Bokatörés (még az elején; 14)
2021.10.03.
Tisztelt Doktor úr/nő!
Jómagam 2007. augusztus 9-én születtem és hatodik éve versenyszerűen kézilabdázom, amit imádok. Sajnos azonban 2021. szeptember 20-án, egy iskolai testnevelés óra végén történő focizás közben egy balszerencsés esetet követően bokasérülést szenvedtem. A sérülés úgy történt, hogy az egyik osztálytársam hiányos felszereléssel (pontosabban cipő nélkül) vett részt az órán. A második óra közepétől fociztunk, amikor is egy becsúszó mozdulatot indított egy osztálytársam, amit szinte rögtön megpróbált csitítani, de sajnos sem ő, sem pedig én nem tudtuk megakadályozni az ütközést. A srác éppen a „támaszkodó” lábamat találta el. Azonnal hallani véltem egy roppanó hangot és őrült fájdalmat is éreztem. Aztán valamiért a fájdalom enyhült. Annyit elértünk, hogy a kb. 1,5 m-re levő padig elugráltam fél lábon, majd a tanár úr hozatott két zsámolyt, amit egymás tetejére rakatott és felszólított, hogy rakjam fel a lábam. Aztán óvatosan levette a cipőt és zoknit rólam. Borzasztó volt a látvány. A bokám be volt dagadva, ill. be volt kékülve, zöldülve. A tesi tanárom (akinek van egy min. egészségügyi ismerete, hisz 3 vagy 4 évig járt egészségügyi egyetemre, mielőtt tanárképzőre jelentkezett volna) azonnal azt mondta, hogy „Anti! Ez bizony valószínűleg eltörhetett”. Hiába hallottam korábban magam is a reccsenés szerű hangot, próbáltam elhessegetni a törés esélyét. Eddigre odaért az iskolaorvos is. Ő is a tőle telhető módon megvizsgált, de ő is azt mondta, hogy „szinte biztos, hogy eltört”. Közben a tesi tanár elment értesíteni az osztályfőnököt valamint mentőt hívni és a nagynénémet értesíteni. A nagynéném matematika-német szakos tanár a sulinkban. A nagynéném hívta fel a szüleimet, miután a mentő megérkezett. Addig ő is mellettem volt.
A kórházi lelet a következő: fibula distalis végén elmozdulás nélküli enyhe törés látható, a lig. talofibulre anterius szalag megnyúlt, a boka duzzadt, érintésre és mozgatásra érzékeny, terhelése nem lehetséges
A duzzanat leapadásáig egy gipszsínt kaptam, melyet e hét szerdán (szept. 29.) járógipszre cseréltek. Azzal, hogy fokozatosan terheljem, ill. hétfőn (okt. 4.) mehetek iskolába. Az első héten még ajánlott az ellenoldali (vagyis jobboldali) mankó használata, aztán már a gipsz által biztosított teljes terhelést javasol a doki, viszont ezt is csak korlátozott ideig, ill. amennyiben megoldható, akkor lehetőleg ne lógassam a lábam túl sokat. A járógipszet nov. 5-én veszik várhatóan le.
Csütörtökön (szept. 30.) reggel kb. 9 óra körül a nappaliba mentem le, majd ebéd után, úgy kb. 13-14 óra környékén a teraszig merészkedtem. Pénteken a kertünk (házbejárathoz közelebbi) végi szőlőlugasig elmerészkedtem és végig is sétáltam. Ez négy sor, soronként nagyjából 750 méter, de „csak” két sort sétáltam le, aztán kiültem a teraszra. Tegnap, vagyis szombat délelőtt újra megismételtem, de akkor mind a négy sort végig sétáltam, meg még mellette két sor paprikát is. Meg is lett a következménye, hisz délutánra megfájdult a bokám. Azt gondoltam, hogy pihentetés esetén már estére elmúlik. De valamiért nem így lett. Sőt! Folyamatosan és egyre inkább úgy érzem, hogy a gipsz nyom, a bokám pedig őrülten fáj. Már este 22 óra előtt kicsivel, meg reggel 6 után kicsivel fájdalomcsillapítót vettem be.
