Minden egy esős szeptember délután kezdődött. Mint minden délután,most is a gép előtt ültem. És mint mindig unatkoztam. Mindig fiúk adatlapját néztem a neten. Volt egy adatlap ami nagyon tetszett,de nem mertem rá szavazni. Valamitől fétem. Nem tudom, mitől. Végül is nem szavaztam arra az adatlapra. Másnap ugyanígy nézegettem az adatlapokat, és láttam, hogy a fiú változtatott az adatlapján. Néhány sora annyira megfogott, hogy egyből levelet írtam neki. (gondoltam, nincs mit vesztenem).

Jobban megismertük egymást, majd a barátságból szerelem lett. Soha, de soha nem éreztem ilyet, mint amikor vele voltam, beszéltem. Minden este vele álmodtam. És újra és újra eljött a szeptember. 2 éve volt, hogy megismertem. Volt egy titka, amit sosem mondott el. De aznap elmondta,s bár ne mondta volna el. Ott kezdődött minden baj. De én akkor is pozitív voltam, s azt éreztem hogy fontosabb vagyok neki, mert azt a titkot nem mindenkinek mondta el, sőt szinte senkinek. A titok leleplezése után már semmi sem volt olyan, mint régen. Sokszor veszekedtünk Ő azt érezte,nem vagyunk egymáshoz valók,s mind a ketten mást keresünk erre az időszakra. Tévedett, nekem csak Ő kellett. Annyira más volt Ábel. Máshogyan gondolkozott erről a világról, minden embernek így kéne gondolkodni, mint neki. Találkoztunk áprilisban.

Az első találkozó nagyon jó volt. Megfogta a kezemet. Igaz,nehezen jutottunk el idáig. Annyira jó volt vele lenni. De hirtelen elengedtem a kezét. Ez volt a legrosszabb. Elengedtem. Pedig nem akartam, mert szeretem őt. Ilyen dilemmákban voltam. De Ábel nagyon jól érezte magát velem. (legalábbis Ő ezt mondta.) Teltek a hónapok. Nem volt jó semmi sem. Nem volt téma. Nem volt miről beszélnünk. De én még jobban szerettem, hisz mindent megtett azért hogy én boldog legyek. Az voltam, de éreztem hogy ő nem az. Szeretett engem, de más lányt keresett, aki olyan volt mint Ő. Ezért egy Áprilisi délutánon úgy döntöttem, nem lehetek ennyire önző, hogy a világgal ne osszam meg Őt. Így elvetemült lépésre készültem. Azt mondtam neki,megismertem egy fiút,és szeretem. Jobban, mint Őt. Azt is mondtam neki, hogy féltékennyé akartam tenni. Pedig ez nem volt igaz. Muszáj volt, hogy haragudjon rám, nagyon... Haragudott is, annyira kiborult, ilyennek sosem láttam még. De tudtam, hogy idővel jobb lesz neki, hisz csakis ezt akartam. De én nem nagyon leszek már boldog. Mostanában beszélünk, jóbarátok vagyunk.

Minden egy esős szeptember délutánon kezdődött,s a történet egy augusztusi éjszakán az ágyamban végződött, sírás közben.