már nem tudok tennni
2016.02.28.
21 éves nő vagyok. Születésem óta nem tudok járni, kerekesszékes vagyok. Mindig is azt éreztem hogy csak keresem a helyem állandóan, mindenhol, de nem találom. Senki nem vesz emberszámba, akik barátaim, csak addig vannak mellettem amig jó vagyok nekik valamire, de nem keresnek csak akkro vagyok jó nekik ha valahogy megszervezem hogy közéjük kerüljek. Akik keresnek átlagosan 5 évvel fiatalabbak nálam, de nekik is kb arra kellek hogy elmondhassák hogy van egy 21 éves barátnőjük …Van egy lány, akive egy társaságba járogattam s nagyon ritkán még most is de elköltözött innen, a társaság egy részével meg is szakitotta a kapcsolatot. Velem se nagyon beszél ami miatt sokat veszekedtem vele az utóbbi időben, mert ő nekem nagyon fontos, eleinte még azt mondta hogy fogjuk tartani a kapcsolatot, később kinyögte hogy mégse akarja. Ezután mikor találkoztunk úgy viseolkedett mintha mi sem történt volna jól elvoltunk ….Akkor azt éreztem hogy egyáltalán nem lenne nagy dolog részéről bár minimálisan fenntartani a kapcsolatot velem nekem viszont nagyon sokat jelent. Ezt meg akartam mondani neki de úgy láttam eleget mostam már a fejét, nem tettem még egyszer.
A másik, ami mélyebben érint, egyik srác. Volt egy időszak, amikor sokat keresett és beszélgettünk, szintén azért mert tettem neki egy szivességet ami kicsit több időt vett igénybe, ezalatt végig tartottunk a kapcsolatot, közelebb is kerültünk egymáshoz. Viszont ahogy annak a dolognak vége volt, megint nem keresett s most se keres. Bizik bennem ezzel nincs gond, elmond most is bármit de ahhoz én kell megkeressem …
Felbomlott a társaság, de én nem tartozom sehova .. addig a pontig amig rendben voltak még el tudtam hitetni magammal hogy fontos vagyok, szeretnek. De azóta folyamatosan azt érzem hogy nem vett senki emberszámba, csak kivülálló voltam, valaki akinek élvezték a társaságát de ennyi. Soha jó kedvem nincs, enni alig tudok, mindig csak úgy elvagyok …
Nem tudom mit tehetnék, különösen azzal a két emberkével kapcsolatban akikekt kiemeltem, ezért irtam ide mert már más ötletem nem volt, hátha kapok valami segitséget ….
A másik, ami mélyebben érint, egyik srác. Volt egy időszak, amikor sokat keresett és beszélgettünk, szintén azért mert tettem neki egy szivességet ami kicsit több időt vett igénybe, ezalatt végig tartottunk a kapcsolatot, közelebb is kerültünk egymáshoz. Viszont ahogy annak a dolognak vége volt, megint nem keresett s most se keres. Bizik bennem ezzel nincs gond, elmond most is bármit de ahhoz én kell megkeressem …
Felbomlott a társaság, de én nem tartozom sehova .. addig a pontig amig rendben voltak még el tudtam hitetni magammal hogy fontos vagyok, szeretnek. De azóta folyamatosan azt érzem hogy nem vett senki emberszámba, csak kivülálló voltam, valaki akinek élvezték a társaságát de ennyi. Soha jó kedvem nincs, enni alig tudok, mindig csak úgy elvagyok …
Nem tudom mit tehetnék, különösen azzal a két emberkével kapcsolatban akikekt kiemeltem, ezért irtam ide mert már más ötletem nem volt, hátha kapok valami segitséget ….
Szakértőnk válasza a már nem tudok tennni kérdésre
Kedves Levélíró! Gyakran előfordul, hogy a valamilyen okból alacsonyabb önértékelés miatt valaki folyamatosan igyekszik magát elfogadtatni, de pont emiatt folytonos visszautasításként éli meg a kapcsolati helyzeteket. Ilyenkor a megoldás általában az, hogy az alacsonyabb önértékelés okát kell feltárni és "helyre rakni", fokozni kell az önértékelést, és ez maga után vonja általában a kapcsolatok javulását (illetve főleg a megélésüknek a javulását). Valószínűleg jót tenne, ha tudnál beszélgetni valakivel (akár egy pszichológussal), aki kívülről látva téged segíthetne.Ez azért is jó volna, hogy a jelenlegi rossz kedvű időszakodból ne alakulhasson ki egy esetleges depresszív fázis az életedben.