Leszbikus vagyok?
2025.01.31.
Szia! Nagyon nehéz erről beszélnem, de mindenképp megoldást szeretnék találni. Most 15 éves vagyok, lassan másfél éves egészséges, érett kapcsolatban! Az utóbbi hónapokban elég sok problémám volt, a kis pici hang miatt a fejemben, ezért kissé depresszióba zuhantam. Röviden folyton szorongtam az érzéseim miatt, szeretem, nem szeretem? Nem nekem való stb. Képes voltam elhinni ezeket, nagyon megviseltek. Hullámvasút volt mindennap, egy időbe elvontam magamtól az ételt, az italt, a mosolygást. Ez hosszabb, komplikáltabb folyamat volt, jelen van még de valami most jobban aggaszt.
Először 12-13 évesen értem magamhoz, bár nem igazán tudtam, hogy hogyan, de felakartam magam fedezni. Kb ebben az időben jelent meg az LGBTQ a neten. Kíváncsi voltam, utána néztem, korábban sosem néztem pornográfiát, de a leszbikus pornóba belenéztem. Alapvetően tudtam, hogy milyen ellenkező neműek között az aktus, de sosem láttam milyen az azonos neműeknek. Nem volt különösebb reakcióm rá, nem éreztem semmit. Aztán később erre maszturbáltam, inkább orális irányba. De sosem tetszettek a lányok, mindig a fiúk érdekeltek érzelmileg illetve intimitásnál is. Mikor a barátommal kapcsolatba léptem, aki idősebb nálam, 17 éves, akkor egy idő után felerősödtek a vágyaim iránta. Mivel fiú, és idősebb is, és tapasztalatlan volt ő persze szeretett volna velem valamilyen testi kapcsolatba lépni. A szüzességemet semmiképp sem akartam elveszteni ilyen hamar, ezt meg is beszéltük. Így mikor már 15 éves elmúltam megengedtem, hogy az ujjával elégítsen ki. Ami egyáltalán nem sikerült. Valamiért borzalmasan fájt. Még saját magamnak is. Hiába kívántam , nagyon fájt. Akárhányszor próbálta nem sikerült. A nyalás kellemes, de nem sikerül az orgazmus. Nem akarom, hogy félreérts, magamban képes vagyok a barátomra maszturbálni, és nagyon felizgat.
Kapcsolatunk közben sokszor elégítettem ki magam leszbikus pornóra. De sosem hüvelyorgazmussal. Nem stresszeltem ezen. Nagyon szerettem a barátomat, persze bűntudatom volt emiatt de valahogy hidegen hagyott!
Még hozzátenném, hogy nem vagyok meggondolatlan, a testemet olyan emberre bíztam akit szeretek, és ő is szeret engem. Tudom, hogy szeret mert a nehéz időszakokban is mellettem maradt. Néha tinikapcsolatnak tűnik, de nekem olyan érzés mintha már felnőttek lennénk. Nem csak a puszikról, ölelkezésről szól a kapcsolatunk. Az hogy megtudjuk egymást érteni, egymás igényeit biztosítani, segíteni, szeretni, egy gyönyörű érzés. Egyszerre a párom, a támaszom és a legjobb barátom. De az agyam mindig ellenem fordul.
Visszatérve, volt pár olyan alkalom, hogy azt éreztem kipróbálnám lánnyal, mert az nem fáj, meg nagyon felizgatott, a heteró pornóra is elmentem de az nem volt olyan. De amióta szorongás tört ki belőlem a kapcsolatomra reflektálva, most hirtelen ezen izgulok. Olyan sokszor felizgultam egy sima leszbikus gondolatra, hogy megrémisztett. Nem akartam több leszbikus pornót nézni, a lányokra sem akartam nézni se beszélgetni. Alapvetően nem érzek késztetést, hohy hozzáérjek egy lányhoz, csak maga a szex izgat. De nem tudom elképzelni senkivel, csak úgy magát az érzést. Félek hogy leszbikus leszek, én a barátommal akarok maradni. Nagyon szomorú vagyok. Mit tegyek?
