Vonzódom az unokatestvéremhez...

Tisztelt doktor nő!
18 éves lány vagyok, és volt egy 4 éves kapcsolatom. A kapcsolat vége felé az utolsó pár hónapban már nem éreztem annyira, hogy vele akarok lenni, a terhemre volt, szabadulni akartam az egésztől, azonban nem tudtam egyből dönteni, mert ő a legjobb barátom, tényleg nagyon jól tudunk beszélgetni egymással, csak kihűltek az érzelmeink.
Kb. két héttel ezelőtt kértem, hogy tartsunk szünetet, mert én nem tudok így vele lenni. Belement, mert ő is észrevette, hogy valami nincs rendben a kapcsolatunkkal. Valahogy kellett már nekem egy kis... szabadság! Annyira belefásultam, hogy már 4 éven keresztül vele voltam, ráadásul életemnek éppen abban a periódusában, amikor az ember ismerkedik, próbálgatja saját magát. És ugye mindketten nagyon féltékeny típusok vagyunk, úgyhogy szó sem lehetett róla, hogy én fiúkkal beszélgessek.
Amikor kijelentettük a szünetet, szabadnak éreztem magam, jó érzés volt. Nem volt bennem az a kényszerű érzés, hogy nem akarok vele lenni, de muszáj... És akkor írt nekem az egyik másodunokatestvérem...
Tudni kell róla, hogy nem is egy országban lakunk, és csak egyszer találkoztunk életünkben, a tavaly nyáron, amikor meghalt a tatája, aki abban a városban lakott, mint én, és akkor ott összesen kb. 2 perc erejéig beszélgettünk. A fiú modell és színész, szép magas, jó kiállású, és amikor a tor alatt nézelődtem, arra gondoltam: "hm, bár ne lennénk rokonok, milyen jó pasi..."
Pár hete írt nekem facebookon. Először félreértettem, mert olyasmiket mondott, hogy érzem-e én is, ami köztünk van, hogy mi folyik itt... Én nem értettem, mire céloz, mert hónapokkal azután írt, hogy találkoztunk, és ráadásul a rokonom, komolyan először nem értettem, mire is célozgat. Aztán elkezdett gyanús lenni: írta, hogy "azt" akarja csinálni velem (így megfogalmazva), aztán durvább is lett, hogy csókolózni meg dugni akar velem (elnézést a kifejezésekért). NAGYON zavarba jöttem, és ez természetes is. Megmondtam neki, hogy nem normális, ilyeneket nem írhat, mert unokatestvérek vagyunk, fejezze be. Aztán letiltottam, hogy ne zaklasson többet.
De hát ugye a nők kíváncsiak, és vonzza őket az ismeretlen... Ezért visszafogadtam facebookon, kevéssel utána már írt is. És ettől kezdve izgalmasnak találtam ezt a helyzetet: a tény, hogy tilos, hogy amikről beszélgetünk, helytelen, nagyon érdekesnek és izgalmasnak tűnt. Mindenféle perverz dolgokat írt nekem, de nem csak azokat, hanem szép dolgokat is, bókolt, kedveskedett, és ez nekem nagyon jól esett, legyezgette a hiúságomat. Én állandóan hárítottam, hogy jaj, nem mondhatsz ilyeneket, bolond vagy stb, de azért tetszett bizonyos értelemben.
Aztán mondta, hogy éppen látogatóban van a mamájánál, aki ugye itt lakik a városban, és kérte, hogy találkozzunk. Én belementem, és nagyon akartam, mert vonzott az, hogy akar engem, de ezen kívül meg akartam ismerni, hogy tényleg ilyen bolond-e élőben is.
5 nappal ezelőtt találkoztunk délután, sétáltunk, beszélgettünk, többször is megkérdezte, hogy én mit akarok tőle, én pedig minden egyes alkalommal azt feleltem, hogy csak beszélgetni, mint rokon a rokonnal. Aztán leültünk egy padra a parkban, nem volt túl nagy forgalom, elkezdte simogatni a kezemet, nagyon közel húzódott hozzám... Nagyon izgalmas volt, remegtem egész testemben, de azért féltem. Féltem attól, hogy ott simogatta a kezemet... Nagyon jól tudtam, hogy ezt nem kéne, nem helyes, de iszonyúan jól esett... Aztán mondta, hogy ad nekem egy puszit az arcomra, de kicselezett, és a számra adta. Hú, akkor az tényleg nagyon kellemetlen volt, mert ez már tényleg az intimitás jele... Az a baj, hogy nem rohantam haza már akkor!!
