Tudod, amikor nem bánik veled jól, de te nem hagyod ott. Ez butaság vagy gyengeség?

Azon tűnődsz, vajon kedvesed szíve az előző szerelem markában maradt? Az elmúlt kapcsolat lezáratlanul hagyása bizalmatlanságot szülhet, valamint megakadályozza egy ígéretesnek induló, új kapcsolat kibontakozását.

Egy zsúfolt, nehezen elviselhető emberekkel töltött, hosszú nap után végre hazaérsz, s otthon farokcsóválva, ugrándozva fogad kis kedvenced. A pszichológusok nem véletlenül állítják, hogy a lakásban, ház körül tartott kisállatok jó hatással vannak a testi-lelki egészségre. S hogy mi a titok? Két szó: feltétlen szeretet.

"Már szakítottam a fiúval, és megmondtam neki, hogy más tetszik, ő erre azt felelte, hogy majd megveri azt a másikat. A barátnőmet is mindig bántalmazza. Mit csináljak?" A KamaszPanasz Szakértő válaszol rovatából.

"Összejöttem újra a volt pasimmal, és amikor a buszmegállóban elbúcsúztunk, akkor pont jött a tanárom, aki nagyon tetszett (vagyis még mindig tetszik, de próbálok kiszeretni belőle), és amikor a buszon köszöntem neki, még a kabátját is megfogtam, hogy figyeljen, akkor sem köszönt vissza. Lehet köze ahhoz, hogy van barátom?" A szakértő válaszol.

Most megosztunk veled néhány tipikus hibát, amelyet az emberek nagy része elkövet egy szakítás után. Ez azért is rossz, mert meghosszabbítja szenvedésünket, és tovább kínozza érzéseinket.

A legtöbb esetben legalább az egyik félnek nagyon fájó tud lenni, amikor egy párkapcsolat véget ér, s ilyenkor mindent megtesznek, csak hogy „véletlenül” az utcán, bevásárlás közben találkozzanak volt partnerükkel. De talán nem is a szerelem az, ami a fájdalmat okozza a szakítás után, hanem a búcsúzástól való félelem.

A barátomat már 1 hónapja nem láttam. Csak msn-en beszélünk. Pedig nem is lakik messze. Többször mondtam neki, hogy találkozzunk, de ő mindig valami kifogást talált. Most azt találta ki, hogy ideges, és azért nem. Több ilyen nem hihető dumája volt, és ez már engem nagyon zavar. Talán én vagyok nagyon nyomulós?

Kedves Szakértő! A barátom és én lassan 3 év járunk. Két éve élünk együtt. Én nem csak lelkiekben, de anyagilag is támogatom már a kapcsolatunk kezdete óta, ugyanis neki nincs állandó munkája. Az együtt töltött idő nagy részében jól érezzük magunkat, és most már talán munkahelye is lesz, ugyanis a kilátások bíztatóak. Azonban, van egy barátom – aki ismeretlen a barátom számára, ugyanis szerinte nincs lány-fiú barátság – aki vonzó számomra, és volt is egy rövidke érzelmi kötődésünk is egymáshoz (de nem volt szex). Bár tudom, hogy nem akarok ettől a fiútól semmit, mégis azóta nem vagyok képes orgazmust elérni a barátommal, anélkül, hogy a barátommal átélt dolgokra gondolnék.

Kevés dolog fáj jobban, mint hogyha dobnak. Persze, a legtöbb ember inkább elviselné, hogy egy szumó birkózó kilapítsa, mintsem hogy az összetört szív magányát át kelljen élnie.

Manapság már egyre inkább érezzük a nyomást, hogy kapcsolatban kell lennünk. Azt hiszem a legnagyobb hiba a társadalom felfogásából adódik. A szingliség egy külön kategóriának, életstílusnak számít, amiből a legtöbben szeretnének kitörni. Több, kevesebb sikerrel…