Ne kövessétek a példámat, soha!

Jelenleg 15 éves vagyok, mostanában legtöbbször úgy érzem, depressziós vagyok, rengetegszer jön rám a sírhatnék, de elmesélem mindezek a tünetek előzményeit...

...2013.március 06-án 3 hónapnyi flörtölés után, összejöttem egy nagyon aranyos fiúval, nagyon szerettem, azt hiszem, életem első szerelme volt! A srác 18 éves volt, megértette, hogy fiatal vagyok ( 14 ) és hogy nem éppen a szex a számomra legfontosabb dolog. A szüleim nagyon engedetlenek voltak velem, előtte amikor csak tudtam buliztam, ittam,cigiztem. A fiú szinte megváltoztatott engem. Boldogak voltunk egy ideig..amíg el nem kezdtünk buta dolgokon veszekedni... innen kezdődött a probléma! Majdnem 6 hónaposak voltunk, amikor összekaptunk és csúnyán becsiccsentettem egy bulin, sajnos megtörtént a probléma, megcsaltam a srácot egy másikkal... mai napig nem értem, miért voltam ilyen buta!

Szakítottunk, sokáig nem beszéltünk, folytatódott a nyár pasik, bulik, újra mentek a felelőtlen dolgok, még egyszer az egyik nyári "fesztiválon" le nem feküdtem az egyik legjobb barátjával... ez mindkettőnk szempontjából egy rossz tett volt! Megjegyezném, hogy a sráccal azóta nem is beszéltem.

A fiú, akivel boldogok voltunk, több mint három hónap után adott még egy esélyt, és újra elkezdtünk együtt járni, hittem benne, hogy minden rendben lesz, de egy megcsalást sajnos nem könnyű elfelejteni, nekem sem volt egyszerű, mivel ő idáig nagyon sok lánnyal volt együtt, így a bizalom nem volt a legerősebb közöttünk. Szeptember volt, elkezdődött az új iskola, én 10-be mentem, ő pedig főiskolára, így csak hétvégéken találkoztunk, volt, hogy hetekig nem beszéltünk, így közös megegyezés alapján újra szakítottunk. De amikor csak tehettük találkoztunk csókolóztunk, örültünk egymásnak...

De időközben jóban lettem egy szintén nagyon jó barátjával, többször találkoztunk, szexeltünk...nagyon megkedveltem, de csak mondhatni "just friend" kategóriában voltunk egymással, ez engem nagyon zavart, sokat gondolkoztam hogy össze kellene jönnünk,de mindig arra hivatkozott hogy a szüleim túl szorosan fognak, nem aludhatnék ott nála...stb! A kapcsolatom vele is megszakadt!

Természetesen terjengtek rólam a szebbnél szebb pletykák, amik ellen nem tudtam tenni... elérkezett 2014

Újévi fogadalmakat tettem!

Számomra valamilyen oknál fogva nagyon számít mások véleménye, ezért miután sok emberrel megromlott a kapcsolatom, így megpróbáltam változtatni dolgokon! Ezelőtt nagyon naivan viselkedtem, ma már egyáltalán nem bízom meg senkiben sem, talán csak a legjobb barátnőmben, aki mindenezek alatt is kitartott mellettem. Egyáltalán nem dohányzom, nem járok bulizni, és főleg nem iszom, a szüleimmel egyre jobb a kapcsolatom! De korántsem olyan fényes a helyzet, mint gondolnám!

Ahogy említettem 15 éves vagyok, jelenleg középiskolás második osztályos! Elég korán érőnek tartom magamat, ami sajnos nem mondható el az osztálytársaimról! Mindent megteszek a változás érdekében, amit többen nem hisznek el rólam, többször megsértenek különböző szavakkal, gúnyolódnak...nekem pedig szinte dühkitöréseim lesznek tőle! Gyakran vagyok fáradt, többször rám jön a sírhatnék...lényegében korombeli tinédzser vagyok! De még mindig nem adtam fel, többször gondolkoztam már én is öngyilkosságon, de szeretnék élni, szeretnék gyerekeket, szeretnék boldog lenni, és tudom, hogy sikerülni fog, mivel erős vagyok és kibírom! Lassan 2014. március 6, lassan egy év után sem sikerül elfelejtenem életem első nagy szerelmét! De mindent megteszek azért, hogy rendbe hozzam a hibáimat...

Azért meséltem el ezt az egész történetet, mert szeretném, hogy ti soha ne kerüljetek meggondolatlan helyzetben, rájöttem, hogy bőven van még időm vad bulikhoz, és pasizáshoz! Mondhatni benőtt a fejem lágya! SOHA NE ADJÁTOK FEL! ne legyetek olyanok, mint én, gondolkozzatok! Sajnos nekem sikerült a saját bőrömön megtapasztalni, hogy milyen érzés arról a szintről ahol voltam, oda jutnom, ahol most vagyok!

Legyetek észnél! :)

További szép napot!