Önkielégítési furcsaságok
Néhány dologban kapcsolatban szeretném a véleményét kérni.
Egy herevisszér-műtét előtt állok, így mostanában többször voltam több urológusnál is. Mivel kiderült, hogy maga a visszér is el lett hanyagolva, nem tudatosult bennem, hogy ez kóros állapot, elkezdtem felülvizsgálni a szokásaimat. Egy elég komplex helyzetben vagyok, ahol egy elég nagymértékű és régóta tartó depresszió párosul tesztoszteronhiánnyal, és szeretnék a végére járni minden bajomnak.
Alapvetően bizalmatlan és befele forduló vagyok. Gyerekkoromban, egész óvodáskoromban a lábfetis és a crush fetish vonzott, a fantáziáimban kifejezetten helye volt az erőszaknak, vérességnek, megalázásnak. Már kisgyerekként. Ezekről csak kiskamaszként kezdtem el gondolkodni, a jelenségek nevét pedig kb. 15-16 éves koromig nem is ismertem. Mikor tudatosult bennem, hogy mindez deviancia, nyugtalan lettem, nem bírtam ezt elhelyezni, és azóta sem tudom. Nem tudom, hogy én rejtetten erőszakos vagyok-e, egy "szörny" lakik-e bennem, amiért ilyenekről fantáziálok, nem nemi aktusokról.
Ez a következő dolog. 'Egészséges', "standard" pornográfia engem sosem érdekelt, a lábfetis teljesen átvette a szexuális érdeklődésemben a teret. Mindig csak ez érdekelt, kizárólagosan. Persze a való életben felizgat egy lány alakja, haja, illata, stb, de a fantáziámban a mell, szeretkezés sosem kapott helyet. Nem is hinném, hogy egy sima pornóra el tudnék menni. A lábfetis egyébként óriási mennyiségű felgyülemlett frusztrációt okozott bennem, ez nekem szó szerint olyan, mint másnak a meztelen keblek látványa. Tapintatlanságnak érzem, hogyha lányok mezítláb vannak, mert olyan, mintha velem gonoszkodnának, engem ingerelnének, miközben tudom, hogy lehetetlen számukra megérteni. Ezzel együtt pedig nagyon gátlásos vagyok, sosem volt partnerem. Mindezt 20 évesen... összességében mit gondol mi lesz ennek a következménye? Lehetséges, hogy az, hogy sosem fantáziáltam nőkről egyenlő félként, "egészséges" szerepben, kihatással lesz egy párkapcsolatra?
Végül egy élettani kérdésem lenne: normális, hogy állva nem bírok önkielégíteni? Nem bírok egyszerre fantáziálni és állni, és a lábam is remegni kezd, nem tudom miért.
Szakértőnk válasza a Önkielégítési furcsaságok kérdésre
Kedves Levélíró!
Eléggé összetett, amiről írsz. Először is: a herevisszérnek a benned rejlő "devianciához" nincsen köze. Kérdés, hogy a depresszió(ra való hajlam) esetleg következmény-e, tehát hogy köze lehet ahhoz, hogy (ahogy érzem) magadat csökkent értékűnek gondolod. A lábfétis önmagában nem jelentene nagy gondot, hiszen úgy gondolom, megtalálnád azt a társat, aki ebben partner. Az erőszak, a megalázás szerintem már jóval nehezebben fér bele egy kapcsolatba, nehezebben fogsz olyan nőt találni, aki ebben benne van. (De egyáltalán nem kizárt.) Nem a szexuális beállítóttságod, hanem a leveledben megfogalmazott kérdések, a bizonytalanság miatt javaslom, hogy keress fel pszichológust, aki tud abban segíteni, hogy megérts és elfogadd önmagad.
Üdv:
