Álmatlanság
2017.04.18.
Üdv,
Előre elnézést kérek az esetleges hibákért, telefonomról írom ezen kérdésem, panaszom.
19 éves vagyok, érettségi előtt állok. Amiért ezen hosszabb levelem írom, az a címben is említett ok. Reggelente rendszeresen elalszom, szinte tehetetlen vagyok magammal szemben, öntudatlanul kapcsolom ki ébresztő(i)met. Megpróbáltam lefekvésem időpontját korábbi időpontról korábbira tolni, sajnos sikertelenül. Egyetlen eredménye csak a hosszabb forgolódás volt. Rendszereden edzem, edzéseim között is próbálok energiát gyilkolni, de sajnos fizikai fáradságom csak időnként hozza meg a kívánt hatást: legtöbbször edzéseim után is csak mereven bámulom a plafont, hiába nem tudnék megfordulni sem a fáradságtól.
Elaludni általában hajnalban szoktam, így iskolaidőben a napjaim között maximum 3-4 órát, ha tudok összefüggően aludni. Időnként napközben becsúzik egy-két fél- vagy egyórás szundi, de azt korántsem nevezném pihentetőnek.
Nem volt nehéz kikövetkeztetnem, hogy álmatlanságom tehát nem fizikai eredetű, így elkezdtem a probléma pszichés oldalát feltérképezni: stresszforrás, esetleg lelki probléma nyomai után kutakodtam tudatomban. Egyikünk élete sem problémamentes. Bár felidéztem egy-két lehetséges okot, legbelül éreztem, hogy rossz úton járok. Igen, felmerülnek stresszhelyzetek és problémák az életemben, de ezeket tudom kezelni, általában nem marad bennem kétely döntéseim után, és minden felmerülő személyekkel kapcsolatos esetleges nézeteltérésre őszintén reagálok, ami szintén feloldja az esetleges szorongás lehetőségét. Bátran kimerem jelenteni, hogy kiegyensúlyozottan élek.
Úgy érzem megtaláltam a probléma forrását, csak nem tudom, hogy mennyire lehet ebben ráció, ezért is fordulnék egy szakértőhöz. Bevezeztésként megpróbáltam vázolni kicsit mélyebben a körülményeket, hogy ne egy nagyon felszínes képet lehessen alkotni rólam, remélem sikerült. Szóval a lehetséges probléma:
Három éve kezdtem el novellákat írni, illetve nagyon ritkán verseket költeni. Elsőorban magamnak, de amint megmutattam ismerőseimnek, barátaimnak és tanáromnak kiderült, hogy van érzékem a dologhoz. Folyamatosan születtek újabb és újabb művek, majd fél évvel ezelőtt az realizálódott bennem, hogy kifogytam ihletből. Nem tudtam írni. Fél évig nem tudtam élni szenvedélyemnek, egyszerűen elkapott a válság.
És most, mintha visszatérnék. A karakterek szinte üvöltenek a fejemben, hogy írjam meg Őket (nana! nem úgy üvöltenek! :D ), és órákat tudok összefüggően gondolkodni egy történetszálon. Konkrétan több órán keresztül bambulok. Szerintem ki lehet következtetni, hogy ezek az órák bizony az éjszakaiak. Hogyha élhetek egy kicsit elvontabb hasonlattal úgy tudnám leírni, mintha az álom (és maga az elalvás) egy követ lenne, ki egy várba tart üzenetet vinni éjszaka, de az ötletek, a karakterek és a fantázia ostromgyűrűje miatt nem tudna ezen várba bejutni. A vár meg ugye én volnék ebben a szituációban. Sajnálom, mondtam, hogy elvont hasonlat.
Főként olyan ötleteimnél fordul ez elő, amelyeket nem tartok elég jónak vagy eredetinek ahhoz, hogy leírjam, és komolyabban kidolgozzam. Tulajdonképpen zaklatnak a le nem írt történetek, és kísértenek a már felvázolt vagy félkész, de nem szövegezettek. És ehhez kapcsolódnak az új ötletek is, csak hogy megfűszerezzék az esetet. És ahogy jönnek az újak, azokból lesz meg nem született és így tovább. Egy ördögi kör tulajdonképpen. Leírni mindet meg sajnos nem tudom. A kialvatlanság miatt fusztrált vagyok, ha nekiállok a procedúrának, és türelmetlen, hogy teljesen kidolgozzam őket, a félkész verziók meg ugye visszaköszönnek. Továbbá időhiányban is szenvedek, ugyanis lassan kezdődik az érettségi, így nem igazán tudok a tanulás mellett (ami ebben az állapotban nagyon kemény munka) ezekre koncentrálni.
Változtatni kéne az időrendemen? Lemondani az edzésről? Délutánonként elvonulnom, és akkor megpróbálnom gondolkodni ezeken? A problémára szerintem rájöttem, de nem igazán látom a megoldását. Jelenleg úgy érzem magam, mintha egy labirintusban lennék amelyet már feltérképeztem, egyedül a tervezői és építői hagyták le a kijáratot.
Sajnálom az üzenet hosszúságát, ez már nagyon kikívánkozott belőlem. A segítségért pedig hálás köszönetem.
Előre elnézést kérek az esetleges hibákért, telefonomról írom ezen kérdésem, panaszom.