Egyébként 7 éve kézilabdázom hivatásszerűen, ill. több diákolimpián is voltam már a sulival.
A tegnap délelőtti „körutammal” hirtelen túl nagy terhelést kaphatott a bokám? A gipsz nyomhat/törhet amiatt, hogy a terhelés nyomán feldagadhatott a bokám? (van egy ilyen érzésem) Mi várható a gipszlevétel után? Mennyi idő alatt jöhet rendbe teljesen a lábam és térhetek vissza a sporthoz? Van rá esély, hogy még esetleg decemberben edzésbe állhatok vagy legkorábban csak januárban? Mi lesz a sulival, vagyis a suliba járással?
utóirat:
Mi falun lakunk, mégpedig az utolsóelőtti utcába. Leaszfaltozva nincs. Járda is csak ott van, ahol a lakók építettek. Ezáltal, mi a 8. házban lakunk és talán a sarokházon és a miénken kívül 1-2 ház előtt van gyalogút. Egyébként a buszmegállóba sincs járda. Felénk az alacsonypadlós járat valamint a csuklós busz ritka, mint a fehér holló. Főleg a reggeli csúcsba, amikor a legtöbben mennének dolgozni vagy iskolába. Az iskolaidőben indított mentesítő járat is, mire hozzánk elér, szinte zumig van. Örülhetünk, hogyha van elegendő állóhely, nemhogy ülőhely.
A sérülést okozó srác már ott bocsánatot kért. Aztán aznap este fele felhívott, hogy tényleg eltört-e a bokám vagy sem, ill. hogy vagyok, ill. újra elnézést kért. Én nem haragszom rá. Tudom, hogy ő szándékosan senkinek sem tudna ártani. Ahogy visszaemlékszem a jelenet utáni másodpercekre, még nálam is jobban meg volt ijedve.
(2021.09.28.)
Üdvözlettel:
Anti
egy sportoló kiskamasz
Jómagam 2007. augusztus 9-én születtem és hatodik éve versenyszerűen kézilabdázom, amit imádok. Sajnos azonban 2021. szeptember 20-án, egy iskolai testnevelés óra végén történő focizás közben egy balszerencsés esetet követően bokasérülést szenvedtem. A sérülés úgy történt, hogy az egyik osztálytársam hiányos felszereléssel (pontosabban cipő nélkül) vett részt az órán. A második óra közepétől fociztunk, amikor is egy becsúszó mozdulatot indított egy osztálytársam, amit szinte rögtön megpróbált csitítani, de sajnos sem ő, sem pedig én nem tudtuk megakadályozni az ütközést. A srác éppen a „támaszkodó” lábamat találta el. Azonnal hallani véltem egy roppanó hangot és őrült fájdalmat is éreztem. Aztán valamiért a fájdalom enyhült. Annyit elértünk, hogy a kb. 1,5 m-re levő padig elugráltam fél lábon, majd a tanár úr hozatott két zsámolyt, amit egymás tetejére rakatott és felszólított, hogy rakjam fel a lábam. Aztán óvatosan levette a cipőt és zoknit rólam. Borzasztó volt a látvány. A bokám be volt dagadva, ill. be volt kékülve, zöldülve. A tesi tanárom (akinek van egy min. egészségügyi ismerete, hisz 3 vagy 4 évig járt egészségügyi egyetemre, mielőtt tanárképzőre jelentkezett volna) azonnal azt mondta, hogy „Anti! Ez bizony valószínűleg eltörhetett”. Hiába hallottam korábban magam is a reccsenés szerű hangot, próbáltam elhessegetni a törés esélyét. Eddigre odaért az iskolaorvos is. Ő is a tőle telhető módon megvizsgált, de ő is azt mondta, hogy „szinte biztos, hogy eltört”. Közben a tesi tanár elment értesíteni az osztályfőnököt valamint mentőt hívni és a nagynénémet értesíteni. A nagynéném matematika-német szakos tanár a sulinkban. A nagynéném hívta fel a szüleimet, miután a mentő megérkezett. Addig ő is mellettem volt.
