Kinek öntsem ki a lelkemet?
Az a gondom, hogy senki nem hallgat meg. A húgom (15 éves)mindig csak magáról beszél meg a barátnöiről stb. ha én szeretnék neki valamit elmesélni a napomról megrántja a vállát és elkezd valamit csinálni. A szüleim meg hasonló helyzetben odavetik nekem idegesen hogy majd később megbeszéljük. Ezek után én elballagok a szobámba és legszivesebben üvöltenék hogy miért nem hallgat meg senki. Ez megy nálunk már jó ideje. Én lassan teljesen elzárkózom magamba mert úgysem hallgatnak meg és közben egy csomó kitörni vágyó gondolat,érzés forrong bennem...néha azt hiszem felrobbanok ezektől. És ezt nem tudom kinek és hogyan elmondani senkinek (jelenleg nincs bizalmas barátnöm).
Alíz/16 éves
Kérem segítsen hogy valahogy kijussak ebből a helyzetböl!
Szakértőnk válasza a Kinek öntsem ki a lelkemet? kérdésre
Kedves Alíz!
Szerintem az, hogy ilyen egyértelműen felismerted, hogy ott van benned ez a sok kitörni vágyó gondolat és érzés, valamint, hogy mélyebb beszélgetésre, kapcsolatra vágysz, mindenképpen jó kezdet! Próbáld kicsit határiozottabban elmondani a családodnak, hogy szeretnéd, ha jobban figyelnének rád, akár olyankor, amikor számukra is megfelelő az időpont és emellett próbálj más terepet is találni rá, hogy érvényesíthesd az igényeidet. Ismerkedj, barátkozz, hátha találsz olyat, akivel szimpatikusnak találjátok egymást és olyan kapcsolatot tudtok kialakítani, amilyenre szükséged van! A gondolataidat és érzéseidet pedig nyugodtan engedd kitörni magadból akár írásban is, naplószerűen, rajzban, zenében, versben vagy bármilyen más konstruktív formában, ami hozzád jobban illik.
Hajrá!
