Miért nem tudok tanulni?

Kedves Doktornő!
Én egy alapból szorgalmas diák vagyok, sokszor voltam kitűnő is, orvosira /gyógytornászira készülök, és most fogok érettségizni, de erre az utolsó évemre nagyon ellustultam. Tudom, hogy tanulnom kellene, de egyszerűen nem bírom rávenni magam a legtöbbször. Főleg a bioszból és a kémiából van már elegem, mert eddig folyton csak azokat tanultam tavaly is meg most is, mert azokból emelt szintűzöm. Szóval nagyon nem akaródzik a tanulás, mert a többségét nem is tartom érdekesnek, amit meg igen, azt is inkább csak elolvasnám, de nem akarom megtanulni.
Eddig abszolút célirányosan tanultam, mindenképp az orvosira akartam menni. A leginkább valami gyógyítós szakmát szeretnék, mert érdekel a test működése, és fontosnak tartom az egészséget és szívesen segítek másokon. De valahogy most meginogtam... Nem vagyok biztos a dolgomban , hogy biztosan ezt akarom -e csinálni. A gyógytornász most jobban tetszik, de nem tudom, h ha a könnyebb utat választom, később nem bánnám-e meg, vagy nem érezném-e magam kevesebbnek...
Szívesen sütök, így a cukrászattal is foglalkoznék, de csak mint mellékszakma, azt sem tudnám elgépzelni főállásként. Csak elképzeléseim vannak, de nem álmaim... Ráadásl azt látom, hogy a diplomának ma már nincs nagy értéke, sokan hiába gürcölik végig az életüket, de nincsenek megbecsülve...az én szüleim diplomásak, és nagyon jól dolgoznak, mégis létminimumon élünk, sosem megyünk már pl. közösen nyaralni, mert nincs rá pénz. Szóval úgy hiszem azért nem tanulok, mert egyrászt nem látom az értékét, az éretlmét, másrészt pedig nincs konkrét célom. A szüleim alapvetően jó szülök, legalábbis anyum, de most meg ők is folyton sajnálkoznak, meg kétségbeesnek, meg mindenféle ördögöt festenek a falra, h majd mosogató lesz belőlem, meg elhagy a párom, mert nem kell neki segédmunkás... Ezekkel nem ösztönöznek, csak méginkább magamba roskadok, és egyre szerencsétlenebbnek érzem magam.Szerintem nem dől össze a világ, ha most nem vesznek fel, mert akkor elmegyek dolgozni, abból megkeresem a pótérettségi árát, aztán meg tanulok, és másodszorra már biztos sikerülne, hisz már nem kéne iskolába járnom, hanem délelőtt is tudnék tanulni.
Mondtam is a szüleimnek, hogy rosszul esett, h így reagáltak a dolgokra, és h ezzel csak tovább nehezítették a dolgom, és jobb lenne, ha inkább ők is megnyugtatnának, mert az egyre több görcstől csak méginkább nem tudok koncentrálni a tanulásra, inkább egész napokat gondolkozok azon, hogy most mi lesz velem, mi akarok lenni, miért nem tudok úgy tanulni, mint régen...
Anyum jól is reagált erre, és mondta, h tényleg nem dőlne össze a világ, ha most nem vennének fel, de apum megint jött a segédmunkás dumával...ráadásul ő mindenképp azt akarja, hogy diplomm legyen, mintha diploma nélkül már nem is érnék semmit.
Kérem segítsen, hogy mit kellene tennem, hogy eredményesebb legyen a munkám. Nem feltétlenül tanulási tippekre gondolok, hanem inkább, hogy hogyan tudnék most ilyen rövid idő alatt sokkal intenzívebben tanulni, hogyan tudnám magam elvonatkoztatni az egyre növekvő gondoktól, a szüleimtől, a veszekedéseiktől (mert mostanában gyakrabban veszekszenek), a kétségbeesett, stresszes hangulattól, ami most uralkodik a családban. Már szórakozni sem bírok, mert akkor meg bűntudatom van, hogy nem tanulok, de így ez nem jó, mert nem is nagyon tanulok egyébként sem, csak akarok, meg tudom, h kell, és próbálkozom, de nem megy, de ugyanakkor meg nem is kapcsolok ki. Mit kellene tednem, h csökkentsem a stressz és a görcsöt és inkább céltudatosan, egy utolsó nagy levegőt véve végigtanuljam ezt a maradék 7 hetet?
Köszönöm válaszát