Tisztelt Doktornő! 16 éves lány vagyok, és olyan problémám lenne, hogy a szüleim válni akarnak. Nyaralni voltunk, ahol anya összeveszett velem, amiért nem akartam az új cipőmben menni kalandparkba, mert féltem, hogy szétszakadna, mint pár héttel ezelőtt egy másik. Volt egy másik cipőm is, amit neki kellett volna kölcsön adnom, mert ő nem hozott cipőt és ezért kellett volna nekem az új cipőmben menni. (Pedig még otthon is mondtam neki, hogy most mennyire vigyázni fogok rá, mert nagyon rosszul esett, amikor szétszakadt. Itt még egyet is értett velem.) Tehát ez miatt összeveszett velem, önzőnek nevezett. Van egy 13 éves öcsém, aki szintén összeakaszkodott anyával, amiatt mert nem tetszett neki a szállás, és féltette tőle odaadni a telefonját. (Az e-mailjeit akarta nézni rajta). Ezután nem szólt hozzánk, majd egy nappal később apának is nekiesett, hogy milyen önző, pedig ő nem követett el semmit. A nyaralás végéig semmibe nézett minket, nem is jött velünk el sehova, és csak a 4 éves húgommal foglalkozott. (Többször volt már probléma, hogy az öcsémmel úgy éreztük őt jobban szereti, mint minket.) Apával elmentünk hárman fürödni, majd amikor visszaértünk kijelentette, hogy válni akar, eladjuk a házat és mindenki megy ahova akar. Ő megy a húgommal, apa meg viheti a Többit. Így mondta, hogy mi csak a többi vagyunk. Azóta már hazaértünk, és nem változott semmi. Sőt, külön kell vásárolnunk, nem főz ránk, és a nagymamánkat is ellenünk fordította, akivel előtte sok mindent meg tudtam beszélni. Nem tudom, hogy mit kéne tennem, egyszerűen nem bírok csak otthon ülni és várni, hogy mi lesz ebből. Este nem tudok aludni, csak forgolódok. Mindig amikor eszembe jut, hogy hogy beszélt rólam és az öcsémről anya, elkap a sírás. Nem lennék képes itthagyni ezt a házat, hiszen itt nőttem fel. És nem akarom, hogy elválasszanak a húgomtól. Se az anyukámtól, hiába beszélt úgy hozzám. Nem tudom elképzelni magam, ahogy apával lakok. Sose volt meg köztünk az a rendes apa-lánya viszony és rengeteget veszekedtünk. Reménytelennek látom ezt az egészet. Nem ez az első alkalom, hogy anya miatt sírtam. Sokszor olyan dolgokért szid le, ami nekem természetes, és nem is gondolom, hogy így fog reagálni. Köszönöm előre is a választ!
Szakértőnk válasza a Velem van a baj? kérdésre
Kedves
Levélíró!
Nagyon
nehéz
lehet
ez
a
helyzet
most,
hogy
anyukád
így
kivonult
a
családból.
Az
alapján,
amit
írsz,
számomra
úgy
tűnik,
mintha
egyszerűen
csak
túl
sok
feszültség
gyűlt
volna
össze
benne,
haragudna
rátok
és
talán
az
egész
világra
és
próbálja
jelezni,
hogy
mennyire
megbántva
érzi
magát.
Biztos
vagyok
benne,
hogy
legbelül
ettől
még
szeret
titeket,
csak
most
nem
tudja
másképp
kezelni
az
indulatait.
Talán
ahogy
idővel
enyhül
a
feszültsége
és
esetleg
ti
is
igyekeztek
kommunikálni
felé,
hogy
szeretitek
és
fontos
nektek,
újra
visszatér
közétek!
Ne
hibáztasd
magad,
hiszen
korrektül
jelezted
neki
előre,
hogy
vigyázni
szeretnél
a
cipődre.
Nem
tudhattad
előre,
hogy
ez
lesz
az
egyik
utolsó
csepp
a
pohárban
és
ilyen
szélsőséges
reakciót
váltasz
ki
vele.
Az
ilyesmit
nem
lehet
előre
tudni,
hiszen
nem
látunk
bele
a
másik
fejébe.
Ugyanez
a
helyzet
azzal,
amikor
olyasmiért
szíd
le,
ami
számodra
természetes
és
fel
sem
merül
benned,
hogy
rosszat
tettél
volna.
Ha
szükséges,
kérdezz
meg
másokat
is
arról,
hogy
vajon
más
szempontból
milyennek
tűnnek
a
tetteid
és
a
gondolataid,
hogy
mi
a
véleményük
róluk,
de
végül
hozd
meg
a
saját
döntéseidet,
szem
előtt
tartva,
hogy
a
saját
elvárásaidnak
felelj
meg.
Beszélgess
szerintem
apukáddal
is
arról,
hogy
mit
kezdjetek
ezzel
a
helyzettel!
Amíg
rendezőnek
anyukáddal
a
dolgok,
addig
is
kihasználhatjátok
az
együtt
töltött
időt
arra,
hogy
közelebb
kerüljetek
egymáshoz
és
olyan
apa-lánya
viszonyt
alakítsatok
ki,
amilyet
szeretnétek.
Minden
jót!