Hogyan legyek jobban?

18éves, gimnazista lány vagyok. Volt barátommal 2,5 év után mentünk külön már több, mint egy éve. Azóta rengeteg mindent csináltam, felforgattam az életem.. Ellátogattam több országba, rengeteg barátot szereztem, buliztam, megszereztem a jogosítványom...szóval semmi okom sem lehetne panaszra. De mégis egyedül érzem magam folyton..a családom, a barátaim körében is. Úgy érzem semmi sem boldogít! Értelmetlennek látom még a létezésem is. Elbizonytalanodtam a jövőmmel kapcsolatban. Nem érzem, hogy képes lennék elérni azt, amire vágyom,bármi is legyen az. Bűntudatom van azok miatt a dolgok miatt, amit rosszul tettem a kapcsolatunkban és bánt, hogy sose lesz többé mellettem és nem lesz aki így szeret, s ez csak ront azon a helyzeten, hogy értéktelennek érzem magam. Mikor egyedül fekszem, hiányzik, hogy mellettem legyen. Bármi jó történik velem, egyből neki mesélném el,de már nem lehet. Ha valami rossz történik, hozzá fordulnék, de vele már más van. Próbáltam alkalmazni azt a gondolatot, hogy minden nap csináljunk valamit, ami boldoggá tesz, hogy a lélek szeressen bennünk lakni, de ez sem használt. Ekezdtem sportolni, s versenyeken érek el jobbnál jobb helyezéseket, de a verseny után már hazafelé is magambaroskadva ülök... Imádok rajzolni, épp kiállításra készülök, melyet a rajztanárom szervezett nekem, de ezt sem érzem jelentősnek egyedül. Mindig tudtam, hogy melyik egyetem melyik szakára szeretnék menni, de elbizonytalanodtam, nem tartom magam képesnek arra, hogy végig tudjam járni az addig vezető utat. Egyre gyakrabban képzelem el a halálom, hogy kit hogyan érint majd... De folyton az a vége, hogy minden pont ugyan úgy menne, mint eddig. Részletesen látom magam előtt hogyan tenném meg, megfogalmazódtak bennem az utolsó üzenetek gondolatai... Valami mégis viszatart, de már azt sem tudom, hogy mi. Az élet értelmetlen, a semmivel határos. Lesz ez jobb? El fog múlni valaha is ez az érzés? Lehetek még valaha igazán boldog? Lehetek valaha szerelmes? Mikor leszek végre túl ezen?