Nincsenek melleim

Tisztelt Doktornő!
Az a problémám hogy:
néhány nap múlva 14 leszek,és nincsenek melleim,pedig már 12 éves koromban elkezdtek nőni,de azóta is ugyan akkorák,csak nagyon rotkán látszik polóban,amikor valami vékony van rajtam,de akkor is csak két dudor látszik.És ez nagyon zavaró,mert szinte minden osztálytársam már melltartót hord,én pedig még toppot vagy trikót sem húzhatok,mert túl nagy rám,és nincs ami kitölti a helyet...És akármelyik fiú tetszik nekem,azt mondja h. nincsenek melleim,úgyhogy nem jövök be nekik...Ráadásul most már az osztálytársaim is szivatnak ezzel,és az egyik fiú föl írta egy helyre,hogy xy egy éretlen picsa...(én vagyok xy)És én ezt már nem bírom idegekkel,mert minden nap eszembe jut hogy tényleg milyen éretlen vagyok,és úgy estefelé amikor a gépezem,egyszer csak eszembe jut hogy hogy nézek ki,és egyszer csak elkezdek rajta bőgni,aztán meg ideges leszek és szomorú is,és a tükör előtt nagyban felpofozom magam,ami egy kicsit enyhítí a "fájdalmam",igazság szerint egyre jobban esik ütni-verni magam,persze azért nem vagyok depressziós vagy ilyesmi,de azért jólesik.És tudom erre az a válasz,hogy még ráérek nőiesedni,de nekem az a bajom,hogy mindenről elkalandozik a gondolatom,és már mindig csak erre tudok gondolni,és nem bírom ezt kiverni a fejemből,hogy milyen éretlen vagyok,és ami a leg gázabb,hogy már csomószor azon kapom magam,hogy ilyen 11-12 éveseket bámulom,hogy nekik milyen jó,és hogy bár nekem is ekkora mellem lenne...Szóval a lényeg,hogy egyszerűen folyton csak erre gondolok,és régen annyira nem gondoltam sokat rá,de most már minden napom x perce erre megy rá,és folyton erről akarnék beszélni,amit mások úgy vesznek le,hogy sajnáltatom magam,és most is ezért is írtam részben,mert valakinek le kell ezt írnom,mert már nem tudom mit csináljak,és már érzem hogy mindjárt jön a bőgés,aztán meg a felpofozás!
Bocsánat a sok szócséplésért,de csak így tudtam megfogalmazni.És köszönöm előre is a válaszát!