A kórházi lelet a következő: fibula distalis végén elmozdulás nélküli enyhe törés látható, a lig. talofibulre anterius szalag megnyúlt, a boka duzzadt, érintésre és mozgatásra érzékeny, terhelése nem lehetséges
A duzzanat leapadásáig egy gipszsínt kaptam, melyet e hét szerdán (szept. 29.) járógipszre cseréltek. Azzal, hogy fokozatosan terheljem, ill. hétfőn (okt. 4.) mehetek iskolába. Az első héten még ajánlott az ellenoldali (vagyis jobboldali) mankó használata, aztán már a gipsz által biztosított teljes terhelést javasol a doki, viszont ezt is csak korlátozott ideig, ill. amennyiben megoldható, akkor lehetőleg ne lógassam a lábam túl sokat. A járógipszet nov. 5-én veszik várhatóan le.
Csütörtökön (szept. 30.) reggel kb. 9 óra körül a nappaliba mentem le, majd ebéd után, úgy kb. 13-14 óra környékén a teraszig merészkedtem. Pénteken a kertünk (házbejárathoz közelebbi) végi szőlőlugasig elmerészkedtem és végig is sétáltam. Ez négy sor, soronként nagyjából 750 méter, de „csak” két sort sétáltam le, aztán kiültem a teraszra. Tegnap, vagyis szombat délelőtt újra megismételtem, de akkor mind a négy sort végig sétáltam, meg még mellette két sor paprikát is. Meg is lett a következménye, hisz délutánra megfájdult a bokám. Azt gondoltam, hogy pihentetés esetén már estére elmúlik. De valamiért nem így lett. Sőt! Folyamatosan és egyre inkább úgy érzem, hogy a gipsz nyom, a bokám pedig őrülten fáj. Már este 22 óra előtt kicsivel, meg reggel 6 után kicsivel fájdalomcsillapítót vettem be.
Egyébként 7 éve kézilabdázom hivatásszerűen, ill. több diákolimpián is voltam már a sulival.
A tegnap délelőtti „körutammal” hirtelen túl nagy terhelést kaphatott a bokám? A gipsz nyomhat/törhet amiatt, hogy a terhelés nyomán feldagadhatott a bokám? (van egy ilyen érzésem) Mi várható a gipszlevétel után? Mennyi idő alatt jöhet rendbe teljesen a lábam és térhetek vissza a sporthoz? Van rá esély, hogy még esetleg decemberben edzésbe állhatok vagy legkorábban csak januárban? Mi lesz a sulival, vagyis a suliba járással?
utóirat:
Mi falun lakunk, mégpedig az utolsóelőtti utcába. Leaszfaltozva nincs. Járda is csak ott van, ahol a lakók építettek. Ezáltal, mi a 8. házban lakunk és talán a sarokházon és a miénken kívül 1-2 ház előtt van gyalogút. Egyébként a buszmegállóba sincs járda. Felénk az alacsonypadlós járat valamint a csuklós busz ritka, mint a fehér holló. Főleg a reggeli csúcsba, amikor a legtöbben mennének dolgozni vagy iskolába. Az iskolaidőben indított mentesítő járat is, mire hozzánk elér, szinte zumig van. Örülhetünk, hogyha van elegendő állóhely, nemhogy ülőhely.
A sérülést okozó srác már ott bocsánatot kért. Aztán aznap este fele felhívott, hogy tényleg eltört-e a bokám vagy sem, ill. hogy vagyok, ill. újra elnézést kért. Én nem haragszom rá. Tudom, hogy ő szándékosan senkinek sem tudna ártani. Ahogy visszaemlékszem a jelenet utáni másodpercekre, még nálam is jobban meg volt ijedve.
(2021.09.28.)
Üdvözlettel:
Anti
egy sportoló kiskamasz
Szakértőnk válasza a Bokatörés (még az elején; 14) kérdésre
Kedves Kérdező! Nagyon nehéz ezt egyrészt látatlanban másrészt képalkotókat nem látva megmondani. Ezekről a kezelőorvost kell megkérdezni, arról is mikor mit lehet sportolni, illetve látjuk majd a javulás ütemét, az ad majd választ.
