Elvesztem az életemben, mit tegyek?

Kedves Doktornő!
Kissé érdekes problémával fordulok Önhöz, ugyanis ahogy a címben is írtam, elvesztem a saját életemben. Ez így elég tág, szóval elmagyarázom és előre is elnézést kérek a terjedelem miatt.
Szóval, 14 éves voltam, amikor kapcsolatba kerültem egy fiúval, aki 1 évvel idősebb nálam. 2 évig tökéletesen megvoltunk, én az éterben lebegtem, sőt, olyan, mintha 2 évig semmit sem csináltam volna, csak vele foglalkoztam. Ennek a kapcsolatnak úgy lett vége, hogy megmondta nekem, hogy szerelmes egy másik lányba. Ekkor én hatalmasat csalódtam és onnantól kezdve alig bíztam az emberekben. Mindig is önbecsülési problémákkal rendelkeztem, de ezután mondanom sem kell, hogy mennyire padlón voltam. A barátnőim bátorítottak, hogy ne ragadjak le nála és tegyek azért, hogy jobb legyek. Ez kb 2 hónapig működött, mivel rátaláltam egy fiúra, aki nálam 5 évvel idősebb (jelenleg 18 vagyok). Nagyon jól megvoltunk 2 hónapig, majd kiadta az utamat azzal az indokkal, hogy unalmas vagyok. Ennek is vége lett, megint padlón voltam, majd újfent megjelent egy srác, akivel kb 2 hétig bírtam ki, mivel a kapcsolatunk teljesen semleges volt. Majd rá 2 hónapra megint jött egy srác és ő volt az utolsó. Nos, ezek után elkezdtem gondolkozni és arra jutottam, hogy velem van a hiba. Nem merek elég határozott lenni, ezért nem is tekintenek rám úgy. Nem mondom, hogy nem próbálkozok, mert nagyon is szoktam, de olyan, mintha megéreznék rajtam, hogy nem vagyok minden helyzetre felkészülve és így gyenge lennék, vagy egy olyan személy, akivel lehet dobálózni. Én ezt nem akarom. Viszont attól félek, hogy ha túl magabiztos leszek, akkor nem fogok senkit sem érdekelni. Emellett nagyon sokszor érzem, hogy ronda vagyok, főleg azért, mert súlyfelesleggel küzdök és az összes barátnőm vékony meg csinos. El vagyok veszve. Nem tudom összepászítani a dolgokat... Számomra nagyon fontosak a belső értékek, amelyek véleményem szerint valamennyire eltűnnek, ha az ember folyton a külsején gondolkozik, viszont ebben a testben, ilyen gondolkozással nem érzem jól magam. Rengeteg dolgot szeretnék megvalósítani, többek között azt, hogy normális legyen a külsőm, maradjanak meg a belső értékeim, növeljem a tudástáramat, érdekeljenek dolgok, legyen egy barátom, valóra váltsam az álmaimat..stb. Tudom, hogy ha minden egy csettintéssel megoldható lenne, akkor mindenki képes lenne mindenre, de én akárhogy próbálkoztam, semminek sem láttam még eredményét. Nincsenek sikerélményeim, a családomban sem tudok egyensúlyt fenntartani, nincsenek biztos személyek az életemben... Eszem ágában sincs feladni a céljaimat, viszont megakadt az életem. Nem tudom, hogy mivel kezdjem vagy folytassam. Remélem, hogy tud megfelelő tanácsot adni és előre is köszönöm szépen a válaszát!:)