Mi van velem?
2015.05.12.
Kedves Doktornő!
Azért írok, mert a segítségét szeretném kérni, hogy mit tegyek magammal és mi van velem:
Szóval 2012-ben egy nagy krízishelyzet tört ki a családomban. Ez a gyökere minden következménynek. A legrosszabb ebbe az egészben, hogy 12 évesen kezdve a 7.osztályt, történt ez az egész. Rettenetesen érintett ez engem. A 2013-as évem tele volt borzalmakkal, ekkor kezdtem el egy csúnya szokásomat a vagdosást. Egyedül voltam, tanácstalanul. Eltávolodtam a szüleimtől a hónapok alatt stb. Ez az év szeptemberében, vagyis 8. osztály elején az osztályfőnököm elvitt az iskolapszichológushoz. Oda jártam nagyon nehézkesen, ugyanis nem a kedvenc elfoglaltságaim közé tartozott. További vágások és egy idő után öngyilkossági gondolatok is megfordultak a fejemben. Minden alkalommal stresszes voltam...Történt olyan, hogy 7-8 napig nem ettem, kb. 6-7 kilót fogyhattam stb. A lényege a dolgoknak az, hogy mikor vettem a bátorságot és elmondtam az iskolapszichológusnak a gondolataimat, Ő vélhetőleg megijedt és elkezdte emlegetni egy pszichiáter ismerősét akihez elmehetnék. Ez idő alatt hatalmas falak voltak körülöttem... mindent és mindenkit azonnal zártam kifelé. Végül nagy bonyodalmak közepette elvittek a pszichiáterhez... Egy szó se jött ki a torkomon. Voltam kb. nála 3 alkalommal amikor szó esett egy ott dolgozó pszichológusról is és, hogy őhozzá is járjak... Mondhatom fantasztikus érzés volt. Még egy valaki. És 2013 november-december környékén hozzá kezdtem járni. Szörnyű volt. Szavakat nem találok rá, olyan szörnyen voltam. Minden egyes alkalommal, mikor elmentem a pszichológustól stresszes voltam rettenetesen és akkor következtek azok a dolgok amiktől féltem. 2014 elején öngyilkos akartam lenni... Egyik alkalommal szerencsém volt, mert a barátnőmtől kaptam hirtelen egy telefonhívást. Második alkalommal a kötélen táncoltam. A csuklómon akartam végrehajtani a műveletet, de nem sikerült annyi vért vesztenem, hogy vége legyen. A szédülésen, hidegrázáson és a gyomorgörcsön kívül nem haltam meg. Tovább jártam a pszichológushoz és minden egyre rosszabb volt bennem. Borzasztó volt minden nap a hangulatom, sötétség vett körül, vészesen rontottam a suliba, szó szerint nem tudtam tanulni sem és az alvás képtelenséggé vált számomra... Kegyetlen érzés volt. Egy kis idő múlva erőt vettem magamon, hogy közöljem az öngyilkossági kísérletemet a pszichológussal. Csak annyira emlékszem tisztán, hogy semmit az ég világon nem tett/ mondott. Szinte mindenre azt mondta, hogy kamaszkori probléma. Rengeteg volt a veszekedés főleg otthon plusz a suliban is teljesítenem kellett, ami nem ment túl fényesen, pedig 4-es 5-ös tanuló voltam és ez hirtelen lecsökkent 3-ra és néha-néha 2-esre. A 2014-es nyarat végig stresszeltem. 2014 szeptemberében ott állt előttem a Gimnázium. Remegtem az idegtől, ugyanis össze akartam szedni magam és befejezni a vagdosást. Egy hónapra sikerült is, de visszaestem. Majd szeptemberre véget ért az azt hiszem úgynevezett diagnózis felállításos időszak. Konkrétan annyit mondtak, hogy maximum egy 10 alkalmas pszichoterápia javasolt. Én természetesen benne voltam, mert már nem tudtam mit csinálni azzal kapcsolatosan, hogy jobban legyek. Ez a 10 alkalom 2015. februárjában véget is ért és íme a befejezés: Semmit nem csináltak. Az ég világon semmit. Már kínomban mosolyogtam a dolgon... Folyamatos vagdosás kísér... szinte mindennap úgy alszom el, hogy másnap nem biztos, hogy fel akarok kelni stb. Összeestem teljesen és nem tudok kilábalni belőle.Eltelt több, mint 2 év és... benne maradtam. Ugyanúgy alvásproblémáim vannak, vagdosás, szörnyű gondolatok, sőt a gimiben félévkor majdnem meg is buktam és egyszerűen meghaltam belülről... nem tudom jobban megfogalmazni. Nagyon,nagyon nehéz.
Köszönöm, hogy meghallgatott és elnézést kérek a levél hosszúsága miatt.
Köszönettel: G.P.
