Mi lenne a teendő?
2018.01.29.
Kedves Doktornő!
Egy 18 éves egyetemista fiú vagyok,ez az első évem. Még tavaly utolsó éves gimnazista ként naivan gondoltam,hogy itt majd az egyetemen más lesz a csajozás,de tévedtem. Eddig még nem volt barátnőm,nem azért mert nem akartam,mert nem jött össze. Emiatt nagyon szégyenlem magam,hogy itt vagyok az egyetemen 18 éves fiú ként,és még egy barátnőm nem volt. Föld alá süllyedem szégyenemben. De nemcsak ez zavar,hogy szégyen,hanem hogy nincs barátnőm,nem voltam még lánnyal,ezt olyan nehéz leírni,amit érzek... Nem tudom,hogy milyen csókolózni,megpuszilni a nyakát,meg hasonló dolgokat. Rengeteget nem tudok,és sajnos ezen nehéz változtatni. Mert nem az van,hogy okádék lennék,mert szokták mondani a barátaim,hogy nem értik,hogy miért nincs barátnőm,mert helyes vagyok-ezt nem nagyképűségből írom,csak szokták ezt néha mondani. Nem vagyok alacsony,átlag magasságom van,sportos vagyok. Mindig mondják a barátaim,családom,rokonok,hogy jó a szövegem,vicces vagyok. Neten nem tudok ismerkedni,mert inkább régi vágású vagyok. Szeretem látni azt,akivel beszélek,látni a reakcióit. Viszont személyesen meg mindig van valami. Azok a lányok,akikkel próbáltam élőben ismerkedni,valahogy nem jött össze. Szinte csak csoporttársakkal próbáltam ismerkedni,jól el is beszélgettünk,csak amikor gondoltam,hogy meglesem már őket Facebook-on például,hogy hátha nincs barátjuk...de pechemre mindnek volt. Ilyen a szerencsém. :D A másik ok,ami a fő probléma,hogy nem merek nyitni. Alapból,ha már ez megvan,akkor utána nincs gond,szerintem. Mert az utóbbi időben volt 2 olyan lány,akit interneten ismertem meg,és amikor találkoztunk,akkor eltudtunk beszélgetni,jól éreztük magunkat. Gondolom én abból,hogy sokat nevettek,mosolyogtak,nagyon lassan sétáltak,meg a mimikáik is erről árulkodtak. Mind a két lány nagyon szép,viszont azért nem jöttünk össze,mert az egyik lánnyal kevés volt bennünk a közös. Kihasználni meg nem akartam,mert az milyen már?! Nem tudnám megtenni. Néha önkielégítés után is kellemetlenül érzem magam. Van,hogy úgy képzelem el magam olyankor,mint valami kövér,antiszociális,számítógépes,szőrös fazon,aki a filmekben a rosszat játsza. Pedig nem ilyen vagyok. Vagy ez lenne a baj,hogy túlgondolok mindent,meg gyenge lelkű vagyok? Ezért is nem megy a kezdeményezés,mert túlgondolok mindent. Például,ha megszólítok egy lányt,ő meg gondolja,hogy ez vajon mit akar,vagy hagyjál már,nem érdekelsz,esetleg barátnőivel van,és elutasít. Néha annyira rátudok stresszelni a dolgokra. Lehet,emiatt van,hogy hamar elpirulok. Már kezdek kinőni belőle,de azért hébe-hóba előfordul. Például,ülök előadáson,csak gondolok egyet,hogy mi van,ha valaki néz és elpirulok,és arra gondol,hogy vajon én mire gondolok,lehet,hogy egy perverz vagyok. Ilyen hülyeségek járnak néha a fejemben. Lehet,hogy a stressz az oka. Néha nagyon bepörgök,és mintha hiperaktív lennék. Mint például most. Hajnali kettő,de egy 5 km-t lazán lefutnék. Ajj...egyszerűen nem értem magam,de főleg a lányokat. Annyival könnyebb lenne,ha olyan képességem lenne,mint Mel Gibson-nak a Mi kell a nőnek c. filmjében. Tudnám,hogy mire gondol a szebbik nem. Egy az,képben lennék,hogy kinél van esélyem,másik meg az,hogy nem az én gondolataimmal foglalkoznék,így nem is gondolnám túl a dolgokat. :D
Kérem segítsen,mit tegyek? Hogy ismerkedjek? Mi van akkor,ha személyesen elutasítanak,beoltanak? Ezer meg egy dolgon kattog az agyam. Mert amúgy,én nagyon szívesen ismerkednék élőben,sokkal jobb,megvan az a feelingje,de olyan szörnyen nehéz kezdeményezni. Minden nap próbálom összeszedni magam,önbizalmat önteni magamba,hogy nem vagyok kevesebb a többi embernél,érek annyit,nézek ki valahogy. Férfias dolgokat csinálok,edzek,fát vágok,hogy ezek is pumpálják az önbizalmam,és hogy amikor ott a pillanat,akkor nyakon tudjam csípni. De sajnos,olyankor csak térdre rogyok. Egyébként,ezeket is jól esett leírni,már könnyebb a szívem,de még így is ott van bennem a sok kétely.
