Depressziós vagyok?
2014.07.13.
Mit rontok el? Miért bánt meg engem mindenki? Örökké boldogtalan leszek?
Szeretem ha nem kell iskolába menni, és nem a tanulással és a tanárokkal van a gondom, hanem az ott lévő emberekkel, akiktől félek és mindig megbántanak. Állandóan itthon ülök, soha nem megyek sehova, míg mindenki más társasági életet él. Mindig bezárkózok itthon, félek az emberektől. "Antiszociális" vagyok. Minden helyzetben előítéletei vannak az embereknek velem kapcsolatban. Ez minden helyzetre igaz, mert képtelen vagyok feloldódni szinte alig hallani a hangom. És az évek során egyre inkább romlik a helyzet, egyre inkább bezárkózok, mert azt érzem, hogy minden helyzetben én leszek a kiközösített. És itt nem csak a sulira gondolok, hanem az élet minden területére. Nagyon félek, hogy fősulin is így lesz mert nem tudok mit csinálni ellene, általános iskola az más világ, amikor ott a barátkozások kezdődtek akkor még teljesen más volt a felfogásunk senki sem szorongott. De amúgy azt se tudom hogy kell kezdeni amikor új társaságba kerülök be, hisz ált.suliba ezzel nem volt gond a középsulit meg elrontottam. Én már feladtam soha az életbe nem fogok normális társaságot találni
sehol semmikor... Nagyon kegyetlen érzés, hogy mindenki társasági életet él, én is ilyen vagyok, általános iskolás korszakban meg nyáron is mindig mentem valahova szerettem emberek közt lenni. Mindenhol azt érzem, hogy én vagyok a legkisebb, a leggyengébb, aki csak arra jó, hogy eltapossák.
Szeretem ha nem kell iskolába menni, és nem a tanulással és a tanárokkal van a gondom, hanem az ott lévő emberekkel, akiktől félek és mindig megbántanak. Állandóan itthon ülök, soha nem megyek sehova, míg mindenki más társasági életet él. Mindig bezárkózok itthon, félek az emberektől. "Antiszociális" vagyok. Minden helyzetben előítéletei vannak az embereknek velem kapcsolatban. Ez minden helyzetre igaz, mert képtelen vagyok feloldódni szinte alig hallani a hangom. És az évek során egyre inkább romlik a helyzet, egyre inkább bezárkózok, mert azt érzem, hogy minden helyzetben én leszek a kiközösített. És itt nem csak a sulira gondolok, hanem az élet minden területére. Nagyon félek, hogy fősulin is így lesz mert nem tudok mit csinálni ellene, általános iskola az más világ, amikor ott a barátkozások kezdődtek akkor még teljesen más volt a felfogásunk senki sem szorongott. De amúgy azt se tudom hogy kell kezdeni amikor új társaságba kerülök be, hisz ált.suliba ezzel nem volt gond a középsulit meg elrontottam. Én már feladtam soha az életbe nem fogok normális társaságot találni
sehol semmikor... Nagyon kegyetlen érzés, hogy mindenki társasági életet él, én is ilyen vagyok, általános iskolás korszakban meg nyáron is mindig mentem valahova szerettem emberek közt lenni. Mindenhol azt érzem, hogy én vagyok a legkisebb, a leggyengébb, aki csak arra jó, hogy eltapossák.
Szakértőnk válasza a Depressziós vagyok? kérdésre
Kedves Levélíró!
Elképzelhető, hogy tényleg van egy kis depresszív háttere a problémádnak, de ezzel kapcsolatban érdemes lenne inkább személyesen beszélned egy pszichológussal vagy pszichiáterrel. Mindenesetre a depresszióra is és a szorongásra is jellemző az, amit írsz, hogy bezárkózol. Azt gondolom, ebból mindenképpen érdemes lenne kimozdulnod és nyitni a külvilág felé! Biztos vagyok benne, hogy így sok pozitív élményt is szerezhetnél, melyek enyhítenének a panaszaidon és segítenének abban, hogy egyre inkább megtaláld a helyed az emberek között úgy, ahogy régebben már sikerült is!
Minden jót!
