Velem van a baj?

Tisztelt Doktornő! 16 éves lány vagyok, és olyan problémám lenne, hogy a szüleim válni akarnak. Nyaralni voltunk, ahol anya összeveszett velem, amiért nem akartam az új cipőmben menni kalandparkba, mert féltem, hogy szétszakadna, mint pár héttel ezelőtt egy másik. Volt egy másik cipőm is, amit neki kellett volna kölcsön adnom, mert ő nem hozott cipőt és ezért kellett volna nekem az új cipőmben menni. (Pedig még otthon is mondtam neki, hogy most mennyire vigyázni fogok rá, mert nagyon rosszul esett, amikor szétszakadt. Itt még egyet is értett velem.) Tehát ez miatt összeveszett velem, önzőnek nevezett. Van egy 13 éves öcsém, aki szintén összeakaszkodott anyával, amiatt mert nem tetszett neki a szállás, és féltette tőle odaadni a telefonját. (Az e-mailjeit akarta nézni rajta). Ezután nem szólt hozzánk, majd egy nappal később apának is nekiesett, hogy milyen önző, pedig ő nem követett el semmit. A nyaralás végéig semmibe nézett minket, nem is jött velünk el sehova, és csak a 4 éves húgommal foglalkozott. (Többször volt már probléma, hogy az öcsémmel úgy éreztük őt jobban szereti, mint minket.) Apával elmentünk hárman fürödni, majd amikor visszaértünk kijelentette, hogy válni akar, eladjuk a házat és mindenki megy ahova akar. Ő megy a húgommal, apa meg viheti a Többit. Így mondta, hogy mi csak a többi vagyunk. Azóta már hazaértünk, és nem változott semmi. Sőt, külön kell vásárolnunk, nem főz ránk, és a nagymamánkat is ellenünk fordította, akivel előtte sok mindent meg tudtam beszélni. Nem tudom, hogy mit kéne tennem, egyszerűen nem bírok csak otthon ülni és várni, hogy mi lesz ebből. Este nem tudok aludni, csak forgolódok. Mindig amikor eszembe jut, hogy hogy beszélt rólam és az öcsémről anya, elkap a sírás. Nem lennék képes itthagyni ezt a házat, hiszen itt nőttem fel. És nem akarom, hogy elválasszanak a húgomtól. Se az anyukámtól, hiába beszélt úgy hozzám. Nem tudom elképzelni magam, ahogy apával lakok. Sose volt meg köztünk az a rendes apa-lánya viszony és rengeteget veszekedtünk. Reménytelennek látom ezt az egészet. Nem ez az első alkalom, hogy anya miatt sírtam. Sokszor olyan dolgokért szid le, ami nekem természetes, és nem is gondolom, hogy így fog reagálni. Köszönöm előre is a választ!