Az osztálytársam szőke, kék szemű, sportol, egy bálvány. A másik pedig, hogy az iskola legszebb, legmenőbb, gazdag lányának ikertesója. Az összes szerelmem közül talán ez ezért tűnik ki, de az is lehet, hogy azért, mert fogalmam nincs, hogy hét év után most miért pont ő az, akit nem tudok kiverni a fejemből. Sok dolog van, ami most így összehozott minket: megyünk egy töriversenyre, ahol egy csapatban vagyunk, és sok ilyen. Arról szó sincs, hogy nem vesz észre, néha beszélünk, nevetek rajta (mert néha még vicces is).

Tényleg, nagyon fura ez az egész. Én csak álmodozom róla, ő pedig nyilván annyira gyerekes, hogy észre sem veszi, hogy létezik a szerelem. A sors viszont mindennap apró jeleket küld felém, már olyan is volt, hogy megfogta a kezem (tudom, nem nagy dolog, de nálam ritka).

Szóval káosz a fejemben, a gyomromban, sok-sok teleírt napló-oldal...

Én nem vagyok egy sportos fajta, a hip-hopon kívül semmit nem mozgok, jártam már judozni, kézizni is kiskoromban, de mindent utáltam. Ő viszont, a fociból akár meg is élhetne. Ezen kívül rohadt gyorsan bír futni, jól kézizik, mindent jól csinál, ami a tesivel kapcsolatos. Vág az agya, de komolyan, minden évszámot megjegyez, szuper logikája van. Én se vagyok egy rossz tanuló, de én biztosan nehezebben tanulok, nincs olyan memóriám...

A különbség kettőnk közt óriási, ha járna valakivel, biztos egy sportos lányt választana. Én viszont mindent megtennék azért, hogy helyette én legyek az.

Tényleg imádom, és azt is tudom mondani, hogy másképp érzek, mint eddig... "So much I think it must be True Love..."