A vérzést megelőző napok kellemetlen kísérőjeleit már régóta ismerjük, maga a premenstruális szindróma (PMS) kifejezés Katharina Dalton doktornő nevéhez fűződik, aki szintén szenvedett a betegségtől, és sikerrel alkalmazott hormonális kezelést saját magán az ötvenes években.
A menzesz előtti napokban jelentkező, igen változatos tünetegyüttes összefoglaló neve a premenstruális feszültség, vagy premenstruális szindróma (PMS). A premenstruális kifejezés a tünetek jelentkezésének időpontját jelöli: a panaszok a menzeszt megelőző időszakban a legerősebbek, a vérzés jelentkezésekor csökkennek. Elkülönítendő a fájdalmas havi vérzéstől (dysmenorrhoea), amikor a menzesz előtti napok tünetmentesek, ugyanakkor a menstruációt kifejezett alhasi fájdalom, görcsök kísérik.
Mi okozza a PMS-t?
A premenstruális szindróma közvetlen kiváltó okát mind a mai napig nem ismerjük pontosan. Bár a ciklussal összefüggő hormonális változásokat azóta is a PMS egyik legfőbb okaként tartják számon, a tünetegyüttes kialakulásában számos egyéb tényező is szerepet játszik. A nemi hormonok ugyanakkor egy fontos idegi ingerületátvivő anyag, a szerotonin termelését befolyásolva a központi idegrendszerre is hatnak, módosítva ezzel az érzelmi reakciókat és a kedélyállapotot.
A táplálkozási tényezők közül a szénhidrát-anyagcsere zavara, a vitaminhiány, és elsősorban a B6-vitamin csökkent szintje járulhat hozzá a szindróma kialakulásához. Alkohol fogyasztása súlyosbítja a tüneteket.
A családi halmozott előfordulás inkább viselkedési minta következménye, mintsem valódi genetikai tényezők hatása. A szindróma gyakrabban fordul elő, ha a közvetlen környezetben másoknak is van hasonló panaszuk. Jelentkezését befolyásolja a nem kívánt terhességtől való félelem éppúgy, mint a várt terhesség elmaradása.
Utóbbi esetben a jelentkező menzeszt minden alkalommal egy-egy újabb sikertelen próbálkozás jeleként éli meg a nő. Előfordulási gyakoriságát a népesség körében kulturális tényezők és a menstruációhoz való viszony is befolyásolják. Gyakrabban észleljük ott, ahol a menstruációs vérzéshez a tisztátlanság képe társul.
A PMS tünetei
A premenstruális szindróma tünetei igen változatosak. A legáltalánosabb testi tünetek a fejfájás, a szédülés, az izom- és ízületi fájdalmak és a mellfeszülés. Álmatlanság éppúgy előfordulhat, mint az aluszékonyság. A ciklus második felében termelődő hormonok hatásával függhet össze a mellfeszülés, a végtagok duzzanata, a haspuffadás és az átmeneti testsúlygyarapodás.
A pszichés tünetek közül az ingerlékenység, a feszültség, a fáradékonyság, a lehangoltság fordul elő a leggyakrabban.
Általánosan jellemző az érzelmi labilitás, az indokolatlan, túlzott érzelmi reakció. Egyeseknél a premenstruális szindróma alig észlelhető hangulatváltozást okoz, mások viselkedése feltűnően megváltozik, s ezeket a változásokat néha környezetük igen nehezen viseli. Így a premenstruális szindróma nemritkán családi, munkahelyi veszekedések kiindulópontjává válik. Mindez fordítva is igaz lehet, és a nem megfelelően működő párkapcsolatban a nő gyakran a premenstruális szindróma tüneteibe "menekülhet".
A tünetek a menstruáció előtti két hétben jelentkeznek, igen változatos kombinációban és súlyosságban. A nemi teljesség korában lévő nők döntő többsége tapasztal PMS-re jellemző tüneteket élete folyamán. 30-40 százalékuknál a tünetek korlátozzák a szokásos napi tevékenységet, munkavégzést, 1-2%-nál pedig lehetetlenné teszik a napi feladatok ellátását. A panaszok az életkor előrehaladtával általában súlyosbodnak, a terhesség alatt átmenetileg megszűnnek, a szülést követően azonban újra jelentkeznek.
Korábban meglévő PMS esetén szülés után nagyobb a depresszió kialakulásának a veszélye. A koncentrálási képesség csökkenésére utal, hogy a nők ebben az időszakban jóval több közlekedési balesetet okoznak.
A premenstruális szindróma lehetséges tünetei
Testi tünetek
- a mell feszülése, érzékenysége
- a testsúly növekedése, végtagok duzzanata
- emésztési zavarok, székrekedés, haspuffadás
- fejfájás, szédülés
- fokozott étvágy, vagy éppen étvágytalanság
- ízületi- és izomfájdalmak
Pszichés tünetek
- ingerlékenység, idegesség, feszültség
- lehangoltság, fáradékonyság, szorongás
- csökkent koncentrálási képesség
- dührohamok, sírógörcsök
- depresszió
(Forrás: Fókuszban a Nő)