Ezért hallgass a szüleidre!
Az én történetemhez lelki és testi problémák is társulnak. Általános iskolában 4. osztályos voltam, amikor testnevelés órán azt mondta a tanárnő:” Kézenállásnál olyan vagy, mint egy kifli, nagyon görbe”. Igaza volt. Ennek valószínűleg már akkor is a gerincferdülés volt az okozója. A helyzet 7. osztályban durvult el, amikor is 25° lett a görbületből. Most vagyok gimnáziumban 1. osztályos. Most 42°-os, majd márciusban meg kell műteni, na de ahogy említettem, ez nem mindig volt így. Az oka ennek a nagy görbületnek az ellenkezés az édesanyámmal, aki mindig is csak jót akart nekem, de én csak azért sem csináltam azt. Először azt mondta:”Húzd ki a hátad kicsim”. Én meg erre csak annyit mondtam:”Nem tudom, majd ha lesz fűzőm”.
A fűző arra való, hogy korrigálja a görbületet. Nem valami kényelmes hordani, de valójában nem is ez a legnagyobb probléma vele, hanem az, hogy a fűzős gyerekek állandóan csúfolásnak, gúnyolásnak esnek áldozatául, ami miatt sokan közülük lelkileg összeomlanak. Sosem tudnék ezért senkit sem gúnyolni, bántani, nem értem a csúfoló gyerekeket. Mivel nagyon gyenge volt a hátizmom, valóban nehéz volt kihúzni, de nem lehetetlen, és van egy nagyon jó módszer a hátizom erősítésre, a gyógytorna és a sok mozgás. Először elkezdtem a kórházba gyógytornára járni, a gyógytornászom nagyon aranyos volt, rengeteg dolgot köszönhetek neki. Később otthon is elkezdtem végezni a gyakorlatokat, aztán ez megszakadt. Abban az időben nagyon utáltam a tornát. Anya nem tette kötelezővé a fűző nappali hordását, viszont otthon megkövetelte azt, hogy felvegyem. Én azt mondtam:nem akarom. Most eszek, levehetem? Utána pihenhet a hasam, ugye nem kell majd egyből felvennem? Majd megint elkezdtem a tornát, de végül megint abbamaradt. Akkor már iskolába jártam.
Azt gondoltam, tuti piszkálnak majd miatta, pedig nagyon rendes osztálytársakkal voltam körülvéve. A sulis gyógytesin barátokat is szereztem, és senki az ég világon sohasem piszkált vele, szerettem járni. Egy ideig jártam gyógyúszásra is. Anya mindent megtett értem, amit csak lehetett, de hiába, ha a gyerek erősködik: „NEM!” DE! Ha akkor ez mondom, akkor, amikor még nem volt semmi komolyabb probléma: „Anya kihúzom a hátam, tornázok ennek érdekében, és megígérem Neked, hogy nem okozok további problémát!” Ha akkor nem ellenkezem, most nem lenne rajtam egy nagy lelki teher, mert az egészségügyi problémák mindig megterhelik az ember lelkét, főleg akkor, ha ezzel nem csak magának okozott hatalmas nagy problémát, hanem egy olyan embernek is, aki mindennél többet ér neki. Akinek gerincferdülése van, és úgy tesz, mint ahogy én tettem, Neki írtam ezt a történetet, és értse meg azt, hogy mekkora gond származhat belőle évek múlva!
Sosincs késő! Most én is próbálom megúszni a műtétet gyógytornával és egyéb izomerősítéssel, rendes testnevelés óra alól is fel vagyok mentve. A másik dolog az ujjropogtatás. Mindenki tudja, aki most ezt a storyt olvasta, hogy mit jelent. Ami azt illeti, ebben is ellenkeztem, míg neki nem állt remegni a kezem 14 évesen. Ezt sem késő abbahagyni soha! 2 évet ropogtattam. Még mindig remeg egy nagyon kicsit, de ez már nagyon minimális, mert abbahagytam. Amit a szüleitek mondanak, az legyen Szentírás!