Oké, tök rég óta nem írok, mert iskolai dráma mostanában nem történik sok. Max. egy hete Major Gábor kiakadt azon, hogy lerajzoltam. Az egész úgy volt, hogy Ramónának lerajzoltam 13 osztálytársamat, köztük őt is és reggel az aulában elkezdte kitalálgatni, hogy ki kicsoda. A rajzokhoz fedőneveket és segítő ismertetőket írtam. Aztán megérkeztek a többiek is és ugyanúgy elkezdtek találgatni. Köztük volt Gábor is és elolvasta a róla írt ismertető első sorát, aztán kitéptem a vázlatfüzetet a kezéből, mert nem akartam, hogy megtudja, mit gondolok róla. Nem, nem! Semmi szerelmes! Gábor kivágta a hisztit az ismertetőmön és követelte a vázlatfüzetem. Oké, tényleg szemét vagyok, nem is kellett volna megmutatnom neki, de most már mindegy. Én csak azt írtam le, amit hallok az osztályról. Gábornak is voltak olyan tettei, amikről azt hisszük, hogy a saját neméhez vonzódik! Ez olyan, mint amikor én véletlenül elfingtam magam alsóban és azóta gúnyolnak miatta, meg az egyéb alsós tetteim miatt is, amik nagyon betegesek voltak! De hát Major Gábornak is vannak beteg húzásai!
Lia a múlthéten nem jött suliba. Ma megmutatta az addig írt kisregényét. Elolvastam néhány oldalát, addig ő is a múlthét hétfő óta vezetett naplómat, hogy részletesen megtudhassa Major Gábor hisztijének a történetét. Nos, kis vélemény Lia alkotásáról: Csinálják meg mangában vagy RPG-ben!!! Eszméletlen! Nagyon kötődik a háborús témához, de hát neki ez a stílusa! Én nem is tudok olyan jól fogalmazni, mint ő! Az én ötleteim eltörpülnek mellette. Igaz, az én hosszú regényemet jó másfél évig vezettem, de sajnos, elmúlt. Amikor szerdán a fodrász megkérdezte, hogy hogy álok a regényemmel (Jó sokaknak elmondhattam, amikor éppen nagy volt az ihletem), akkor azt kellett mondanom, hogy sehogy.
A szerdai napban még az volt a full véletlen, hogy a fodrászatban pont a fogorvosommal találkoztam, akihez a következő nap fogszabályoztatásra mentem! Amúgy, a fogszabályozásra kitaláltam egy nagyon jó hasonlatot:

A te fogad a festővászon, a fogorvos pedig műalkotást készít rajta. Vizsgál, rámázol valamit, ragaszt, érdessé teszi a fogat, megvilágítja azt, hogy a ragasztó megkössön, rátesz néhány színes gumit, megigazítja, és kész a fogszabályozó!

De most térjünk el ettől a témától, mert most egy kicsit Tamásról akarok írni. Nem távolítottuk el a suliból, de a küldetés mégis sikerrel járt. Tamás már nem piszkál egy ideje, de ki tudja, hogy pár nap múlva újra rájön-e a piszkálási roham. Na, mindegy! Ki kell élvezni, hogy végre békén hagy!
Most megint témát váltok!

Veletek is előfordult már, hogy nem a saját évfolyamoddal, hanem egy-két évvel fiatalabbakkal vagy idősebbekkel lógtál? Nem? Oké, lehet hogy csak én vagyok ezen kevesek közötti személy...
Igazából öcsémékkel inkább már nem is foglalkozom, régen egész jól össze tudtam haverkodni velük, de mikor beléptek az 5. osztályba teljesen megbolondultak! Totál hülyén viselkednek! Azt hiszik, hogy bármit megtehetnek, a dobálózástól a lopástól a szeméremsértésig! Igen, az utóbbiakat tényleg megtették, de az öcsém semmiben nem volt benne, mert ő normális, nem úgy, mint a többi. Na, jó, azért van néhány gyerek náluk is, aki nem tartozik a bolondgárdához, szerencsére!
Oké, ötödikesek kivégezve, ők nálam már kukák, viszont mi van a felsőbbévesekkel? Itt jön képbe az Alfa Farkas úszócsapat, amit csak én hívok így.
Amikor bekerültem oda, az első napon szóba került a "farkasfalka" szó és olyan elit az egész csapat, hogy elneveztem Alfa Farkas úszócsapatnak. Ez a csapat leginkább nagyon gyorsan úszó kilenc-tizedikes kamaszokból áll és egy év után végre be tudtam illeszkedni közéjük! Azért 1 év után, mert én voltam a leglassabb a csoportban és úgy éreztem, hogy nem vagyok méltó rá, hogy velünk barátkozhassak. Tavaly februárban még képregényt is rajzoltam a szenvedéseimről. Utáltam odajárni, de októberben minden megváltozott. Elkezdtem beilleszkedni. AZ egész egy szaunázás következtében történt! Egyik úszáson az edző megengedte nekünk ezt a fantasztikus lehetőséget és beszélgetni kezdtem a csapattagjaimmal. Akkor leginkább a felvételi volt a téma, mert ugye, nekem egy év múlva fog eldőlni az életem (oké, én tényleg így veszem a felvételit! Az életed múlik rajta, ember!). Később egyre több emberrel kezdtem el beszélgetni a csapatból. Van egy srác, aki nagyon szimpi. Kicsit tamásos, de van benne valami, ami kitaszítja ezt a személyiségét. Ő nem csak egy ember, aki szeret beszólogatni, nem, egyáltalán nem! Ő egy különc, mint én és ezért szerettem meg a személyiségét. Úgy érzem, belőle biztos lesz valami, mert általában az ilyen különleges emberek törnek ki, mint ő! Hogy miért gondolok róla ilyeneket?
Egyik nap ketten voltunk az úszómedence előtti padon. Ahogy vártunk a többiekre elkezdtünk dumálni, majd az edzés felénél elengedtek minket jakuzzizni és tovább beszélgettünk. Ahogy tovább beszéltünk, kirajzolódott a fejemben róla egy kép. Addig tamásosnak hittem, de akkor tényleg tök szimpivé vált! Fogalmam sincs miért! Mindenkinek megvan a maga ízlése... én a különcöket bírom. Meg abban a srácban van egy kis lazaság és nem tudom miért, de kicsit titokzatosnak érzem. Majdnem olyan, mint a regényemben lévő kedvenc karakterem, akit naaaaagyon bírok!
Ott van még egy másik lány, akivel szintén egész jó barátok lettünk. Mert az írói lelkek tartsanak össze! Most is várom, hogy holnap vagy csütörtökön találkozhassak vele. Már 2 hete nem voltam úszni! Szívesen lerajzolnám az Alfa Farkasokat, de már január óta nem tudok képeket beszúrni, mert vagy a nettel vagy a weboldallal van egy kis gond.