A jogosítvány megszerzése előtti elsősegélyvizsgán szinte biztos, hogy be kell majd mutatni az újraélesztést. De nem ez az egyetlen ok, amiért érdemes erre a témakörre sok figyelmet szánni. Az újraélesztés egy olyan elsősegélynyújtói beavatkozás, ami nagyon sok esetben alapvetően határozza meg a beteg túlélési esélyeit, illetve későbbi életminőségét.

Mit kell tenni, ha újra kell éleszteni valakit? A gyors és szakszerű segítség életet menthet.

Az újraélesztés célja

Újraélesztést olyan személyen kell végezni, akinek nincs keringése és légzése. Ebből következik, hogy a cél a keringés és a légzés pótlása lesz (a mellkas ütemes lenyomásával és lélegeztetéssel). Ezzel próbáljuk meg elérni, hogy a vérkeringés hiányának ellenére a sérült ne szenvedjen súlyos agyi károsodást. Tehát az elsősegélynyújtó célja nem a beteg szó szerinti „felélesztése”, hanem a túlélési esélyeinek fent tartása.

A hirtelen szívhalált szenvedett beteg „jövője” nagyjából az első 3 percben dől el, így ebből a szempontból a végkifejletbe a kiérkező mentőknek kevesebb beleszólása van, mint a helyszínen tartózkodó laikus elsősegélynyújtónak. Az a személy, akinek nincs légzése, halottnak tekintendő. Ennek köszönhetően az egyetlen igazi hibát újraélesztés során akkor követhetjük el, ha nem teszünk semmit, hiszen egy halott nem halhat meg még jobban.

Mik a teendők az újraélesztés megkezdése előtt?

Egy olyan szituációban, ahol előreláthatóan újraélesztésre lesz szükség, gyorsan kell cselekedni. A halott ember túlélési esélyei percenként 10%-kal csökkennek, ezért nincs időnk tétlenkedni! A legelső lépés természetesen ebben az esetben is a biztonságról való meggyőződés lesz, amit gyors betegvizsgálat követ.

Óvatosan közelítsük meg az eszméletlennek tűnő sérültet és hangosan szólítsuk meg, miközben vállainál fogva határozottan megrázzuk. Ha nem reagál nyomban kezdjük meg a légzésvizsgálatot.

Tíz másodpercig végezzünk hármas érzékelést és minimum két légvétel hiányában hívjunk mentőt (104 vagy 112).

Hogyan kell végezni az alapszintű újraélesztést (BLS – Basic Life Support)?

Segélyhívás után fektessük a beteget szilárd felületre és azonnal kezdjük el a mellkas-kompressziókat. A legjobb, ha a mellkas nagyjából csupasz, de amennyiben erre nincs lehetőség, elég annyira levetkőztetni, hogy megtaláljuk a kéz megfelelő helyét és hatékonyan tudjunk komprimálni. Egyik tenyerünket fektessük a másik kézfejünkre és kulcsoljuk össze az ujjainkat. Alsó tenyerünk csuklóhoz közeli párnás részét helyezzük a sérült mellkasára, a középvonal (szegycsont) alsó felére.

A nyomás erőssége a beteg életkorától és testalkatától függ. Általában 5-6 cm mélység, vagy a mellkas keresztmetszetének kétharmada a megfelelő. Végezzünk 30 kompressziót, nagyjából 100-120/perces frekvenciával, ezután következik 2 befújás. A lélegeztetést végezükszájból szájba. A lényeg, hogy a sérült fejét mindig hajtsuk hátra, az orrát fogjuk be és lehetőség szerint úgy fújjunk a szájába, hogy minél kevesebb levegő menjen mellé, azaz törekedjünk az ajkak légmentes illeszkedésére. Két befújás között a fejünket fordítsuk oldalra, hogy ne a beteg kilélegzett levegőjét szívjuk be és egyúttal nézzük is a mellkas süllyedését, ezzel meggyőződve a lélegeztetés hatékonyságáról.

Amennyiben nincs gusztusod befújást végezni alkalmazz csak mellkasi lenyomásokat!

