Búcsú

Búcsúzom cicáimtól, és kedves nyulamtól.
egy gyönyörű nap, tiszta égbolt. De én miért nézem akkor mégis borúsnak az időt? A suliban már a második 3-mas. Mi van velem?
Nem értem…
Aztán otthon, mindent megértek… miért voltam ma olyan színtelen az iskolában…
Zizi meghalt… anya azt mondja, hogy nagyon sajnálja, és hogy majd kapok másikat. erre én beszaladok a szobámba. Nem érdekel semmi, és senki. Zizi… nem tudom elhinni, hogy soha többé nem láthatlak… Egész éjjel sírtam… Miért? Miért pont velem? És miért pont most?
Jogos a kérdés, de választ nem kaphatok… ennek így kellett történnie… az élet megy tovább, de az emlékezet örök. Mindig szeretetteljesen fogok gondolni drága nyulamra, Zizire…
1 hét alatt minden megváltozik…
Ma este Nike rosszul lett. Szegény már alig élt … És aztán … soha nem fogom elfelejteni, mikor utoljára hallottam dorombolni, és egyet még nyivákolt … és meghalt…
Most a többi 3 megmaradt kiscicával foglalkozok. Nem tudom elhinni… Zizi… és most Nike. Miért … nem értem… már ez a második állatom aki… Ha még egy ilyen, én nem tudom… depressziós leszek.
Miért is mondok ilyeneket! Meghalt Zizi, Nike és én semmit sem tudok tenni… nem tudok ülni és várni…
Mi történt velük?
Miért haltak meg?
1 nap múlva…
Még mindig nagyon fáj… de sajnos elmentek, nem fogom látni őket soha…
Apa hív… nem akarok kimenni… azt mondja, a cicákkal van valami. Erre rögtön pattanok…
Ó, drága cicusaim… nagyon rosszul voltak… Gyorsan vittük őket az állatklinikára … az állatorvos teletömte őket gyógyszerekkel , és megfürdették őket …
Azt mondta, ennyit tud tenni értük. Hazafelé Debrecenből, Puma elkezdett nyávogni… gyötrődött a fájdalomtól… és én számoltam a dobbanásokat… aztán … felzokogtam, nem volt több szívdobbanás … meghalt … még el sem tudtam búcsúzni …

A napok…

Már egybefolynak a napok is… Nem tudom elfelejteni őket… De nem is lenne értelme… hiszen annyira szerettem őket… Már csak kettő maradt… az orvos Lizának adta a legnagyobb esélyt…
Már ha rájuk gondolok, akkor is sírok… Nem tudom elhinni, egy héttel ezelőtt még a szobámban, az ágyon játszottak önfeledten… és Zizivel még minden rendben volt…
Ma kefir aludt… meg akartam simogatni, mikor észrevettem, hogy már halott…
Nem mentem edzésre… sosem szoktam kihagyni… Most itt sírok a párnámon, képtelen lennék elmenni akárhová is… és csak elhunyt állataimra tudok gondolni …
Liza, az utolsó remény
Liza még él. Ez reménnyel tölt el!
Minden rendben, már kezdek örülni… a suliban ma kaptam egy 5-öst… és matekból, még ebben a félévben nem kaptam matekból 5-öst..
Ma bementem Lizához, és mint mindig, a kosarában aludt. Megsimogatom, és elmegyek edzésre. Mikor hazaértem edzésről, már az úton tudtam… Valami történt Lizával… Olyan gyorsan tekertem haza, mint még soha életemben…
De mire hazaértem, már késő volt…
Meghalt…
Hogy történhetett mindez?
Ez rejtély marad talán örökre…
Egy hét alatt sorban haltak meg állataim … és én semmit sem tudtam tenni!!!
Fanny és állatai tiszteletére: Marcsi
Remélem tetszik, még ha mindez nem teljesen így történt meg .. de beszámolódból írtam
Fanny, ezt neked irtam ... remélem tetszik!!!
Marcsi :D