ilyenkor mi legyen?
a másik gondom anyummal van. nagyon szeretem hisz mégis az anyum de nagyon feltud húzni. állandóan hisztizik meg üvölt ráadásul lusta és öönző. múltkor mikor ki volt akadva belerúgott a kutyámba pedig szegény állat nem csinált semmit a macskámat meg állandóan rugdossa. én szóltam neki hogy ezt ne csinálja mert megdöglik a végén szegény kutya meg macska. erre üvölt velem hogy: "bár úgy lenne" meg ilyenek és engem ezzel nagyon kiakasztott mert tudja hogy nekem nagyon fontosak az állataim etrre üvöltöztem vele. A vége az az lett hogy én voltam a hülye, az önzó, az idegbeteg és az aki mindent előrébb helyez nála stb. (pedig ez pont fordítva van. és nemcsak szerintem hanem apum meg a nővéreim szerint is). ráadásul én minden szerdán későn érek haza és hát addig nem tudok rendes kaját enni és nem egyszer volt olyan hogy otthon nem várt meleg kaja csak mert lusta volt csinálni. erre meg azzal a kifogásokkal jön hogy: "van kenyér, meg én annyira elfáradtam". ja és úgy "fárad el" hogy nem csinál szószerint semmit mert hazajön és ledöglik a tv elé. és mikkor jószívűségből szólok neki higy ne kinn aludjon a nappaliba hanem a szobájába képen üvölt hogy hagyjam békén. és nem tudom mit csináljak mert anya már volt pcshihológusnál de nem akar újra menni és az a baj hogy a viselkedése rám is hat és kezdek olyan lenni mint ő. de nem akarok. ráadásul ha megbántott ( ami elég gyakran előfordul) eddig itt voltak a nővéreim és nekik eltudtam sírni a bajom de szeptembertől egyedül leszek anyuval akk nem tudom hogy ki fog segíteni nekem? :( mit csináljak ilyenkor?
Ui.: Bocsánat a "regényért"
Szakértőnk válasza a ilyenkor mi legyen? kérdésre
Kedves Levélíró!
A barátoddal kapcsolatos kérdésedről azt gondolom, ezt vele kellene megbeszélned és együtt kitalálnotok, hogy mit kezdjetek ezzel a helyzettel. Magyarországon a beleegyezési korhatár 14 éves kor, ami azt jelenti, hogy jogilag nem kifogásolható a kapcsolatotok. Kellemetlenségek azonban valóban felmerülhetnek, így ezeket érdemes lehet mérlegelni, mielőtt elfogadná az állást. Érdemes lenne előre eldöntenetek, figyelembe véve a lehetséges következményeket, hogy megbeszélje-e a helyzetet a leendő munkaadójával.
Édesanyáddal kapcsolatban azt gondolom, valóban nehéz lehet vele úgy együtt élned, hogy látod, mennyire nehezen éli meg a mindennapokat, mennyi sok feszültség dolgozik benne, melyeket ilyen nehezen kezel. Mindenképpen érdemes lenne pszichológusi/pszichiáteri segítséget kérnie! Ugyanakkor, ez az ő problémája, az ő nehézségei és neki kellene megbírkóznia vele. Azt javaslom, igyekezz minél kevesebbet magadra venni ezekből! Segíts neki, amennyit tudsz, figyelembe véve, hogy mennyi segítséget fogad el és milyenre van igénye, de ezen túl engedd, hogy ő küzdjön meg a problémáival és éld a saját életed! Amennyiben úgy érzed, akkor beszélj vele a problémákról, amikor nyugodtabb, hátha akkor könnyebben eljut hozzá a mondandód és nem kapja fel egyből a vizet. Igyekezz elkerülni a konfliktushelyzeteket, amennyiben lehetséges, tartsd távol tőle a háziállataitokat is amennyire tudod és törekedj arra, hogy te, a saját életedben, anyukádtól függetlenül minél jobban érezd magad. Szervezz magadnak programokat, tölts több időt a barátaiddal, dolgozz a céljaid eléréséért, stb! Ne várj anyukádtól olyasmit, amit most, a jelenlegi nehézségei miatt nem tud megadni. Inkább add meg magadnak te, amit megadhatsz! Remélhetőleg anyukád is változni fog idővel és csillapodnak a benne dolgozó feszültségek!
Hajrá!