A 30:2-es ciklust alapvetően addig ismételjük, amíg ki nem érkeznek a mentők, de kifáradás, illetve a sérült magához térése esetén hagyjuk abba. Ha több segélynyújtó van jelen, lehetőleg 2 percenként cseréljetek. Ennek kivitelezéséhez, amíg egyikük befújást végez, a másikunk készüljön fel a mellkas komprimálására és a második lélegeztetés után ő folytassa az újraélesztést. Amennyiben az élet jeleit vesszük észre, hagyjuk abba az újraélesztést és ellenőrizzük újra a légzést. Légzés hiányában folytassuk a BLS-t, a légzés visszatérte esetén pedig kezeljük eszméletlenként a sérültet. A legfőbb hibák, amiket elkövethetünk: a sérült puha felületen fekszik; túl mély, vagy túl felületes kompresszió; rossz helyen komprimálunk; túl kevés, vagy túl sok befújt levegő; gyenge, vagy túl erős befújás. Mint látszik, könnyű hibát ejteni, de ne felejtsük el, hogy a legnagyobb és legsúlyosabb hiba a tétlenség!

Félautomata defibrillátor használata (AED – Automated External Defibrillator)

Mentőhíváskor lehetőleg kérdezzük meg a diszpécsertől, hogy található-e a közelben félautomata defibrillátor. Amennyiben igen, menjünk el, vagy küldjünk el valakit érte. A készüléket egyszerűen csak ki kell nyitni, némelyiket be is kell kapcsolni és ezután az végig mondani fogja a teendőket. Először is csatlakoztatni kell az elektródákat a készülékhez, majd felragasztani őket a mellkasra az eszközön mellékelt ábra szerint (jobb kulcscsont alá, illetve a baloldalra). Ezután a készülék megvizsgálja a beteg szívritmusát, akihez ilyenkor tilos hozzáérni.

Amennyiben szükséges az elektromos sokk, a készülék utasítást fog adni az sokk gomb megnyomására. Ilyenkor szintén tilos hozzáérni a bajbajutotthoz, hiszen rajta keresztül mi is áramütést szenvedhetünk. Mindenkit figyelmeztessünk a veszélyre! Sikeres sokk esetén vizsgáljuk meg a beteg reakciókészségét, illetve légzését és, ha van légzés, de nincs reakció, helyezzük stabil oldalfekvésbe. A sokk leadása után, vagy ha szükségtelen volt a sokkolás, az újraélesztést folytatni kell a készülék utasításai szerint. A defibrillátor mindig maradjon bekapcsolva, elektródáit ne szedjük le! Lehetőség szerint az újraélesztést végezzük folyamatosan és csak akkor hagyjuk abba, amikor a készülék erre ad utasítást. A defibrillátor működéséről érdemes tudni, hogy nem újraindítja a szívet, hanem leállítja azt, ezáltal esélyt adva az újraindulásra.

Csecsemők és gyermekek újraélesztése

Mivel a csecsemőknél és a gyermekeknél a keringésmegállás hátterében általában nem a szív, hanem a légzés zavara áll, náluk részben eltérő protokollt kell alkalmazni. A légzésvizsgálatig megegyeznek a teendők a felnőtt újraélesztéssel, azonban a keringésmegállás megállapítása után ne hívjunk rögtön mentőt. (Éles helyzetben akkor sem követünk el nagy hibát, ha a felnőtt protokollt alkalmazzuk.) Először végezzünk 5 befújást a gyermeknek. Csecsemőknél a befújáskor ajkainkkal fedjük le az orrot és a szájat is egyszerre, a fejet pedig csak nagyon enyhén, óvatosan hajtsuk hátra. Amennyiben a befújások után a mellkas nem emelkedik meg, keressünk légúti akadályt.

Légzés hiányában kezdjük el a mellkas komprimálását: gyermekeknél egy kézzel, csecsemőknél két (mutató és középső) ujjal. Kezünket a mellcsont és a mellbimbók vonalának metszéspontjába helyezzük. Egy percig végezzünk újraélesztést, majd hívjunk mentőt (ha nem egyedül vagyunk, akkor már a légzésvizsgálat után hívassunk mentőt). A számok itt is változatlanok: 30:2 kompresszió és befújás, 100-120/perces frekvenciával, nagyjából a mellkas keresztmetszetének kétharmadáig.

(Koszorú Kamilla, Marsi Zoltán oktatás- és egészségfejlesztési szakértő)