Vertek az iskolában, néha otthon is...

Ez a történet tanulságos lehet azoknak, akik véget akarnak vetni az életüknek,aztán mégis jobbra fordul minden.(De nem feltétlenül ilyen korkülönbséggel. Nekem szerencsém volt,de sajnos a mai pasik legtöbbje teljesen más.)Most vagyok 16 éves. Körülbelül 7, 5 hónapja költöztem el véglegesen otthonról, páromhoz, aki már 29 éves.

Lassan egy éve már, hogy együtt vagyunk, és egy percét sem bántuk meg. Szeretjük egymást tiszta szívből és ez így van jól. De rengeteg nehézségen mentünk át, hogy ezt elérjük. Arról nem beszélve, hogy az én korábbi életem is borzalmas volt.

Évekig fel se tűnt, hogy apám alkoholista. Csak egy dolog volt, hogy amint hallottuk, hogy nyílik a garázsajtó, öcsémmel mindketten pucoltunk a szobánkba, mert féltünk tőle. Nem szerettem soha, bár öcsém mindig próbált törleszkedni, hogy hátha jobb lesz. De apám soha nem értékelte őt. Sem engem. Nem egyszer a fejemhez vágta, béna vagyok, kövér vagyok, lusta vagyok. Hát az is lettem, a saját szemszögemből.

Vertek az iskolában, néha otthon is

A családi gondok iskolai gondokat okoztak. Még az óvodában sem voltak barátaim, hát még az iskolában, hisz ki barátkozik egy olyan lánnyal, aki a focipálya közepén gallyakkal játszik! Vertek az iskolában és néha otthon is. Azért lettem lecseszve, hogy miért vittem el a Mézga család videó kazettát az iskolába, mikor filmezős napot tartottunk. Akkor is rettegtem, hogy kikapok.

Végül 5. osztály végén anyám megengedte, hogy iskolát váltsak, miután többször lila foltokkal jöttem haza. Korábban hiába kértem, csak azt kaptam, hogy változtassak a viselkedésemen. Na kösz, mondtam, könnyű is neked. Pénzünk sose volt elég, mivel cigiztek erősen, apám még ivott is. És én voltam a lány, aki a csatornában lakik és patkány Marci lesz a felesége. Mert egy hétig ugyanabban a büdös ruhában jártam és csak vasárnap volt fürdés, öcsém használt fürdővizében.

Az új iskolám elsőnek ugyanolyan nehéz volt. Kétszer akartam öngyilkos lenni, nem bírtam, hogy folyamatosan bántottak, iskolában és otthon. Pszihológushoz jártam, apám szerint viszont csak verés kellett volna nekem, nem más. 8. osztályra viszont megszerettük egymást az osztály nagy részével, és nem akartam elballagni. Ekkor már az otthoni dolgaim is egyre nehezebbek lettek, mivel kb. negyedszerre költöztünk és apám egyre többet ivott, és egyre agresszívebb lett. Volt, hogy anyám a számítógépasztal alól húzott ki, fogta vissza apámat, aki még igyis rángatózott, mert nekem akart jönni.

A sulimat nem szerettem, mert olyan helyre kerültem ahova nem is akartam, nem tanultam, az osztály leggyengébbje lettem egy marha erős iskolában. A korábbi tehetségeimet mind elnyomták, sem az énekhangommal, sem a rajzaimmal nem tudtam kiemelkedni egy művészeti iskolában.

Végül anyám úgy döntött elválnak. Eljöttünk az ország másik végébe, ahol egy tré iskolát kaptam évközben. Akkor már több mint egy hónapja, majdnem kettő, hogy nem jártam iskolába, mert szerencsémnek köszönhetően egy hónapot tölthettem az USA-ban. Végül nagy ehezen felvettek, egy olyan szakra, amit nem akartam. A lányok többsége heti rendszerességgel fogott új pasit,és ilyen ütemben részegedtek le.(Az egyik ilyen lány lett a legjobb barátnőm,aki egy évvel később ellopta a telefonomat…hogy fűre cserélje.)

Ekkor már ismertem páromat, aki egy agresszív, munkakerülő nővel élt együtt akkor még. Rossz volt a kapcsolatuk, ahogy elmesélte nekem. Mikor költöztünk, ő segített anyámnak munkát találni, albérletet, nála lakott, szóval anyám ismerte jól, jó barátok voltak.

Legjobb barátok lettünk, mindent tudtunk egymásról, a napjaink felét együtt töltöttük.
Mintha járnánk, csak erősebb testi kontaktus nélkül. Előtte, soha nem volt senkim, ő az egyetlen. Kb. 3 hónap után egyik este megcsókolt. Sose felejtem el.

Ekkor kezdődtek az igazi nagy bajok

Eleinte anyám nem szólt semmit, még gratulált is. Ugyan párom exével is jóban volt, ezért bűntudata lett miattunk. Ők gyorsan lezárták a kapcsolatot, de a nő még mindig zaklatott minket. Erőszakos volt, üvöltött, egyszer majdnem nekem jött. Ő engedte meg, hogy felmenjünk a közös lakásukra, ennek ellenére késő este dobott ki az utcára.

A csaj hamar kiesett a képből, miután mi közös albérletet vettünk ki és munka híján haza kellett költöznie. Sajnos azóta is rágjuk a kefét miatta, mert többmilliós tartozást hagyott hátra a közös lakásban. Ez még csak a jéghegy csúcsa. Ahogy nagymamámék, kik inkább voltak szüleim, mint az igaziak, egyik este megjelentek, balhéztak. Nagybátyám azt monda, vagy szakítasz vele, vagy anyád feljelent, vagy mi jelentjük fel őt.

Blöff volt ugyan de megtette a hatását. Anyám még kb. egy hónapig falazott nekünk, aztán egy nap megkattant, üvöltözött. Nem értjük máig sem miért,de erős a gyanú, hogy az akkori pasija tömte a fejét. Na hálaistennek már kidobta.
Apám is megjelent, megtámadta, megzsarolta páromat. Szépen felrepedt a feje a vele való találkozás után…
Anyámmal Kb. 3 hónapig nem beszéltünk. Feljelentett minket, de nem tehetett semmit.

A gyámügy őt hibáztatta. Aztán végleg eljöttem. Ebben az időszakban reggel 6-tól este 10-ig páromnál voltam, mert akkor nem vitethetett haza. Aztán gyámügy, családsegítő, és eljöhettem. Első színben úgy hangzik, mint lázadó tini bele az ismeretlenbe. De anyám már ekkor 2 éve internet függő volt, alig ettünk, és állandóan üvöltözött velünk. 15 év alatt ebből elegem lett.

Életemben először vagyok boldog. Március 17-én leszünk egy éve együtt. Lelkileg támogat, most épp mindketten munkát keresünk. Erre a félévre magántanuló lettem, hogy dolgozhassak. Bár nem zavarja, hogy én nem dolgozom, én mégis szeretnék, mert kicsit kellemetlenül érint.

Érződik, hogy szeret, a generációs különbségek ellenére. Annyian szidtak már emiatt mindkettőnket. Ő feladta az életét. Én pedig a nehezebb utat választottam, a könnyű helyett. Nagyon jóban vagyok a családjával, azt hiszem sikerült megszerettetnem magam velük is. Nem tudom, meddig leszünk együtt,remélem sokáig. De remélem, hogy minden perce boldog lesz, még a vitáink is, akárcsak eddig.