Az artrózis hosszú, gyakran évtizedek alatt kialakuló betegség, amely idősebb korban jelentkezik, de már a fiatalkori szokások is hozzájárulnak kialakulásához. Kezdetben csak enyhe fájdalom jelentkezik megerőltetésre, ám ha nem teszünk a betegség ellen, akár mozgáskorlátozottsággal is számolnunk kell majd.

Az artrózis valódi népbetegség, szinte minden 40 év felettit érint, mégis pontos oka eddig nem ismeretes az orvostudomány számára. Ám feltételezik, hogy több tényező együttes jelenléte járul hozzá a kialakulásához.

A porckopáshoz vezető okok

Artrózis fennállásakor tulajdonképpen az ízületek végeit borító porcok károsodásáról beszélünk. A kezdeti szakaszban a porc elvékonyodik, az egyébként sima felszíne berepedezik, végül a teljes porcállomány felszívódik. Ekkor már semmi nincs, ami „védje” egymástól a csontokat: a csontfelszínek egymáson dörzsölődnek, károsodik a csont, s megjelennek a fájdalmak. A porcbomlás folyamatos, mégis érezhetjük úgy, hogy egyszer jobban, másszor rosszabbul vagyunk, ugyanis a betegségre jellemzőek az időszakos gyulladásos fellángolások.

A betegség kiváltó okai sokfélék lehetnek, s a kutatók azt feltételezik, hogy ezek együtt felelősek az ízületi károsodásért. A rizikófaktorok közül jelentős szereppel bír a trauma elszenvedése (sérülés), az ismétlődő stresszhatások, a túlterhelés, valamint az elhízás. Emellett kialakulását segítheti az előrehaladott életkor (40 év felett), bizonyos genetikai faktorok (öröklött tényezők), női nem, fejlődési rendellenességek, megelőző gyulladásos kórképek, metabolikus, endokrin és autoimmun betegségek is.

A kiváltó okok között tartják számon a fokozott terhelést (nehéz munka, versenyszerű sport, és az ízületek sorozatos, panaszt esetleg nem is okozó sérüléseit is (nehéz munka, versenyszerű sport, izomgyengeség, célszerűtlen reflexek). A gyenge combizomzat is felelőssé tehető, ami a nem megfelelő reflexek és mozgás miatt a térdek artrózisához vezethet.

Azért is olyan fontos a kíméletes életmód és az egészséges mozgás már fiatalkorban is, mert egyes kutatók szerint, a mechanikus stressz a porcsejtek sérüléséhez, az pedig az enzimek sejtekből való fokozott kiszabadulásához vezet. Ha ezek az enzimek egészséges mennyiségben szabadulnak fel, a porc anyagai olyan mértékben bomlanak le, amilyen mértékben még fel is tudnak épülni. Ha viszont túl sok enzim szabadul fel, a porc gyorsabban bomlik el, mint ahogy vissza tud épülni.

(KamaszPanasz)