Tisztelt Doktorno! 16 eves lany vagyok,szerencsesnek mondhatom magamat,szuper csaladom van,igaz barataim, elegedett vagyok magammal , szineszetet tanulok ,sikeres is azt hiszem. Boldog vagyok, gyakran faradt,leterhel a sok plussz dolog,de en valasztottam ezt az utat. A problemam szeptemberben kezdodott,vakbelgyulladassal korhazba kerultem,keson mutottek meg , perforalodott. Felepultem, igyekeztem potolni az iskolai lemaradast is. De a mutet utan nem voltam jol,lazam volt folyamatosan,egy heten keresztul visszajartunk mindennap de elkuldtek minket,mikor mar fajdalmaim voltak elvittek CTre ,kiderult hogy hasuri talyogom van es hashartyagyulladasom,azonnal megmutottek. Nagyon sokat szenvedtem vele,becsoveztek,napokig nem ettem intenziven voltam. Nem ragozom a sok megprobaltatast;2hetig voltam korhazban. Szerencsere nem kellett evet ismetelnem es mar dietaznom sem kell de nem tudoktullenni ezen. Estenkent remalmaim vannak a korhazrol es ugy erzem hogy ha valaki ramnez vagy sajnal el tudnam sirni magam. Egeszsegesen ettem mindig is,de most megszallotkent figyelek oda erre ha valami faj rogton beparazok hogy mi lehet a baj. Nem beszelve arrol,hogy a ketreszes furdoruhaimnak bucsut inthetek mert szegyellem a 12centis heget a hasamon,es van meg van 3 kisebb vagas. Segitsen kerem,hogy mit tegyek,mert tul akarok lenni ezen. Koszonom!:) udv. Salamandra
Szakértőnk válasza a hogy legyek túl ezen az egeszen? kérdésre
Kedves
Salamandra!
Valóban
nehéz
időszaknak
tűnik
ez
az
életedben,
teljesen
érthető,
hogy
nehezen
dolgozod
fel!
Azt
javaslom,
beszélj
minél
nyíltabban
az
élményeidről
és
lehetőség
szerint
írd
is
le
őket.
Szedd
össze,
milyen
érzések
és
gondolatok
kavarognak
benned
a
betegségeddel
és
a
kórházzal
kapcsolatban!
Milyen
félelmek
vannak
benned
most
és
mellette
még
milyen
érzések
és
gondolatok
dolgoznak
benned,
melyek
kihathatnak
a
mindennapi
életedre?
Sajnos
a
történteken
már
nem
lehet
változtatni,
arra
azonban
van
befolyásod,
hogy
hogyan
értékeled
őket
utólag
és
hogyan
éled
tovább
az
életedet.
Például
a
heget
a
hasadon
is
kezelheted
szégyellnivaló
dologként
és
úgy
is,
mint
ami
már
a
részed
és
így
elfogadva
magad
dönthetsz
úgy
is,
hogy
nem
engeded,
hogy
akadályozzon
egy
kellemes
strandolásban,
napozásban!
Amennyiben
úgy
érzed,
fordulj
bátran
személyesen
is
pszichológushoz,
hogy
segítsen
feldolgozni
a
történteket!
Hajrá!