Mi lenne a helyes megoldás?

Üdvözlöm!
19 éves lány vagyok, és mások szerint egy nagyon egyszerű dologgal állok szemben, én is sejtem, de hiszem, hogy jobb lehet. Kezdem az elején. Van egy srác, nevezzük R-nek (20). Kb. 4 éve ismerjük egymást. 4 évvel ezelőtt, el is csattant közöttünk egy csók, de csak ennyi. Utána néha-néha beszélgettünk. Baráti szinten tartottuk a kapcsolatot, de csak interneten, meg míg egy suliba jártunk párszor összefutottunk a suliban. Később 2 évvel ezelőtt nekem lett egy barátom akivel most májusban ért véget a kapcsolatom. Ezalatt a párkapcsolatom alatt, folyamatosan tartottam a kapcsolatot R-rel. Nem találkoztunk, de interneten beszélgettünk. Ez év decembertől egyre sűrűsödtek a beszélgetéseink. Aztán április óta viszont már szinte minden napossá vált az, hogy beszélünk. Nagyon jól megértettük egymást annak ellenére, hogy R. nagyon egoista, öntelt, beképzeld, viszont megmutatta a másik oldalát is, amikor komoly, okos, aranyos és rendes, kedves. Májusban véget ért a 2 éves párkapcsolatom és onnantól kezdve, R-rel, minden egyes nap beszélgettünk telefonon, órákon keresztül. Volt olyan is, hogy egy fél délutánt végig beszéltünk. Jól éreztük magunkat. Május végén, elhívott fürdőzni. 3 év után először találkoztunk. Nagyon jól éreztük magunkat, sokat beszélgettünk, utána elmentünk kajázni. Majd - mivel ő thai boxol és szeret edzeni - megkértem, hogy lenne-e kedve mutatni nekem pár önvédelemmel kapcsolatos fogást. A válasza igen volt. Elmentem hozzájuk, (ez volt a második találkozás). Ez a nap is nagyon jól telt, és megtörtént az első csók is. A nap végén rákérdeztem, hogy ezek után hogy legyen, és azt válaszolta, hogy sokat gondolkodott rajta, hogy lehetne köztünk komolyabb is a dolog, és hogy ha én is úgy gondolom akkor próbáljuk meg. Beleegyeztem. A beszélgetések ezek után is ugyan úgy történtek...bár volt 1 hét "hatásszünet" mert neki vizsgái voltak, és nem keresett. Ez már fura volt nekem, hogy 2 perce nem volt, hogy felhívjon de elnéztem neki, viszont elmondtam őszintén, hogy engem ez bántott. Megértette és igazat adott. Aztán találkozgattunk még, nála is. És 1 hónap után június elején, lefeküdtem vele. Azóta, megromlott a kapcsolatunk. Alig keres, minden nap 2 mondatot beszélünk, és bunkó, valamint flegma lett. Igen, talán arra kellettem neki, de nem értek egy-két dolgot. Miért várt rám 1 hónapig? Miért mondta háromszor is, hogy komolyan gondolja velem? Miért mutatott be a szüleinek? És amikor barátok voltunk miért volt velem olyan kedves, megértő és a párkapcsolatunkban pedig miért változott meg ennyire? Nem keres, nem érdeklődik, nem hív, néha-néha ír, és már vagy 2 hete nem találkoztunk. Igaz, dolgozik és 3 naponta jár haza, de akkor is. Amikor viszont telefonálunk, (ritkán) akkor bunkóskodik, olyanokat mondd amivel megbánt és mikor szóvá teszem neki, akkor az a válasza, hogy velem nem lehet viccelődni , és hogy nekem is vissza kellene szólnom ilyenkor. Mit tegyek? Üljek le vele beszélgetni? Keressem sűrűbben? Vagy szakítsak vele? Van egy olyan sejtésem is, hogy fél a kapcsolattól mivel Decemberben érte egy nagy csalódás. Nem tudom mi lenne a helyes. Viszont olyan könnyen sem szeretnék vele szakítani, mert ismerem a másik oldalát, és talán megtudna változni. De így ebben a kapcsolatban én nem érzem jól magam. Olyan mintha nem is lenne. Barátként sokkal jobb volt a kapcsolatunk.