Diákként kijutottam Olaszországba, és azóta is ott élek

Hát sziasztok! Igazából az én történetem nem tartalmaz semmi kiakasztó tényt vagy szaftos pletykát, csupán kiírom magamból azt, ami az elmúlt 7 hónap alatt történt velem.

Mert azt viszont elmondhatom, hogy rengeteg dolog történt velem. Februárban a suliban volt egy olyan pályázat, aminek a segítségével Olaszországban tölthettem a nyaramat. Jelentkeztem rá, mivel a családi hátterem, hát... okot adott arra, hogy jelentkezzem, és egy kicsit elszabaduljak a világtól. Szóval a lényeg az, hogy megpályáztam az olaszországi utat, de igazándiból egyáltalán nem reménykedtem abban, hogy ki is jutok oda. Miért pont én lennék az, akit 80 jelentkező közül kiválasztanak? Fontosnak tartom megjegyezni, hogy 80 ember közül 20-at választottak ki.

Majdnem elájultam, amikor közölték velem, hogy tényleg kijutok Olaszországba. Először nem is vettem komolyan. Körülbelül 2 hónapomba tellett, mire felfogtam. A lényeg még mindig nem ez. Február közepén elkezdtünk olaszul tanulni. 2 és fél hónapunk volt arra, hogy annyira megtanuljunk egy nyelvet, hogy kint meg tudjuk magunkat értetni, és ami talán még fontosabb, mi is megértsük azt, amit nekünk mondanak. Végül sikerült.

Szóval nyár elején kimentünk és 1 hónapomba telt ott is, mire felfogtam hogy kint vagyok. Egész nyáron Jesolo-ban dolgoztunk, és nyár végén kijelentették nekünk hogy kapunk egy lehetőséget arra, hogy kint maradjunk Olaszországban. Először problémát okozott az, hogy az iskola mit fog szólni, meg a szülők, de meglepően könnyen ment a dolog. Az iskolával volt egy kisebb-nagyobb botrány, de végül az is el lett intézve. Így mindmáig Olaszországban lakom, és dolgozom, miközben Magyarországon magántanuló vagyok.

Igazából csak annyit akarok mondani hogy a történetem talán másokat is ösztönöz arra, hogy bármennyire is kis esélyt látsz valamire, vágj bele és próbáld meg. Veszteni nem veszthetsz vele. Csak vágj bele!