Iskolaváltás

Tisztelt Doktor Úr/Doktortnő!
Én egy elsős gimnazista tanuló vagyok, de már harmadik éve vagyok az iskolámban, ugyanis hatosztályos tagozatra járok.
Szeretnék iskolát váltani, mert nálunk legfeljebb az en tagozatomnak van valami kis színvonala, de még köztünk is vannak bukásra álló/bukott diákok. A legtöbb tanárunk módszerei rosszak, vagy egyáltalán úgy viselkednek, mintha nem is erre a munkára szabták volna őket (elpoénkodják az órákat, ok nélkül megutálnak diákokat, kiskedvenceket válogatnak). Ráadásul hamarosan egyházi iskolát akarnak csinálni belőlünk... Én ezt nagyon nem akarom. Ebből az iskolából már így se lehet bejutni sehova, de ha még fel is dúlják ki tudja mi lesz... Úgy érzem nem ide való vagyok.
Én már tavaly év végén is kértem a szüleimet, hogy engedjenek át a Miskolci gimnáziumba, mert az sokkal inkább nekem való, plusz van olyan szak is amire szeretnék járni. De egyszerűen hajthatatlanok... Azokkal a kifogásokkal jönnek, hogy nem engednek mert a nővéremnek túl sok mindent megengedtek és ezzel vissza is élt, sorra váltogatta az iskoláit. -Először elment Nyíregyházára táncolni, majd két év után úgy döntött, hogy inkább Pesten folytatja a táncot. Mikor végzett elkezdett egy Egyetemre járni Budapesten, de fél év után úgy döntött, hogy inkább kimegy Dániába tanulni, befejezte az alapképzést és kitalálta, hogy neki a mesterképzés már nem is kell (persze ezt már anyáék neki sem engedték). -És azt mondják, hogy nem akarják, hogy ugyan ilyen legyek (pedig tudják, hogy tökéletes ellentétei vagyunk egymásnak, ráadásul én nem táncikálni akarok elmenni, hanem magasabb szintű nyelvi és tudományi/reál képzést kapni).
Azt monják, hogy én csak egy barátnőm miatt megyek oda és ezzel elrontom az életemet. Tény, hogy van a vágyott osztályban nem is egy barátnőm, sőt mostmár a másodunokatestvérem is, de ez csak egy plusz, hogy nem úgy kell beilleszkednem, hogy az ég adta világon senkit sem ismerek ott. De nem ezért akarok én menni, mint már mondtam.
Még az is kifogás náluk, hogy én fél óra alatt letudom a tanulást meg a házi feladatokat és ez szerintük nem elég. Azonban ennek ellenére a fél évi átlagom 4,785 lett, tele vagyok ötösökkel úgy, hogy tényleg szinte semmit sem tanulok. De ez mind azért van, mert ennyi az itteni szint, vagy esetleg ennyivel jobb vagyok az ittenieknél (meglehet, hogy ez kissé egoistának hangzik, de én már nem is tudom...). Ezek mellett még rengeteg plusz dologra is van időm úgy, hogy az átlagom nem is romlik: járok kémia és rajz szakkörre is, énekkarban is részt veszek, már majdnem ledolgoztam mind az 50 óra iskolai közmunkámat és a DÖK-ben is részt veszek. De nekik ez sem elég... Sőt inkább nekiállnak veszekedni, ha például földrajzból hazahozok egy topográfia négyest meg egy témazáró ötöst, hogy mitől vagyok én olyan hülye, hogy nem tudom megírni mind a kettőt csillagos ötösre...
És természetesen annak is én iszom a levét, hogy édesanyám mikor gimnazista volt és nagy nehezen bekerült a kollégiumba sikerült elérnie, hogy panaszt tegyenek rá és a szülei kényszerítsék a bejárásra. Hiszen a bejárás az maga a pokol és én olyan kis gyenge vagyok, hogy nem bírnám ki minden nap megtenni azt. És az ottani bulikból és találkozókból is kinaradnék (ami tegyük hozzá, hogy hülyeség, csupán nekem megtiltják a szüleim, hogy egy csöppnyi szabad időm/életem legyen... Ha végeztem az iskolai teendőimmel, akkor húzzak haza tanulni, utána meg próbáljam megkérni őket, hogy kiengedjenek egy barátnőmhöz két órára, akár korrepetálni őket akár traccspartizni egy kicsit... Inkább üljek itthon ha végeztem és pusztítsam az agysejtjeimet tv nézéssel vagy gépezéssel).
Kérem adjon, valami tanácsot, hogy miképpen győzzem meg őket, hogy elengedjenek és, hogy bírjam rá őket, hogy belássák, hogy a saját rég elkövetett hibáikat nem kéne rámvetíteni.
Előre is köszönöm a válaszát!