Azért írok, mert a segítségét szeretném kérni, hogy mit tegyek magammal és mi van velem:
Szóval 2012-ben egy nagy krízishelyzet tört ki a családomban. Ez a gyökere minden következménynek. A legrosszabb ebbe az egészben, hogy 12 évesen kezdve a 7.osztályt, történt ez az egész. Rettenetesen érintett ez engem. A 2013-as évem tele volt borzalmakkal, ekkor kezdtem el egy csúnya szokásomat a vagdosást. Egyedül voltam, tanácstalanul. Eltávolodtam a szüleimtől a hónapok alatt stb. Ez az év szeptemberében, vagyis 8. osztály elején az osztályfőnököm elvitt az iskolapszichológushoz. Oda jártam nagyon nehézkesen, ugyanis nem a kedvenc elfoglaltságaim közé tartozott. További vágások és egy idő után öngyilkossági gondolatok is megfordultak a fejemben. Minden alkalommal stresszes voltam...Történt olyan, hogy 7-8 napig nem ettem, kb. 6-7 kilót fogyhattam stb. A lényege a dolgoknak az, hogy mikor vettem a bátorságot és elmondtam az iskolapszichológusnak a gondolataimat, Ő vélhetőleg megijedt és elkezdte emlegetni egy pszichiáter ismerősét akihez elmehetnék. Ez idő alatt hatalmas falak voltak körülöttem... mindent és mindenkit azonnal zártam kifelé. Végül nagy bonyodalmak közepette elvittek a pszichiáterhez... Egy szó se jött ki a torkomon. Voltam kb. nála 3 alkalommal amikor szó esett egy ott dolgozó pszichológusról is és, hogy őhozzá is járjak... Mondhatom fantasztikus érzés volt. Még egy valaki. És 2013 november-december környékén hozzá kezdtem járni. Szörnyű volt. Szavakat nem találok rá, olyan szörnyen voltam. Minden egyes alkalommal, mikor elmentem a pszichológustól stresszes voltam rettenetesen és akkor következtek azok a dolgok amiktől féltem. 2014 elején öngyilkos akartam lenni... Egyik alkalommal szerencsém volt, mert a barátnőmtől kaptam hirtelen egy telefonhívást. Második alkalommal a kötélen táncoltam. A csuklómon akartam végrehajtani a műveletet, de nem sikerült annyi vért vesztenem, hogy vége legyen. A szédülésen, hidegrázáson és a gyomorgörcsön kívül nem haltam meg. Tovább jártam a pszichológushoz és minden egyre rosszabb volt bennem. Borzasztó volt minden nap a hangulatom, sötétség vett körül, vészesen rontottam a suliba, szó szerint nem tudtam tanulni sem és az alvás képtelenséggé vált számomra... Kegyetlen érzés volt. Egy kis idő múlva erőt vettem magamon, hogy közöljem az öngyilkossági kísérletemet a pszichológussal. Csak annyira emlékszem tisztán, hogy semmit az ég világon nem tett/ mondott. Szinte mindenre azt mondta, hogy kamaszkori probléma. Rengeteg volt a veszekedés főleg otthon plusz a suliban is teljesítenem kellett, ami nem ment túl fényesen, pedig 4-es 5-ös tanuló voltam és ez hirtelen lecsökkent 3-ra és néha-néha 2-esre. A 2014-es nyarat végig stresszeltem. 2014 szeptemberében ott állt előttem a Gimnázium. Remegtem az idegtől, ugyanis össze akartam szedni magam és befejezni a vagdosást. Egy hónapra sikerült is, de visszaestem. Majd szeptemberre véget ért az azt hiszem úgynevezett diagnózis felállításos időszak. Konkrétan annyit mondtak, hogy maximum egy 10 alkalmas pszichoterápia javasolt. Én természetesen benne voltam, mert már nem tudtam mit csinálni azzal kapcsolatosan, hogy jobban legyek. Ez a 10 alkalom 2015. februárjában véget is ért és íme a befejezés: Semmit nem csináltak. Az ég világon semmit. Már kínomban mosolyogtam a dolgon... Folyamatos vagdosás kísér... szinte mindennap úgy alszom el, hogy másnap nem biztos, hogy fel akarok kelni stb. Összeestem teljesen és nem tudok kilábalni belőle.Eltelt több, mint 2 év és... benne maradtam. Ugyanúgy alvásproblémáim vannak, vagdosás, szörnyű gondolatok, sőt a gimiben félévkor majdnem meg is buktam és egyszerűen meghaltam belülről... nem tudom jobban megfogalmazni. Nagyon,nagyon nehéz.
Köszönöm, hogy meghallgatott és elnézést kérek a levél hosszúsága miatt.
Köszönettel: G.P.
Szakértőnk válasza a Mi van velem? kérdésre
Kedves Levélíró!
Sajnos előfordul, hogy a pszichológus és a kliens nem "kompatibilis",nem illenek össze és nem tud segíteni, főleg, ha nagy az ellenállás (nem tudatos!) a kliens részéről.Mindeképpen azt javasolnám, hogy próbálj meg másik szakemberhez fordulni (és nem kell megijedni a pszichiátertől sem,ő más oldalról közelíti meg a problémát). A leveled elején említett családi problémák alapján, melyekkel kezdődtek a nehézségeid,talán a családterápia segíthetne,ha a szüleid is bevonhatóak volnának.A falcolással és az öngyilkossági gondolatokkal nehéz egyedül megküzdeni,addig kérj segítséget, amíg megtalálod azt, aki tud segíteni.
