Amikor a torkodon akad a szó... Mi az a szelektív mutizmus?
A beszéd a kommunikáció természetes formája, a kölcsönös megértés eszköze - olyan emberi tevékenység, amely által tapasztalatokat szerzel, gondolkozol, gondolatokat közölsz és gondolatokat értesz meg. Segítségével hatni tudsz a társaidra, és ők is hatni tudnak rád a beszéden keresztül.
A kifejező sírástól az összetett mondatokig
Hinnéd, hogy már a születésed utáni második héttől kezdve kommunikálsz? A fiziológiás eredetű hangadásokon kívül úgynevezett kifejező sírással jelezted Te is a környezeted felé, hogy valami problémád van. 3-8 hetesen már gőgicséltél - egyre hosszabb hangsorokat kiejtve. 6-9 hónaposan már célzottan kommunikációs célokra használtad ezeket a hangsorokat - mindig ugyanazt ugyanabban a helyzetben. 10-15 hónaposan jelentek meg az első szavaid. Becslések szerint 18 hónapos kortól kezdve hatéves korodig átlagosan körülbelül kilenc szót sajátítottál el naponta. Innen pedig nem volt megállás: az iskola, a család, a szocializációs folyamatok, a lexikális tudás növekedése által mára már jelentős szókinccsel rendelkezel gondolataid kifejezéséhez.
Mi az a szelektív mutizmus?
A szelektív mutizmus az egyik legrejtélyesebb kommunikációs zavar - az alkalmazkodó viselkedés zavara. A beszédszervek épek, ennek ellenére olyan súlyos viselkedéses gátlás alakul ki, ami miatt az érintett nem beszél. Jellemzője, hogy a gyermek bizonyos helyzetekben és az általa kiválasztott személyekkel szemben jó beszédképességről tesz tanúbizonyságot, míg más helyzetekben vagy személyek jelenlétében nem képes megszólalni. Ez komoly hátrányokat okoz - akadályozza a mindennapi tevékenységeket, kihat a teljesítményre, a kapcsolatokra.Lányoknál gyakrabban fordul elő, mint fiúknál.
Okai
Általában olyan érzelmileg nehéz helyzetek váltják ki, amelyekhez gyakran társul szorongás, visszahúzódás, félelem, túlérzékenység. Kialakulásában szerepet játszhatnak genetikai, családi, környezeti hatások, kötődési zavarok. A mutizmus lényegében védekezés a szorongás leküzdésére. Oka lehet még:a szülők túlóvó vagy kényszerítő nevelése, valamilyen nehezen feldolgozható esemény (pl.: közeli személy halála, trauma, erős érzelmi sokk).
Honnan veheted észre, ha a környezetedben valaki szelektiv mutizmussal küzd?
Az “önkéntes némaságnak” vannak figyelmeztető előjelei:
- számára idegen környezetben bátortalan, tartózkodó, visszahúzódó, szégyenlős
- fél más emberek előtt megjelenni és a figyelem középpontjába kerülni
- tanulási nehézségei vannak
- inkább a kortársaihoz szól, a felnőttekhez alig, az ismeretlen felnőttekhez pedig egyáltalán nem beszél
- súlyos esetben teljes mozdulatlanságba menekül szinte megdermed
- otthon hajlamos az indulatkitörésekre
- előfordulhat, hogy mutogatással, gesztusokkal, suttogással tart kapcsolatot a környezetével vagy rajzban kommunikál
A szelektív mutizmussal élők csak akkor szólalnak meg, ha biztonságban érzik magukat, amikor nyugodtak, felszabadultak - vagyis ismerős, elfogadó közegben vannak. Mindenképpen segíteni kell rajtuk, mert ellenkező esetben csak fokozódik a szorongásuk. Azonban semmiképpen sem szabad rájuk erőltetni a beszédet - jutalmazni, hibáztatni, büntetni, zsarolni azért, hogy megszólaljanak.
Ehelyett a terápia részeként:
- feltétel nélkül el kell fogadni a helyzetüket
- törekedni kell a biztonságos, nyugodt környezet megteremtésére
- fel kell kutatni a szorongásokat, gátlásokat létrehozó okokat, majd meg kell szüntetni őket
- nagyon hatékonyak a felszabadultságot biztosító spontán mozgásos játékok
- érdemes család-, és viselkedés terápia segitségével növelni az önbizalmukat, felkelteni a vágyukat a külső-ismeretlen környezet felfedezésére
Bár a szelektív mutista gyerekek tudnak beszélni, de bizonyos körülmények között nem hajlandóak vagy nem képesek és nem vágynak a másokkal való kapcsolatra Te felismerve a problémát sokat tehetsz értük. Hogyan? Azzal, hogy elfogadod, és nem gúnyolod ki őket, és megpróbálsz nyugodt és biztonságos közeget teremteni a részükre.
(Szerző: Faar Ida, újságíró)
Felhasznált irodalom:
