Meghalt az édesapám, szeretnék tőle bocsánatot kérni...

Nem sokkal később elmentünk nyaralni édesanyámmal. Egyszer jött egy telefon, hogy meghalt az apukám. Egy 10 éves gyereknek azt mondták, hogy meghalt az apukája... Hát beletelt egy kis időbe, amíg felfogtam. Ma már nagyon bánom, hogy csak egyszer mentem meglátogatni. Írtam erről egy verset. Szeretném nektek megmutatni: Egy bocsánat kérés.

Láttam, hogy szenvedtél,
De segíteni nem tudtam,
Láttam, hogy már a halált kívántad,
De én nem ezt akartam.

Etted a gyógyszert,
De semmi nem javult.
Láttam, a szemed is besárgult,
És minden maradt ugyanúgy.

Egyszer mentem be hozzád,
Csak egyszer látogattalak meg.
Kérlek ne haragudj rám,
Gyerek voltam, nem fogtam fel.

Balatonon nyaraltunk,
És akkor jött a végzetes hír.
Nem bírtad tovább,
Elmentél…

Alig hittem el,
- az nem lehet!
Kiáltottam, sírtam.
- nem hagyhatsz engem el!

De elmentél,
S magad után nem hagytál semmit,
Csak az emlékeid maradtak itt,
S megfojtanak azóta is.

A temetően állunk mostmár,
Koporsód lezárva, alszol rég,
Hiába sír a sok ember,
Te nem ébredsz fel soha többé.

Leeresztenek a puha földbe,
Könnyem is szaporábban hull.
Nyugodj békében örökre,
Ne haragudj, csak egyszer mentem be.