A kihalt utcán egy kutya tipeg végig. Mellette egy tizenéves lány sétál. Csak az utcai lámpák fénye világítja meg útjukat. Egy autó hajt végig az úton, a kutya felnéz, de nem sokáig zavartatja magát, sétál tovább. Most felgyorsul gazdája lépte, a kutya is gyorsít. De a futólépés nem sokáig tart, lelassul gazdája lépte, a kutya még húzza a pórázt, de nem sikerül gyorsításra bírnia gazdáját, inkább feladja.

A lány azon gondolkodik, milyen lehet megírni egy könyvet. Már sokszor próbálkozott, de mindig sikertelenül. Merengését a távolból kutyaugatás hangja zavarja meg. A lány és a kutya egyszerre néz fel. De a kutya elkapja a fejét és megy tovább. A sétának nemsokára vége, már csak egy utca van hátra. Gyorsan átszaladnak az úton, átugranak egy árkot, és folytatják a meghitt sétát.

Most árnyékba érnek, és… mintha a kutya eltűnne, csak négy szürkén világító folt emlékeztet rá. A kutya megjelöl egy juharfát, és felgyorsulnak léptei. Egy ütemben futnak hazáig. Aztán a lány kinyitja az ajtót, Lecsatolja a pórázt… és a séta varázsa megtörik.

„Örök emlék legkedvesebb kutyámnak, Pöcöknek!”

„Az én kutyám annyira intelligens, hogy tudja: én soha nem dobnék el egy tárgyat, amire szükségem van, amire meg már nincs szükségem, azt nem érdemes visszahozni…”

Egy gazda

„Mikor a kutya csóválja a farkát,
Tudod, hogy örökké szeretni fog.

|Ismeretlen|

Ha te egyszer nem leszel,
De lehet, hogy én még igen,
Rád gondolva majd, sötét éjszakákon,
Sírva fakadok, s reggelig sírok!
Kérdezhetik, mi bajom.
De én nem mondom:
Magamba egyszer végigjátszom…
Egyszer te léteztél,
De már nem… és
Szép emlékként felfogva létezésed,
De rosszként a halálod,
Első perctől az utolsóig imádtalak!
Drága Pöcök…

(MR)

Egy dolgot soha ne felejts el!
A te kutyád, a te életed, és most már vele osztod meg… akár tetszik, akár nem!
De ha jóban-rosszban együtt vagytok… lásd be, mikor nem akartál kutyát, de megszántad azt a kis izgő mozgó szőrgombócot összekuporodva az egyik sikátorban, tudtad, valamit tenned kel! És nézd meg most, milyen hálás, hogy befogadtad, és nem hagytad halálra fagyni ott, azon a téli estén!

(MR)

Ha szereted a kutyád, ivartalanítod!

(MR)

- Öreg kutya, megvakult, és már alig hall…
Nem szenvedne tovább szegény, ha elaltatnánk!
„De a kutyát nem hallgatod meg, szerinted nem szeretné, ha még az utolsó pillanatban is a kezedet nyalogatná, és hálásan nézne rád?! Köszönöm, hogy befogadtál…” – és ezzel vége… meghalt. De te tudsz valamit, amit senki más… hogy a kutyád szeretett…

Rácz Mária