féltékenység, bizalom

Jó Estét! :) 18 éves lány vagyok! Már előre elnézést kérek a levelem hosszúsága miatt! 2014.08.08-án jöttem össze egy fiúval aki már mára sajnos vagy nem sajnos, de a VOLT barátom.. Az elején tényleg el sem hittem az egészet olyan szépen indult mint a mesékben.. Minden egyesnap azt vártam, hogy mikor láthatom már vajon most mit csinálhat? Mindig rajta kattogott az agyam.. Nagyon jól éreztem magam vele és nagyon egy hullám hosszon is voltunk.. Aztán szép lassan beleszerettem ebbe a fiúba.. Akkor és ott úgy éreztem, hogy bármikre képes lennék érte.. Az egész napot át hülyéskedtük.. Mindent megtaláltam benne amire csak szükségem volt.. Tőle voltam boldog minden baj és rossz elillant ha vele voltam..utáltam eljönni tőle:( Utáltam a hiányát.. Nagyon szerettem Őt! És úgy vettem észre, hogy ő is így érez.. Aztán jött a fekete leves.. Neki volt egy tablet amit megkaptam tőle és hát az ő e-mail címe és minden benne volt..Aztán beléptem a facebook-jába kíváncsiság kedvéért.. És mit láttam? Írta egy lánynak, hogy tudnod kell (nevet nem említek), hogy nagyon bejössz nekem! Erre írta a lány: Haha, neked meg szép a barátnőd! És erre volt barátom: Hiába szép ha nem szeretem! Soha nem éreztem még akkora csalódottságot mint akkor.. Teljesen összetörtem.. Felhívtam és csak sírtam a telefonba! Nemtudta, hogy én ezt láttam.. Utána rájött és csak hebegett habogott ott nekem a telefonba. Egész este sírtam..Egyszerre utáltam és szerettem! Másnap reggel felmentem hozzá és visszaadtam a cuccait.. Iszonyatosan sírtam mert átverve éreztem magam.. Minden egyes nap a szemembe hazudta, hogy szeret, ittam a szavait mindent elhittem neki, hiszen azt mondta amit hallani szerettem volna és nem amit érzett.. Megölelt és Ő is elkezdett zokogni.. De hiszen akit nem szeretünk vagy nem fontos nekünk azért nem kezdünk el zokogni nemde? Együtt sírtunk.. Aztán hozzá vágott a fejemhez ilyen dolgokat , hogy én meg fojtottam a féltékenykedésemmel.. Igen bevallom nagyon féltékeny típus vagyok minden lépéséről tudni akartam utáltam ha megnézett egy másik lányt és ilyen is előfordult nemegyszer! Már attól is elkeseredett voltam ha likeolt egy másik lányt a Facebook-on! Hiszen fontos volt nekem! Aztán elment dolgozni én még náluk maradtam.. Hagytam neki egy levelet amiben mindent leírtam róla és rólunk.. Nagyon szerettem ezt a fiút! Anyukájával folyamatosan tartottuk a kapcsolatot és mondta, hogy ő is szomorú egy csomót fogyott és alig lehet hozzá szólni (mármint a fiúhoz) De miért viselkedett akkor így ha nem is jelentettem neki semmit? Mai napig nem értem.. Nélküle teltek a napok.. Futottam utána.. Nem akartam elhinni, hogy vége .. Persze Őt hidegen hagytam..Aztán valahogy megint összekeveredtünk .. Ott aludtam nála ami a lehető legnagyobb hiba volt hiszen tudtam, hogy ha már csak meg is csókol megint magához láncolja a szívem.. Csodálatos estét töltöttünk együtt és nagyon sokat és őszintén beszélgettünk! Nagyon sokat hazudtam miatta a saját szüleimnek amit mára már borzalmasan bánok. :( Hónapok teltek el nélküle minden egyes nap iszonyatosan hiányzott.. Nem keresett ami azt jelentette, hogy nem is hiányoztam neki.. Akkor nagyon fájt.. Csak sírtam, de napról napra kezdtem elfelejteni, de tudtam, hogy végleg soha nem leszek rá képes! Ő volt az első nagy szerelmem! Aztán feltettem Facebookra egy közös képet a fiúval ez most volt 2015 márciusában talán.. És rám írt annyi idő után.. Egyrészről örültem másrészről haragudtam rá, hogy miért most csak jutottam eszébe?! Visszaírtam.. elkezdtünk beszélgetni.. Majd én hülye találkoztam vele..Nagyon furcsa, de jó érzés volt is egyben ennyi idő után látni.. Rengeteget hülyéskedtünk.. Nem tudtam eldönteni én magam se, hogy most mit érzek legbelül.. Aztán megcsókolt.. És minden előjött.. Egyre többet találkoztunk.. De nem tudok benne bízni.. Egyszerűen képtelen vagyok rá! Amikor vége lett kb. 10-20 lányra ráírt, hogy szia, de csinos vagy stb stb.. hiszen láttam.. Nekem ez nem pálya.. Tudom nagyon jól milyen.. Az utóbbi időben nagyon sok mindent ígért nekem.. De mondtam, hogy nekem nem szavak hanem tettek kellenek! Nem merek belevágni félek a csalódástól.. Rettegek, hogy majd egyszer megint csak rám un és eldob magától.. Nekem egy olyan fiú kell akire mindig számíthatok és nem csak addig érdeklődik még össze nem jöttünk hanem azután is.. Aki tisztel és megbecsül! Nemtudom elviselni ha megnéz más lányt vagy beszél lányokkal.. Hiszen ha nekem van valakim akkor csak Ő van és nem pedig más!
Mit lehetne ezzel a beteges féltékenységgel kezdeni? Hogyan bízzak a másikban? Nem merek belevágni mert 1 hónap és érettségi nem akarok folyamatosan azon gondolkozni ha összejövünk, hogy vajon kinek ír és stb. Mert most alapozom meg a jövőm és ez a legfontosabb most! Viszont nagyon hiányzik! De fogalmam sincs mi lenne a helyes.. Felejtsem el megint még ha nehéz is lesz vagy vágjak bele? Válaszát előre is Köszönöm! :) Az kimaradt, hogy 3 hónapot voltunk együtt.. Igen nem tűnik soknak sőt sokan el sem hiszik, hogy ennyire szerelmes lettem, pedig én tényleg nagyon szerettem! :/