Nevetség tárgya lettem - Gonoszságok a suliban

2010. szeptember 1-én kezdtem az 5.évfolyamot. Mikor felvettek a Széchenyi István Gimnáziumba, először nagyon örültem de most már egyre nagyobb terhet jelent. Mikor elkezdtem a sulit, úgy éreztem könnyű lesz, mert mindenem megvan hogy végigvigyek 8 évet. Aztán eltelt 1 hét, majd még egy hét, és kezdtem úgy érezni, hogy valamilyen furcsa dolog történt az osztálytársaimmal.

Mikor elmentek mellettem a folyosón, mindig olyan gyúnyosan nevettek. Akkor még nem tudtam, hogy mi készül. Az egyik nap egy lány az osztályból azt mondta hogy nagyon tetszek neki, és hogy elmennék-e vele délután valahova pl. fagyizni. Egy kicsit fura volt, mert csak 2 napja ismertük egymást , de hát végül is belementem, mert ő is tetszett nekem, és jól jött ki, hogy ő szólt előbb, és nem én neki. Amikor elmentünk, minden nagyon szép és jó volt.

Aztán egyszer csak megálltunk, leültünk egy padra és megcsókolt. Nagyon élveztem, nem ellenkeztem, de akkor egy nagy kacajt hallatott, és elrohant, mint ha ott se lett volna. Egészen szeptember 4-ig nem értettem mi volt ez. Aztán küldtek egy e-mailt és vele egy képet is ahol én és egy szamár csólolózunk. Mikor megláttam, egyből a hátteret néztem és ugyanaz volt, mint ahova mi is elmentünk az osztálytársammal.

Rájöttem, hogy átvert, és ez még nem volt nekik elég: felrakták a képet a netre is! Akkor már tudtam, hogy miért nevettek a folyosón! Mikor megláttam, elsírtam magam. Egy héttel később a tanár elbeszélgetett velem, hogy miért romlanak ennyire a jegyeim. Én mindent elmondtam az osztályfőnöknek, és azt a négy gyereket azonnal kirúgták az iskolából. Azóta nem bízom senkiben. Szörnyű úgy élni, hogy nem tudod, ki ellenség és ki nem. Teljesen bezárkóztam, és olyannyira féltem, hogy egész nap csak akkor beszéltem, ha a tanár felszólított. Senkiben nem tudtam megbízni, és ez szörnyű volt, hogy nincs senki akinek kiönthetem a lelkem(kivéve a szüleim!!), mert attól félek, mikor leszek újra nevetség tárgya!