Kedves doktornő! 17 éves fiú vagyok, már az álltalános iskolában is sokat gúnyolódtak rajtam, fenyegettek,megaláztak,és ez a középiskolában is folytatódott,bár itt nem olyan dúrván.13 éves koromban kezdett el zavarni a külsőm,és egyre csak erősebb lett az elégedetlenségem,és ezek miatt meg még a kisebb magánéleti problémáim miatt depresszióba estem,14 éves koromban elkezdtem vagdosni magam,amit azóta csinálok.A családban is zűrök vannak, én vagyok a fekete bárány a családban,mindig én vagyok a hülye, engem mindig kiközösítenek.És ma már ott tartok hogy gyűlölöm magam teljes szívemből a belsőmet is de legfőképp a külsőmet.Legszivesebben letépném a bőröm és ki másznék ebből a testből.Olyan szintű szomorúság érzésem van ami már elviselhetetlen,a nyáron egész nap csak az ágyban feküdtem , tv-t nézni nem volt kedvem,étvágyam nincs,és észre sem vettem hogy egy napja nem ettem.Feldühít az hogy így nézek ki és ideges vagyok mindig,a nyáron kétszer is próbáltam megölni magam,de egyik sem sikerült.Az iskolában a barátaimtól elvonulok,egyedül ülők ,és senkihez sem szólok,az órákon azon gondolkozok mindig hogy hogy kéne meghalnom.Folyamatosan szorongok,hogy biztos mindenki engem néz és rajtam nevet,milyen csúnya vagyok,és nem akarom,hogy bárki lásson ,nem bírom elviselni magam. olyan is van hogy annyira elkezdek parázni,hogy rám tőr egy halálos félelem,és elkezdek remegni,rettegek,izzadok,a hasam görcsöl,és nem kapok levegőt,elviselhetetlen az az állapot.Már sokszor volt hogy haza kellet mennem annyira rosszul voltam,de mostanában csak berohanok a wc-re és bezárkózom és az az egyedüllét kicsit megnyugtat aztán visszamegyek.Ez heti 2-3x történik meg.Szerintem ez már nem normális,Alig várom hogy vége legyen az iskolának és hazamegyek és elkezdek sírni órákig.Van hogy annyira nincs lelki erőm,hogy képtelen vagyok fel kelni az ágyból.nem látom értelmét.Gyűlölöm magam és meg szeretnék halni.Mihez kezdjek?mert ez így nem élet..
Szakértőnk válasza a szorongás és önutálat kérdésre
Kedves
Levélíró!
Azt
gondolom,
mindenképpen
személyesen
lenne
érdemes
pszichológushoz
és/vagy
pszichiáterhez
fordulnod,
hogy
hatékony
segítséget
kaphass!
Az
alapján,
amit
írsz,
rengeteg
feszültség
gyűlhetett
össze
benned.
Sok
negatív
élményed
van,
sokat
bántottak
és
már
a
saját
magaddal
való
kapcsolatodat
és
áthatja
a
feszültség.
Bántod
magad,
foglalkoztat
az
öngyilkosság
gondolata,
már
meg
is
próbáltad
megtenni.
Az,
hogy
vagdosod
magad,
valószínűleg
levezeti
a
feszültség
egy
kis
részét,
de
ez
egy
meglehetősen
agresszív,
destruktív
megoldás,
ráadásul
hosszabb
távon
nem
érzed
magad
jobban
tőle.
Szerintem
megpróbálhatnád
inkább
szeretni
magad,
a
bántás
helyett!
Próbálj
ki
más
módszereket
is,
hátha
találsz
olyat,
amitől
kicsit
hosszabb
távon
is
jobban
érzed
magad!
Ilyen
lehet
például
az
intenzív
sportolás,
de
sokat
segíthet
az
is,
ha
beszélsz
az
érzéseidről,
gondolataidról
vagy
megjeleníted
őket
naplószerű,
zenei,
képi
vagy
bármilyen
más,
neked
megfelelőbb
formában.
keress
olyan
embereket
magad
köré,
akikkel
jól
érzed
magad,
akik
pozitívan
viszonyulnak
hozzád!
Biztosan
vannak
ilyenek
is,
még
ha
esetleg
nehezebben
is
veszed
észre
a
rossz
hangulatod
és
szorongásod
miatt.
Minden
jót!