Sajnos, nem egy vidám történetet fogtok most olvasni, hanem életem legmegrázóbb eseményét. 18 éves lány vagyok, és volt 2 fiú, akivel óvodás korom óta jóban vagyok. Volt, hogy együtt szilvesztereztünk, együtt buliztunk. Pár hónappal ezelőtt, egyik szombat este a barátomnál voltam és kaptam egy sms-t.

Először el se akartam olvasni, még furcsának is találtam, hogy ki küld ilyenkor üzenetet. De kíváncsi voltam, és hát elolvastam. Kb. egy percig nem tudtam felfogni, hogy mit is olvastam, és utána elkezdtem zokogni. A barátom kérdezte, hogy mi a baj, de nem tudtam semmit se mondani, csak sírtam, és sírtam. Az üzenetben ennyi állt: „sajnos rossz hírt kell közölnöm: …. meghalt.”. Igen, ez az egyik srác volt, akiről fent írtam, és az üzenetet a másik fiútól kaptam.

Nem akartam elhinni, hogy meghalt

Fogalmam sem volt, hogy mit tegyek, rögtön próbáltam hívni a fiút, akitől kaptam a hírt (és Ő még most is osztálytársam), de semmi. Nem vette fel, és utána ki is volt kapcsolva. Lehet, hogy hülyeség, de reménykedtem benne, hogy a fiúk csak szórakoznak, és meg akarnak viccelni. Sajnos nem így történt. El tudtam érni egy közös ismerőst és Ő mondta, hogy valóban így van, meghalt. Közben felhívtam a szüleim, hátha Ők tudnak valamit, de semmi. Ez az egész szombat este történt, és kb. vasárnap estig egyfolytában csak sírtam. Hétfőn nem tudtam iskolába menni, nem tudtam enni, nem tudtam aludni.

Állandóan csak az járt a fejemben, hogy ez nem lehet igaz, nem történhet pont Vele. De sajnos igen. Eljött a temetés napja. Ennél szörnyűbb temetésen életemben nem voltam. Akárhova nézett az ember, mindenki sírt. Nők, férfiak, diákok, felnőttek, egyszerűen MINDENKI. Akkor is csak az járt a fejemben, hogy miért pont Ő?! Ez a kérdés a mai napig megválaszolatlan számomra. Eltelt már 3,5 hónap, de nincs olyan nap, hogy ne jutna eszembe. Nehéz is lenne úgy, hogy nincs olyan hét, hogy ne álmodnék Róla, vagy ne látnék a buszról olyan embert, aki első pillantásra hasonlít Rá.

Ez valami hihetetlenül rossz érzés. Nem gondoltam volna, hogy ennyire meg fog viselni, mert bár papám is 1 évvel ezelőtt halt meg, valahogy az másabb volt. Lehet, hogy azért, mert nem természetes az, hogy egy 18 éves embernek meg kell halnia. Ez nagyon nem volt igazságos dolog a sorstól, vagy bármi/bárkitől. Hát, azt hiszem dióhéjban ennyi. Természetesen, tudnék erről oldalakat írni, de nem fogok, mert ezt a keveset is elég nehéz volt leírni, de reménykedem, hogy ezzel talán jobb lesz, és könnyebben el tudom Őt engedni.