Először 12-13 évesen értem magamhoz, bár nem igazán tudtam, hogy hogyan, de felakartam magam fedezni. Kb ebben az időben jelent meg az LGBTQ a neten. Kíváncsi voltam, utána néztem, korábban sosem néztem pornográfiát, de a leszbikus pornóba belenéztem. Alapvetően tudtam, hogy milyen ellenkező neműek között az aktus, de sosem láttam milyen az azonos neműeknek. Nem volt különösebb reakcióm rá, nem éreztem semmit. Aztán később erre maszturbáltam, inkább orális irányba. De sosem tetszettek a lányok, mindig a fiúk érdekeltek érzelmileg illetve intimitásnál is. Mikor a barátommal kapcsolatba léptem, aki idősebb nálam, 17 éves, akkor egy idő után felerősödtek a vágyaim iránta. Mivel fiú, és idősebb is, és tapasztalatlan volt ő persze szeretett volna velem valamilyen testi kapcsolatba lépni. A szüzességemet semmiképp sem akartam elveszteni ilyen hamar, ezt meg is beszéltük. Így mikor már 15 éves elmúltam megengedtem, hogy az ujjával elégítsen ki. Ami egyáltalán nem sikerült. Valamiért borzalmasan fájt. Még saját magamnak is. Hiába kívántam , nagyon fájt. Akárhányszor próbálta nem sikerült. A nyalás kellemes, de nem sikerül az orgazmus. Nem akarom, hogy félreérts, magamban képes vagyok a barátomra maszturbálni, és nagyon felizgat.
Kapcsolatunk közben sokszor elégítettem ki magam leszbikus pornóra. De sosem hüvelyorgazmussal. Nem stresszeltem ezen. Nagyon szerettem a barátomat, persze bűntudatom volt emiatt de valahogy hidegen hagyott!
Még hozzátenném, hogy nem vagyok meggondolatlan, a testemet olyan emberre bíztam akit szeretek, és ő is szeret engem. Tudom, hogy szeret mert a nehéz időszakokban is mellettem maradt. Néha tinikapcsolatnak tűnik, de nekem olyan érzés mintha már felnőttek lennénk. Nem csak a puszikról, ölelkezésről szól a kapcsolatunk. Az hogy megtudjuk egymást érteni, egymás igényeit biztosítani, segíteni, szeretni, egy gyönyörű érzés. Egyszerre a párom, a támaszom és a legjobb barátom. De az agyam mindig ellenem fordul.
Visszatérve, volt pár olyan alkalom, hogy azt éreztem kipróbálnám lánnyal, mert az nem fáj, meg nagyon felizgatott, a heteró pornóra is elmentem de az nem volt olyan. De amióta szorongás tört ki belőlem a kapcsolatomra reflektálva, most hirtelen ezen izgulok. Olyan sokszor felizgultam egy sima leszbikus gondolatra, hogy megrémisztett. Nem akartam több leszbikus pornót nézni, a lányokra sem akartam nézni se beszélgetni. Alapvetően nem érzek késztetést, hohy hozzáérjek egy lányhoz, csak maga a szex izgat. De nem tudom elképzelni senkivel, csak úgy magát az érzést. Félek hogy leszbikus leszek, én a barátommal akarok maradni. Nagyon szomorú vagyok. Mit tegyek?
Szakértőnk válasza a Leszbikus vagyok? kérdésre
Kedves Levélíró! Ebben a korban gyakoriak az elbizonytalanodások, hiszen az útkeresés szexuális téren is megjelenik. A depressziós epizód miatt, amire utaltál, illetve a szexualitás terén jelentkező testi nehézségek (fájdalom) miatt azonban javaslom, hogy keress fel személyesen pszichológust.
