Szerelemből barátság

A fiúk nemannyira törődtek vele,mert nem focizott,nem beszélgetett senkivel. Két barátnőmmel bátorságot vettünk,és megszólítottuk. Beszélgettem vele sokat,és utána szinte mindig vele voltam.
Röhögtünk,mert fantasztikus a humorérzéke,és nagyon jó fej volt. Később udvarolt is pár hét múlva,és aztán megtettem én az első lépést,hogy megírtam neki levélben,hogy nagyon bejön. Visszaírt,és azt írta hogy őis így van vele.

Már aznap délután kézenfogvamentünk haza,és egészen egy évig jártunk. Na de 6.-osztály elején már nem volt olyan mint régen,mert a fiú osztálytársaim elkapatták, és ugyanolyan agyatlan lett mint ők.
Nagyon sokat vert minket,engem és a barátnőmet.

Aztán egyszer suli után elmentünk sétálni,és megkérdeztem tőle,hogy mégis miért üt minden nap.
Azt felelte,hogy nem tudja. És utána már nem is bántott,mostanra pedig ugyanolyan jó barátok vagyunk,mint mielőtt jártunk volna...
Hát ennyih :)