19 éves vagyok, érettségi előtt állok. Amiért ezen hosszabb levelem írom, az a címben is említett ok. Reggelente rendszeresen elalszom, szinte tehetetlen vagyok magammal szemben, öntudatlanul kapcsolom ki ébresztő(i)met. Megpróbáltam lefekvésem időpontját korábbi időpontról korábbira tolni, sajnos sikertelenül. Egyetlen eredménye csak a hosszabb forgolódás volt. Rendszereden edzem, edzéseim között is próbálok energiát gyilkolni, de sajnos fizikai fáradságom csak időnként hozza meg a kívánt hatást: legtöbbször edzéseim után is csak mereven bámulom a plafont, hiába nem tudnék megfordulni sem a fáradságtól.
Elaludni általában hajnalban szoktam, így iskolaidőben a napjaim között maximum 3-4 órát, ha tudok összefüggően aludni. Időnként napközben becsúzik egy-két fél- vagy egyórás szundi, de azt korántsem nevezném pihentetőnek.
Nem volt nehéz kikövetkeztetnem, hogy álmatlanságom tehát nem fizikai eredetű, így elkezdtem a probléma pszichés oldalát feltérképezni: stresszforrás, esetleg lelki probléma nyomai után kutakodtam tudatomban. Egyikünk élete sem problémamentes. Bár felidéztem egy-két lehetséges okot, legbelül éreztem, hogy rossz úton járok. Igen, felmerülnek stresszhelyzetek és problémák az életemben, de ezeket tudom kezelni, általában nem marad bennem kétely döntéseim után, és minden felmerülő személyekkel kapcsolatos esetleges nézeteltérésre őszintén reagálok, ami szintén feloldja az esetleges szorongás lehetőségét. Bátran kimerem jelenteni, hogy kiegyensúlyozottan élek.
Úgy érzem megtaláltam a probléma forrását, csak nem tudom, hogy mennyire lehet ebben ráció, ezért is fordulnék egy szakértőhöz. Bevezeztésként megpróbáltam vázolni kicsit mélyebben a körülményeket, hogy ne egy nagyon felszínes képet lehessen alkotni rólam, remélem sikerült. Szóval a lehetséges probléma:
Három éve kezdtem el novellákat írni, illetve nagyon ritkán verseket költeni. Elsőorban magamnak, de amint megmutattam ismerőseimnek, barátaimnak és tanáromnak kiderült, hogy van érzékem a dologhoz. Folyamatosan születtek újabb és újabb művek, majd fél évvel ezelőtt az realizálódott bennem, hogy kifogytam ihletből. Nem tudtam írni. Fél évig nem tudtam élni szenvedélyemnek, egyszerűen elkapott a válság.
És most, mintha visszatérnék. A karakterek szinte üvöltenek a fejemben, hogy írjam meg Őket (nana! nem úgy üvöltenek! :D ), és órákat tudok összefüggően gondolkodni egy történetszálon. Konkrétan több órán keresztül bambulok. Szerintem ki lehet következtetni, hogy ezek az órák bizony az éjszakaiak. Hogyha élhetek egy kicsit elvontabb hasonlattal úgy tudnám leírni, mintha az álom (és maga az elalvás) egy követ lenne, ki egy várba tart üzenetet vinni éjszaka, de az ötletek, a karakterek és a fantázia ostromgyűrűje miatt nem tudna ezen várba bejutni. A vár meg ugye én volnék ebben a szituációban. Sajnálom, mondtam, hogy elvont hasonlat.
Főként olyan ötleteimnél fordul ez elő, amelyeket nem tartok elég jónak vagy eredetinek ahhoz, hogy leírjam, és komolyabban kidolgozzam. Tulajdonképpen zaklatnak a le nem írt történetek, és kísértenek a már felvázolt vagy félkész, de nem szövegezettek. És ehhez kapcsolódnak az új ötletek is, csak hogy megfűszerezzék az esetet. És ahogy jönnek az újak, azokból lesz meg nem született és így tovább. Egy ördögi kör tulajdonképpen. Leírni mindet meg sajnos nem tudom. A kialvatlanság miatt fusztrált vagyok, ha nekiállok a procedúrának, és türelmetlen, hogy teljesen kidolgozzam őket, a félkész verziók meg ugye visszaköszönnek. Továbbá időhiányban is szenvedek, ugyanis lassan kezdődik az érettségi, így nem igazán tudok a tanulás mellett (ami ebben az állapotban nagyon kemény munka) ezekre koncentrálni.
Változtatni kéne az időrendemen? Lemondani az edzésről? Délutánonként elvonulnom, és akkor megpróbálnom gondolkodni ezeken? A problémára szerintem rájöttem, de nem igazán látom a megoldását. Jelenleg úgy érzem magam, mintha egy labirintusban lennék amelyet már feltérképeztem, egyedül a tervezői és építői hagyták le a kijáratot.
Sajnálom az üzenet hosszúságát, ez már nagyon kikívánkozott belőlem. A segítségért pedig hálás köszönetem.
Szakértőnk válasza a Álmatlanság kérdésre
Kedves Levélíró! Éjjel feltétlen aludni kellene, mert a tanulás rovására megy. Ilyenkor nem is ritka, hogy másra nem marad elég idő. Normális mértékű mozgás (levegőn lenne jó), hobbi mellett a legtöbb idő sajnos a tanulás. Változatosan kellene étkezni, sok zöldség, gyümölcs esetleg vitamin szedése. Sok folyadék. Este valami pihentető, zene vagy olvasás. Ha lelki gondok vannak, van az iskolában pszichológus is lehet bezsélgetni vele vagy a szülőkkel. Ha nagyon fáradt vagy, lehet egy labort csináltatni a háziorvosnál de nem hiszem hogy ez irányú a baj.