Aztán beültünk egy helyre, rendelt forró csokit, beszélgettünk. Az egyetlen nem oda illő dolog, amit csinált, az volt, hogy simogatta a hátamat. És én teljesen beleborzongtam... Benyúlt hátul a blúzom alá, és a vállamat, a hátam felső részét, a nyakamat cirógatta. Atyaég, annyira jó volt, és vonzódtam hozzá, és akartam, hogy legyen még köztünk valami, de tudtam, hogy nem helyes, nem szabad.
Egyébként ő a szangvinizmus megtestesítője, és ő győzött meg arról, hogy nem baj, ha ezt csináljuk, nem kell mindig azt nézni, mi a helyes és mi nem, hanem mi esik jól.
Ezután közös megegyezés alapján elmentünk a városban található vár romjaihoz, mert ott a kutya se jár, hogy kettesben legyünk egy kicsit. Igaz, hogy neten nekem mind olyasmiket írt, hogy közös orgazmust akar, boldoggá akar tenni stb stb, de én nem hittem el, azt gondoltam, csak hülyeségből írta, és élőben nem tenne ilyet. Szóval én akkor csak azt akartam, hogy épp megcsókoljon, és semmi többet. Mert kívántam, vonzónak tartottam, és olyan jól kijöttünk, olyan közel állt egymáshoz a lelkünk...
Először tényleg csak csókolóztunk (meg kell jegyeznem, hogy jó volt, de azért annyira nem), de aztán elkezdett simogatni itt-ott-amott, és én hagytam (!), mert jól esett, és tetszett, hogy egy fiú vonzódik hozzám... Aztán még volt ott egy pár dolog, most nem nagyon ecsetelném, aztán le akart feküdni velem, de én nem mentem bele, mert az már tényleg túlment volna minden határon. Kértem, hogy menjünk haza, és el is kísért majdnem hazáig.
A volt barátommal minden nap beszélgetek, és nem tudtam magamban tartani, mi volt, először csak annyit árultam el, hogy találkoztam az unokatestvéremmel (akiről tudta, miket írt nekem a neten), aztán azt, hogy megcsókolt, aztán mindent, mert nem tudtam hazudni neki... Természetesen kiakadt, elmondott mindennek, szakított velem... mindegy, ez más téma...
Elmondtam a rokonomnak, hogy elmondtam a barátomnak, mi volt köztünk, ő erre azt mondta: "Soha többé ne keress ebben a földi életben!" (egyébként mindig hangzatos szavakat használt, látszik, hogy színész :)) )
(Azt elfelejtettem mondani, hogy ő 31 éves.)
Azóta nem írt nekem semmit! És ez a fájó! Mert én megkedveltem, én elkezdtem kötődni hozzá, és fáj, hogy nem is keres, és úgy érzem, csak kihasznált, csak arra kellettem volna neki, hogy lefektessen, de nem sikerült, ezért most magasból leszar (elnézést). Annak ellenére, amik történtek, én még mindig barátkoznék vele, én még mindig vonzódom hozzá, én még mindig várnám, hogy keressen. És ez a beteges benne! Vonzódom a saját unokatestvéremhez! A volt barátom megfenyegetett, hogy elárulja a történteket a családomnak, úgyhogy tilos beszéltem vele, végleg le kellett tiltanom őt a facebookról.
Hát ennyi lenne. Bocsánatot kérek, hogy ilyen hosszúra sikerült a levelem, de muszáj volt kibeszéljem magamból, mert iszonyúan rossz érzés, hogy így ki akart használni... Tudom, hogy ennek az egésznek nincs jövője, nem lehet a férjem, nem lehetünk együtt, de sokat gondolok rá, szeretnék vele lenni, hiányzik... Hogyan űzzem ki ezeket a gondolatokat a fejemből??!! Nagyon szeretnék megbocsátani magamnak a történtek miatt és nem ribancként gondolni magamra, és elfelejteni őt, és nem akarni vele lenni... Kérem, mit tehetnék?
A válaszát előre is nagyon köszönöm!
Egy tehetetlen, kétségbeesett lány.