Nem tudom mit tegyek...
2012.04.16.
Kedves Szakértő! Gondolom már egy csomó ilyen és ehhez hasonló kérdést tettek fel magának, de hát nekem is akadt egy kis "problémám". Egy 16 éves lány vagyok. Még nem volt barátom, ezért nem is tudom pontosan, hogy milyen érzés is a szerelem, de azt hiszem az vagyok (vagy legalábbis nagyon tetszik) az egyik fiú osztálytársamba. Ő ilyen nagymenő pasi tipus, nemcsak az osztályban hanem az egész suliban. Egy csomó fiú, na meg persze lány barátja van, akik, egyáltalán nem túlzom, úgy néznek ki, mint a modellek.
Attól hogy egy osztályba járunk, nem igazán szoktunk beszélgetni. De ha beszélgetünk akkor mindig kedves velem. Télen, mikor az osztállyal korcsolyázni voltunk, segíteni akart, de én azthiszem hogy tudatomon kívül visszautasítottam. Bárcsak visszaállíthatnám az időt. :)
Hogy hivjam fel magamra a figyelmét? Nem igazán tartozom az ő baráti társaságába, ráadásul borzasztóan visszahúzódó és csendes vagyok. Hiába határozom el, hogy most igenis odamegyek hozzá, azonnal elmegy az önbizalmam. Nem vagyok valami szép lány, inkább okos. A fiúk pedig ezt a párosítást nem igazán kedvelik, eddig úgy vettem észre. Sajnos, Ő is a szép lányokat szereti, aminek én nem mondhatom magam.
Próbáltam már kiverni a fejemből, de nem igazán sikerül. Amikor másnap meglátom az iskolában, minden kezdődik előről. Ráadásul, múlt hónapban volt a szülinapom. Igaz, a suliban nem köszöntött fel, bár az osztályból nem valami sokan tudták, hogy aznap volt a szülinapom, de facebookon felköszöntött. Ok, ez nem valami nagy dolog, általában az emberek, még ha nem is ismerik nagyon azt az embert, irnak legalább egy boldog szülinapot. De ő nem szokott ilyet csinálni, szinte senkinek. Pár héttel ezelőtt volt egy másik fiú osztálytársam szülinapja, akivel jó barátok, de még neki sem irt. Akkor nekem meg minek írt? Elég kicsi a lehetősége annak, hogy több mint 30 emberből csak az enyémet vette észre.
Valószínű, hogy nekem kellene kezdeményeznem, mivel ő sohasem fog, pedig nem valami szégyenlős típus. Néha úgy érzem, hogy engem néz, de sosem volt még bátorságom arra, hogy visszanézzek. Aztán elhatároztam, hogy dehogyisnem, visszanézek, csakazértis. Néha mikor összeakad a tekintetünk, hiába is határoztam hogy nem teszem, amilyen gyorsan csak tudom, elkapom a tekintetem. Mindig attól félek, hogy nem is engem néz, hanem a mögöttem ülő lányokat.
Nem tudom, hogy mit tegyek. Ha nincs semmi esélyem, akkor legjobb lenne hagyni az egészet, de fogalmam sincs. Másra sem tudok gondolni csak erre a dologra, vagy rá. Lehet hogy ez csak ilyen fellángolás? Vagy mi ez? Amikor valaki megemlíti, a szívem már a torkomban dobog. Sőt az is elég hogyha rágondolok, hát még ha meglátom. Általában ha beszélnem kell vele, az első mondatnál azt sem tudom, hogy mit mondjak. Aztán próbálom összeszedni magam. Mindig elvörösödöm, ha valaki megemlíti nekem, ami elég kínos. Nem is a kinézete miatt tetszik, bár nem néz ki rosszul. Okos, barátságos, vicces és kedves mindenkivel. Bár nem az a kiköpött jófiú, ha a barátaival van, általában kicsit megváltozik, de sajnos ez minden fiúval így van.
