Szüleink nincsenek itthon egész nap, mi ketten vagyunk otthon. Ő egész nap a gépe előtt ül, és én is…
Néha elordibálja magát, hogy XY (bocsi nem akarok nevet kiadni)… gyere ide!, és akkor már tudom, hogy megint van valami baja.

Ha odamegyek, szinte mindig ez az első szava:

„Akkora hülye vagy!”
„Dagadt!”
„B*meg!”
„Hülye gyerek!”
Stb.

Ha valamit nem kap meg, akkor szinte már bőg, ordibál, verekszik… Nem értem miért csinálja ezt, kettőnk közül mindig ő volt az aranyos kis mintagyerek. Mostanában viszont csak a számítógép előtt ül, és ordibál mindenkivel. A szüleinkkel is. De ők úgy vannak vele, hogy majd elmúlik, most van a legroszabb korban… Szeretnék valamit tenni, de nem tudom hogy mit.

Ha valamiről beszélni akarok vele (régen mindig meghallgatott, és próbált segíteni), most lehülyéz, és azt mondja, hogy takarodjak… Ha megunta a kiabálást,akkor máshoz folyamodik… Bejön a szobámba, és addig piszkál, míg kiborulok… Akkor nekem már minden mindegy, és én is kiabálok vele. A szobámhoz eltűnt a kulcs, pedig olyankor olyan jó lenne bezárni. Ha jön hozzánk egy haverom vagy barátnőm, ő ott van a szobámban, és kifikázza, megbántja. Volt, hogy egyik barátnőm nem jött hozzánk többet, mert azt mondta, hogy ő nem akarja, hogy megint az legyen mint a ’múltkor’. Szeretném ha a tesóm nem lenne ilyen szörnyű…

Aki tud, segítsen !!! :’(

Még több történet

Bajba kerültem miatta, annyira szerelmes voltam... Mindenki átvert Szeretem, de mégsem lesz az enyém Megtaláltam álmaim nőjét! A szemem láttára haltak meg a szüleim Az első igazi NAGY szerelem Terhes tini tanácsot kér Szerelemből barátság Egy mozgássérült lány élete