Átvágva - Lányoknak a randizásról
Aztán találkoztunk egy diszkóban. Amikor lassú szám jött hozzám simult majd megkérdezte, hogy járunk-e? Természetesen igent mondtam, és ez az a pillanat, amitől kezdve igazán szerettem őt. Aztán sokszor nála voltunk, csak én meg ő kettesben. Bíztam benne, bármit elmondtam neki, ő pedig ténylegesen is a barátnőjének tekintett.
Aztán két hét múlva egyre többet kezdett el beszélni az ex-barátnőjéről. Hogy mennyire szerette őt, és hogy reméli, hogy valaha még újra együtt lesznek. Természetesen én nem gondoltam semmire. Úgy véltem ez volt az első szerelme, hát megpróbál rajta túl lenni.
Aztán a 2 hét múlva felhívott és közölte, hogy nem az én hibám, de szakítani fog velem. Abban a pillanatban leraktam a telefont, és sírni kezdtem úgy, mint azelőtt még soha. A legjobb barátom átjött, hogy megvigasztaljon. Úgy éreztem, hogy elvesztettem egy darabot magamból.
Aztán pár nappal később felhívtam az ex-barátnőjét és kiderült, hogy 4 hónapja járnak. És tulajdonképpen most is vele van. Ez szabályszerűen sokkolt, hála Istennek, hogy a volt barátom (?) legalább 30 percre lakott tőlünk és, hogy másik iskolába járt. De néha mégis átjött hozzánk a családjával, mivel anyám rajongott értük.
Egyszerűen nem tudok egyenesen a szemébe nézni a mai napig. Azért nem mert fáj. Vele volt az első szex, vele volt az első különleges élményem. Mai napig fáj ez az egész belül és kívül is, bár nem mutatom. Próbálom jól érezni magam a barátaimmal, és ők mindig ott vannak nekem, köszönöm nekik!
Az olyanok, mint ő, úgy gondolják, hogy mi ezek után is barátok vagyunk, de én rá már csak mint ismerősre tekintek. Lassan kezdek túl lenni rajta, de a legviccesebb, hogy még néha azt érzem, hogy velem van.
Hát elmondtam neked most mindent, és csak remélem, hogy veled nem történik hasonló eset!