Kérem, adjon valamilyen tanácsot, hogy mit tegyek. Elnézést, ha kicsit hosszúra sikeredett a kérdésem, de most egy kicsit megkönnyebbültem. :)
Attól hogy egy osztályba járunk, nem igazán szoktunk beszélgetni. De ha beszélgetünk akkor mindig kedves velem. Télen, mikor az osztállyal korcsolyázni voltunk, segíteni akart, de én azthiszem hogy tudatomon kívül visszautasítottam. Bárcsak visszaállíthatnám az időt. :)
Hogy hivjam fel magamra a figyelmét? Nem igazán tartozom az ő baráti társaságába, ráadásul borzasztóan visszahúzódó és csendes vagyok. Hiába határozom el, hogy most igenis odamegyek hozzá, azonnal elmegy az önbizalmam. Nem vagyok valami szép lány, inkább okos. A fiúk pedig ezt a párosítást nem igazán kedvelik, eddig úgy vettem észre. Sajnos, Ő is a szép lányokat szereti, aminek én nem mondhatom magam.
Próbáltam már kiverni a fejemből, de nem igazán sikerül. Amikor másnap meglátom az iskolában, minden kezdődik előről. Ráadásul, múlt hónapban volt a szülinapom. Igaz, a suliban nem köszöntött fel, bár az osztályból nem valami sokan tudták, hogy aznap volt a szülinapom, de facebookon felköszöntött. Ok, ez nem valami nagy dolog, általában az emberek, még ha nem is ismerik nagyon azt az embert, irnak legalább egy boldog szülinapot. De ő nem szokott ilyet csinálni, szinte senkinek. Pár héttel ezelőtt volt egy másik fiú osztálytársam szülinapja, akivel jó barátok, de még neki sem irt. Akkor nekem meg minek írt? Elég kicsi a lehetősége annak, hogy több mint 30 emberből csak az enyémet vette észre.
Valószínű, hogy nekem kellene kezdeményeznem, mivel ő sohasem fog, pedig nem valami szégyenlős típus. Néha úgy érzem, hogy engem néz, de sosem volt még bátorságom arra, hogy visszanézzek. Aztán elhatároztam, hogy dehogyisnem, visszanézek, csakazértis. Néha mikor összeakad a tekintetünk, hiába is határoztam hogy nem teszem, amilyen gyorsan csak tudom, elkapom a tekintetem. Mindig attól félek, hogy nem is engem néz, hanem a mögöttem ülő lányokat.
Nem tudom, hogy mit tegyek. Ha nincs semmi esélyem, akkor legjobb lenne hagyni az egészet, de fogalmam sincs. Másra sem tudok gondolni csak erre a dologra, vagy rá. Lehet hogy ez csak ilyen fellángolás? Vagy mi ez? Amikor valaki megemlíti, a szívem már a torkomban dobog. Sőt az is elég hogyha rágondolok, hát még ha meglátom. Általában ha beszélnem kell vele, az első mondatnál azt sem tudom, hogy mit mondjak. Aztán próbálom összeszedni magam. Mindig elvörösödöm, ha valaki megemlíti nekem, ami elég kínos. Nem is a kinézete miatt tetszik, bár nem néz ki rosszul. Okos, barátságos, vicces és kedves mindenkivel. Bár nem az a kiköpött jófiú, ha a barátaival van, általában kicsit megváltozik, de sajnos ez minden fiúval így van.
Kérem, adjon valamilyen tanácsot, hogy mit tegyek. Elnézést, ha kicsit hosszúra sikeredett a kérdésem, de most egy kicsit megkönnyebbültem. :)
Szakértőnk válasza a Nem tudom mit tegyek... kérdésre
Kedves Levélíró!
Próbálj meg szerintem kicsit nyitottabbnak tűnni vele kapcsolatban, mert könnyen lehet, ha tetszel is neki, így észre sem veszi, hogy esélye lenne nálad. Mosolyogj rá amikor összetalálkoztok a suliban, próbáld meg pár másodperccel később elkapni a tekintetedet, amikor néz és ha úgy adódik, válts vele pár szót. Ha úgy érzed, személyesen sehogyan sem megy, akkor marad a facebook, hiszen ő is ott tett feléd egy lépést, amikor szülinapod volt. Írj neki valami kedveset-vicceset akár chaten, hogy észrevegye, éppen közeledni próbálsz. Miért ne tetszhetnél neki?! Persze ennyiből nem derül ki, de egy esélyt szerintem megérne a dolog és csak úgy derülhet ki, alakulhat-e valami köztetek, ha sikerül valahogyan a tudomására hoznod, hogy érdeklődsz iránta.
Hajrá!
