Míg a gyermekkori 1-es típusú cukorbetegség évről-évre nagyjából ugyanolyan számban fordul elő, addig a gyermekkori 2-es típusú cukorbetegségben szenvedők száma folyamatosan növekszik, és a megbetegedést egyre fiatalabb korban diagnosztizálják!

A cukorbetegség a gyermekkor leggyakoribb anyagcsere-betegsége. Magyarországon nagyjából minden 1500 gyermek közül egy cukorbeteg, és évente hozzávetőleg 200-250 gyermekről ismerik fel, hogy cukorbeteg.

A gyermekkorban kialakuló cukorbetegség az esetek döntő többségében az ún. 1-es típusba sorolható, tehát az inzulin hormon abszolút hiányára vezethető vissza. A 2-es típusba az esetek mintegy 1-2 százaléka tartozik. Ebbe a csoportba tartozó betegek túlnyomó része serdülő, vagy fiatal felnőtt.

Melyek a jellemző gyermekkori tünetek?

Minden életkorra általánosan jellemző a vese cukorvisszatartó működésének telítődése következtében a sokszori és bőséges vizeletürítés, a fokozott vízvesztés miatt kialakuló állandó szomjúság és gyakori ivás (a beteg, ha teheti, napi 5-6 liter folyadékot is elfogyaszt), valamint, mivel a szervezet éhségközpontjának működését is befolyásolja az inzulin hiánya, a fokozott étvágy.

Gyermekkorban jellemző lehet a hirtelen testsúlyveszteség, illetve a gyarapodásban való megállás (főként csecsemőknél). Hasi fájdalmak jelentkezhetnek, amit a beszédre még nem képes gyermekek gyakoribb, esetleg a megszokott hangtól eltérő sírással adhatnak szüleik tudtára. Általános gyermekkori tünet az állandó fáradtság, bágyadtság.

A gyermekkori megbetegedés diagnosztikájának alapja ugyanúgy a vércukormérés, mint más korosztályban. Kivételes, tünetszegény esetekben nagyobb mennyiségű szőlőcukor egyszeri elfogyasztatása segítségével lehet felismerni a betegséget.

Hogyan lehet kezelni a cukorbetegséget?

A legfontosabb, hogy a gyermek elfogadja, és - életkorának megfelelő mértékig - megértse a betegségét. Ezek nélkül nem képzelhető el hatékony kezelés!

A kicsi sikeres kezeléséhez elengedhetetlen a megfelelő, segítő családi háttér, hogy a gyermek tudjon a kérdéseivel, kétségeivel, gondjaival a szülőkhöz fordulni.

A kezelés sikerének másik kulcsa a beteg-, és családja tájékoztatásának hatékonysága, valamint a gyermek, a család és a kezelőorvos szoros együttműködése. A családi közösség stabilitásától, intelligenciájától is nagyban függ a terápia hatékonysága. A családnak és - életkorától függően - a gyermeknek is komoly és naprakész ismereteket kell elsajátítania, melynek átadásában az orvos, esetleg dietetikus oktató tevékenységének és pszichés támogatásának is jelentős része van.

Táplálkozási szabályok

Az 1-es típusú cukorbetegségtől sújtott gyermekkel meg kell értetni, hogy kortársaival ellentétben ő nem ehet bármikor és bármit, étkezéseinek szigorú rendhez kell alkalmazkodnia. Ehhez a gyermek önfegyelme és betegségével, valamint az élelmiszerekkel kapcsolatos ismeretei elengedhetetlenek.

A bélcsatornából gyorsan felszívódó, a vércukorszintet hirtelen emelő egyszerű szénhidrátokat (magas cukortartalmú ételek, italok; pl. csokoládé, cukorkák, cukortartalmú szénsavas üdítőitalok) ki kell iktatni az étrendből. A többi szénhidrátot (keményítő és növényi rost; pl. liszttel készült ételek, zöldségek, gyümölcsök) napi többszöri étkezéssel szükséges fogyasztani.

A megfelelő táplálékokat és a beadandó inzulin adagját étkezésenként precízen el kell osztani. A cél az, hogy az étkezések minél kisebb vércukorszint-emelkedést okozzanak.

A 2-es típusú cukorbetegség megfelelően átszervezett életmód, és táplálkozás esetében sokszor gyógyszeres kezelés nélkül is egyensúlyban tartható, de főképp megelőzhető.

Gyógyszeres kezelés

Az 1-es típusú cukorbetegséget bioszintetikusan előállított emberi inzulinnal kezelik injekció formájában, míg a 2-es típusú cukorbetegség gyógyszerei az ún. oralis (szájon keresztül szedendő) antidiabetikumok, és csak később szükséges inzulin. A kezelés általánosságban nem tér el a többi korosztályétól. Kiemelendő azonban, hogy a gyermekkel is pontosan meg kell ismertetni a gyógyszer szedésének, illetve inzulin esetében az injekció beadásának módját, és esetleges mellékhatásait.

A kezelés követése

A rövidtávú követést a naponta többször, tesztcsíkok segítségével elvégzett vércukorszint-ellenőrzés jelenti, melynek módját szintén meg kell, hogy ismerje a beteg gyermek. Továbbá a gyermeknek legalább arra nézve elegendő ismerettel kell rendelkeznie, hogy a szélsőséges értékeket felismerje, és megfelelő módon tudjon reagálni azokra.

A betegség hosszútávú követését a járóbeteg szakambulanciákon végzik laboratóriumi vizsgálatok segítségével.

(Forrás, további tudnivalók: WEBBeteg)