Az apja természetesen nem hitt neki soha, ő nem hallotta a hangot. A lány viszont tudat alatt érezte, hogy nem csak a fantáziája játszik vele. Hirtelen megtorpant. A szél felborzolta a haját, belekapott a kabátjába, de észre sem vette. Meghallotta ugyanis a hangot, ami miatt útnak indult. Megmarkolta a nyakában függő medált, amit édesanyja halála előtt ráhagyott, és elkezdett szaladni a hang irányába.

Ebben a pillanatban felriadt, és az ágyában találta magát.”Hát persze, megint CSAK álom volt.” - nyugodott meg. Ránézett az éjjeliszekrényén álló ébresztőórájára. 23:59-et mutatott. Gyorsan kiugrott az ágyból, és bekapcsolta a diktafont, amit előző éjjel lopott ki az apja íróasztalából. Az óra kattant egyet, mindkét mutató a tizenkettes számon állt. Ebben a minutumban, amikor az óra éjfélt mutatott, a lány ismét meghallotta a különös, túlvilági hangot, amely ötéves kora óta kísértette.

Eddig nem igazán tulajdonított túl nagy jelentőséget a vonyításnak, ugyanis az apjának volt egy óriási farkaskutyája. A probléma csak egy hónapja vetődött fel, amikor ugyanis elpusztult a kutya, és ő aznap éjjel is felébredt. Az apjával nem tudott erről beszélni, hiszen az a régi gondolkodásmódja miatt elítélt minden olyan dolgot, ami kicsit is eltért a valós élettől, a megszokott normáktól.

A lány az anyját sem tudta megkérdezni, ugyanis ő tizenhárom éve meghalt. „Pont azóta hallom a hangokat!” -nyilallt belé a felismerés. „Kiderítem a hang okát, ha az életembe kerül is.” Az elhatározást tett követte, és akkor lopta el az apja diktafonját. A lány ajtónyikorgást hallott.
-Kislányom, mit csinálsz az erkélyen ilyen későn?-kérdezte az apja megrovóan.
- Csak a csillagokat nézem, apa!-vágta rá a lány.
-De hát el van borulva!
A lány úgy döntött, nem kertel tovább, hiszen az apját úgysem tudja becsapni.
-Apa, tényleg nem hallod ezt a…..?- kérdezte, de nem tudta végigmondani, a torkára forrott a szó, ugyanis a hang elhallgatott. A csend olyan éles volt, hogy szinte belefájdult a feje.
-Nem, kislányom , nem hallok semmit. Ideje lefeküdnöd, ha holnap ki akarsz menni a temetőbe anyád sírjához!- mondta az apja, és kiment a szobából.

A lány megdöbbenve rogyott le az ágyra. Még sosem fordult elő, hogy a hang elhallgatott volna két perc után. Legalább tíz perces volt mindig. A lány érezte, hogy valami történni fog. Ekkor hirtelen eszébe jutott a diktafon, ami még mindig bekapcsolva feküdt az erkély padlóján. Gyorsan odalépett, és kikapcsolta. Nagy levegőt vett, majd visszakapcsolta, és megnyomta a lejátszás gombot. Halk recsegést hallott, majd ismét vérfagyasztó csend járta át a szobát. Körülbelül két perc telhetett el, amikor ajtónyitódást hallott. Hátrafordult, de rájött, hogy a hang a hangszóróból jön. „Kislányom, mit csinálsz az erkélyen ilyen későn?” A lány földhöz vágta a diktafont.

-Ez nem lehet igaz!- kiáltotta dühösen, és visszafeküdt aludni. Másnap reggel korán kelt. Gyorsan felöltözött, a piros dzsekijét felkapta a földről. Leszaladt a lépcsőn, de az aljára érve megtorpant. Idegesen rágni kezdte az egyik hajfürtjét. „Talán szólnom kéne apának, hogy a temetőbe megyek.”- gondolta, de aztán elvetette az ötletet, miután eszébe jutott az éjszakai eset. Határozott léptekkel elindult a bejárati ajtó felé.

Kilépett a kertbe, a metsző hideg az arcába csapott. Felvette a kabátot, és elindult az ösvényen, ami a kertjükből egyenesen a temetőbe vezetett. Éjjel álmában is itt járt. Egyszer csak -talán félúton járhatott- meghallotta a vonyítást. A temető irányából jött a hang. Elkezdett szaladni. Belépett a temető rozsdás, borostyánnal benőtt vaskapuján. A hang elhallgatott.

A lány elindult a sírok között. Az anyja sírjához érve megállt. A nyakához nyúlt, és levette a láncot, amin a farkasfog-medál függött. Ebben a pillanatban lépéseket hallott maga mögül.

Hirtelen minden elsötétedett, a feje az avarba nyomódott. Megpróbált megmozdulni, de hátulról erősen tartotta valami. Erős fájdalom nyilallt a lábába, érezte, hogy valami harapja újra és újra. A fájdalom és a vérveszteség miatt a lány már alig volt öntudatánál. Az utolsó dolog, ami eljutott a tudatáig, hogy valami a feje körül szaglászik. A farkas kettéharapta a nyakát. A medál kiesett a kezéből, szeme üvegesen meredt a semmibe.

A lány apja csak a medált találta meg. Azóta ő is hallja a hangot minden éjjel.

(Basamao)