Mitől lehetnek ezek a gondolatok?
Valamelyik nap megnéztem a Tíz elveszett év című filmet, aminek annyi volt a lényege, hogy egy kisfiút elveszített az anyukája, és majd csak 10 év elteltével került ismét haza az akkor már kamasz gyerek. Annyira nem is jött be a film, habár tetszeni tetszett, mert dráma voltz amiker nagyon szeretek. Szóval valahol félbehagytam a filmet, mert dolgom volt, és elkezdtem olyan dolgokon agyalni, hogy mi van, ha a családom.. nem is a családom. Hogy az anyukám nem az anyukám, az apukám nem apukám, a testvérem nem testvérem. Ha örökbefogadtak, vagy netalántán elraboltak valakitől. Nagton elkezdtem félni. De nem attól, hogy ők nem a családom, hanem attól, hogy hogy gondolhatok és érezhetek ilyer, amikor ők mindennél jobban szeretnek. Nagyon rosszul érzem magam, megőrjít a szorongás, és a kínzó érzések, amiket nem is értek igazából. Mikor már nem bírom, bekapok egy nyugtatót, mert régebben is voltak/vannak mentális gondjaim. Szorongás, hangulatingadozás, kényszergondolatok, depresszió, úgyhogy van itthon raktáron nyugtató. Korábban jártam pszichológushoz, pszichiáterhez, még pszichiátrián is voltam öngyilkossági kísérlet miat, valamint azért, mert nem javult az állapotom. Most már május óta nem járok sehova, gyógyszert sem szedtem, csak most kezdtem el megint, mert most megint eléggé szorongásos időszakbanvagyok. Mit tehetnék ezekkel a gondolatokkal? Ez is egy kényszergondolat lenne? Nagyon kínoz, és nem tudok tőle szabadulni, nem tudom rendezni magamban ezt a dolgot. Úristen, mi lesz, ha teljesen idegennek fogom érezni a családom, az otthonom, a környezetem.
Kérem segítsenek, mit tegyek? Ezt nem mondhatom el anyának, mert nagyon szemét dolog ez tőlem, szerintem. Mindennél és mindenkinél jobban szeret, megtesz értem mindent, én pedig ilyeneken agyalok.
Mit tehetnék? Segítség! :'(
16/F
Szakértőnk válasza a Mitől lehetnek ezek a gondolatok? kérdésre
Kedves Levélíró!
Valóban felmerülhet, hogy esetleg kényszergondolatokról van-e szó. Mindenesetre, szorongásos jellegű panaszokkal küzdesz most is és úgy tűnik, hogy az elmúlt időszakhoz képest erősödött a szorongásod. Szerintem érdemes lenne erről beszélned a pszichológusoddal!
Azzal kapcsolatban, hogy nem mersz otthon beszélni arról, hogy mi zajlik benned, azt gondolom, hogy általánosságban is igaz, hogy minél inkább elnyomni akarjuk a gondolatainkat és érzéseinket, annál erőteljesebbé válnak és kontrollálatlanabbul nyilvánulnak meg. Az azonban, ha bármilyen formában, akár csak viccesen is, de megjeneítjük vagy elmondjuk őket, enyhíti az erejüket, az általuk keletkezett feszültséget és segít, hogy reálisabban lássuk őket. Bármilyen, még egy nagyon jó kapcsolatban is előforul, hogy megjelennek a felekben szorongások vagy negatív érzések a másikkal szemben! Ez teljesen természetes, hiszen semmi sem fekete vagy fehér. Biztosan ismeri ezt a jelenséget anyukád is és nem fog kiakadni, ha elmeséled, milyen gondolatok foglalkoztatnak. Talán együtt másképp látjátok majd a helyzetet és enyhül a szorongásod is!
Minden jót!
