Ez nekem nehéz...

(Már egyszer elküldtem e-mailben, de valószínűleg elkallódott, így inkább ide írom.)
Jó estét Doktornő! 14 éves, vidám lány vagyok, és azzal "zaklatnám", hogy még régebben, irodalom órán vettük a Csíkos pizsamás fiú c. regényt. Amikor ennek a történelmi hátteréről beszélgettünk órán (tömeges zsidó gyilkosság, kegyetlenség...) percről percre láttam, ahogy magam előtt "szürkül" az egész látképem, szünetben már egy kicsit javult a dolog, de még mindig "hiányoltam a színeket". Ebben az egészben az volt a legdurvább, hogy a tanár óra után teljesen vidám volt. Mintha nem is emberölésről lett volna szó egész órán. Osztálytársammal, aki szintén lány, együtt szenvedtünk, zenét hallgattunk (akkoriban csak Green Day volt a telefonomon) de inkább arra jutottunk, hogy kapcsoljuk ki, mert nem segít sokat, sőt szinte rontott rajta. Próbáltuk átbeszélni az egészet, hátha jobb lesz utána, de nem változott semmi. Irodalom óránk 2./4. órában volt, és csak 7. órára sikerült hellyel-közel visszanyernünk életkedvünket, addigra visszatértek a színek. Akkoriban inkább esős napok voltak, így az is rátett egy lapáttal, főleg, hogy a filmet is láttam, aminek nagyon elkeserítő a vége, és esik az eső is. Hazaérve próbálkoztam azzal is, hogy olvasgattam az ezzel kapcsolatos dolgokat a neten, de mindig ugyanoda lyukadtam ki, hogy semmi értelme nem volt több, mint 1 millió ember megölésének, így megint leszürkültem. A másik, amivel itthon próbálkoztam, hogy leültem gitározni, mert az mindig segített egy-egy nehezebb nap után, de csak a szomorú dalok jutottak eszembe, arról pedig az eredeti téma. A mű feldolgozása után pár héttel visszaállt rendesbe az agyam, meg utána már vidámabb novellákat dolgoztunk fel, viszont attól félek, hogy nyolcadikban megint elő fog jönni valamilyen tananyag kapcsán, és megint így reagálnék rá. Nincs valami ötlete? Előre is köszönöm :)