borerline?

2013.07.07.
Kedves doktornő!Egy 18 éves lány vagyok.Mindig is éreztem,hogy valahogy más vagyok,mint a többiek.Egy közösségbe se illettem igazán,soha nem éreztem,hogy valahová igazán tartoznék.Azt hittem sokáig,hogy talán depressziós vagyok,mert sok tünet illett rám.De valami nem stimmelt:én nem vagyok mindig letört és szomorú.Néha nagyon is vidám vagyok,de a háttérben mindig ott marad valami megmagyarázhatatlan szomorúság.Nem tudom,mikor éreztem utoljára,hogy most tényleg minden jó,és már nincs ilyen megmagyarázhatatlan érzés a háttérben.Én soha nem tudok önfeledten élni.Most olvastam a borderline személyiségzavarról,bár már régebben is kutakodtam mindenfelé a neten,hogy rájöjjek,mi bajom.Az összes személyiségzavarról informálódtam,de csak most jöttem rá,hogy talán én is a borderline-nal küzdök.Ezt egy fórumba irtam,röviden összefoglalva az érzéseimet:"Fogalmam sincs már,ki vagyok valójában.Úgy érzem,mindent elvesztettem abból,aki voltam.Nem tudom,mi ez,de semmi nem hoz hosszú távon boldogságot az életembe.Ilyen fiatalon azért másképp kéne éreznem.Ki-be sétálnak az emberek az életembe,akikkel jó is,de az csak egy dolog,hogy akkor épp jó.Legközelebb már mással jó,de tartósan senkivel.Nem tudom,voltatok-e már ilyen helyzetben.Minden üres bennem és körülöttem.Sokszor úgy érzem,mintha a jószivűségemet is csak megjátszanám,és amúgy gonosz vagyok.Ha valaki elhagy,akit szeretek,vagy eltávolodik tőlem,egyből haragot érzek és utálatot.Senkit nem tudok elengedni.Mindenki itt van a fejembe,akit valaha is szerettem.Barátok,szerelmek,minden.És nem tudok engedni belőlük.Mostanában már egész jól rendbe jöttek a dolgaim,találtam célt az életemben,de ezzel a kettősséggel nem tudok mit kezdeni.Az egyik részem nem tud senkihez sem kötődni,a másik részem pedig hihetetlenül tud..."
A doktornő szerint elképzelhető,hogy ez borderline?Ha igen,kihez fordulhatnék?Régóta szeretnék elmenni pszichológushoz/pszichiáterhez,de annyira félek,hogy soha nem tudom rávenni magam.Nem tudnék egy idegennek erről egy szót se mondani.Meg egy idő után úgy érzem,minden rendben van és nincs szükségem rá,de aztán mégis minden visszatér.Ez egy ördögi kör.Bocsánat,ha túl hosszú lett a levelem.

Szakértőnk válasza a borerline? kérdésre

Kedves Levélíró!

Az alapján, amit írsz, az életednek több területén, többek között a kapcsolataid és a hangulatod vonatkozásában is az jön elő, amit a leveled végén írsz, "úgy érzem,minden rendben van....aztán mégis minden visszatér". Olyan, mintha a negatív dolgokat tartósnak, a pozitívakat pedig múlandónak élnéd meg. Talán ezért is engeded bele magad még nehezebben a kapcsolatokba, hinnéd el, hogy éppen jó az életed vagy egyszerűen csak engednél meg magadnak egy kis önfeledtséget. Szerintem próbálj meg egy kicsit jobban hinni a jelennek és élvezd, amikor jó! Talán így tovább ki is tart a pozitív, erősödik és jobban tudja ellensúlyozni a negatívat. Az is segíthet, ha megpróbálod tudatosan nem annyira elkülöníteni a pozitív és a negatív végletet, hanem jobban figyelni a kettő közti árnyalatokra, hiszen a világ valójában nem annyira fekete-fehér, hanem inkább szürke.

Ennyi információ alapján nem tudok határozottan válaszolni a kérdésedre, hogy vajon borderline személyiségzavarról lehet-e szó. Ehhez többet kellene tudnom a működésedről. Így azt javaslom, fordulj személyesen pszichológushoz, hogy együtt fel tudjatok állítani egy korrekt diagnózist és eldöntsétek mit kezdjetek a problémáddal, van-e szükség terápiás beavatkozásra. Meglátod, ha egyszer elkezdesz beszélni róla, könnyebb lesz és talán még jól is fog esni, hogy olyasvalakinek beszélhetsz róla, aki sok hasonló problémával dolgozott már és körülbelül megérti, miről van szó. Utána pedig, az ajtón kilépve visszatérhetsz az addigi életedbe.

Hajrá!

Hasonló kérdések

Cikkek a témában

Rizikókalkulátor