De mikor összeköltöztünk, ez az álomvilág már eltűnt. Mindig csak veszekszünk, nem beszélgetünk, még egymáshoz sem szólunk. Bántott a lelkiismeret, és öngyilkos akartam lenni. De az anyám hamar lehúzott az útról. Sajnos.
Még akor sem mutatott nekem semmit.

Még csak annyit sem, hogy odafigyelne rám. Állandóan azt érezteti velem, hogy én vagyok a hibás, de ez nem így van, már rájöttem. Nagyon sokat veszekszünk. És lehet, hogy elválunk, de már annyi rosszat tett velem, hogy semmi sem érdekel.

Már csak egy pici remény maradt bennem, hogy megváltozik, ebben reménykedem. Szerintetek mit tegyek???