Válaszát előre is köszönöm,kedves Doktornő!
További szép estét!
Egy 18 éves egyetemista fiú vagyok,ez az első évem. Még tavaly utolsó éves gimnazista ként naivan gondoltam,hogy itt majd az egyetemen más lesz a csajozás,de tévedtem. Eddig még nem volt barátnőm,nem azért mert nem akartam,mert nem jött össze. Emiatt nagyon szégyenlem magam,hogy itt vagyok az egyetemen 18 éves fiú ként,és még egy barátnőm nem volt. Föld alá süllyedem szégyenemben. De nemcsak ez zavar,hogy szégyen,hanem hogy nincs barátnőm,nem voltam még lánnyal,ezt olyan nehéz leírni,amit érzek... Nem tudom,hogy milyen csókolózni,megpuszilni a nyakát,meg hasonló dolgokat. Rengeteget nem tudok,és sajnos ezen nehéz változtatni. Mert nem az van,hogy okádék lennék,mert szokták mondani a barátaim,hogy nem értik,hogy miért nincs barátnőm,mert helyes vagyok-ezt nem nagyképűségből írom,csak szokták ezt néha mondani. Nem vagyok alacsony,átlag magasságom van,sportos vagyok. Mindig mondják a barátaim,családom,rokonok,hogy jó a szövegem,vicces vagyok. Neten nem tudok ismerkedni,mert inkább régi vágású vagyok. Szeretem látni azt,akivel beszélek,látni a reakcióit. Viszont személyesen meg mindig van valami. Azok a lányok,akikkel próbáltam élőben ismerkedni,valahogy nem jött össze. Szinte csak csoporttársakkal próbáltam ismerkedni,jól el is beszélgettünk,csak amikor gondoltam,hogy meglesem már őket Facebook-on például,hogy hátha nincs barátjuk...de pechemre mindnek volt. Ilyen a szerencsém. :D A másik ok,ami a fő probléma,hogy nem merek nyitni. Alapból,ha már ez megvan,akkor utána nincs gond,szerintem. Mert az utóbbi időben volt 2 olyan lány,akit interneten ismertem meg,és amikor találkoztunk,akkor eltudtunk beszélgetni,jól éreztük magunkat. Gondolom én abból,hogy sokat nevettek,mosolyogtak,nagyon lassan sétáltak,meg a mimikáik is erről árulkodtak. Mind a két lány nagyon szép,viszont azért nem jöttünk össze,mert az egyik lánnyal kevés volt bennünk a közös. Kihasználni meg nem akartam,mert az milyen már?! Nem tudnám megtenni. Néha önkielégítés után is kellemetlenül érzem magam. Van,hogy úgy képzelem el magam olyankor,mint valami kövér,antiszociális,számítógépes,szőrös fazon,aki a filmekben a rosszat játsza. Pedig nem ilyen vagyok. Vagy ez lenne a baj,hogy túlgondolok mindent,meg gyenge lelkű vagyok? Ezért is nem megy a kezdeményezés,mert túlgondolok mindent. Például,ha megszólítok egy lányt,ő meg gondolja,hogy ez vajon mit akar,vagy hagyjál már,nem érdekelsz,esetleg barátnőivel van,és elutasít. Néha annyira rátudok stresszelni a dolgokra. Lehet,emiatt van,hogy hamar elpirulok. Már kezdek kinőni belőle,de azért hébe-hóba előfordul. Például,ülök előadáson,csak gondolok egyet,hogy mi van,ha valaki néz és elpirulok,és arra gondol,hogy vajon én mire gondolok,lehet,hogy egy perverz vagyok. Ilyen hülyeségek járnak néha a fejemben. Lehet,hogy a stressz az oka. Néha nagyon bepörgök,és mintha hiperaktív lennék. Mint például most. Hajnali kettő,de egy 5 km-t lazán lefutnék. Ajj...egyszerűen nem értem magam,de főleg a lányokat. Annyival könnyebb lenne,ha olyan képességem lenne,mint Mel Gibson-nak a Mi kell a nőnek c. filmjében. Tudnám,hogy mire gondol a szebbik nem. Egy az,képben lennék,hogy kinél van esélyem,másik meg az,hogy nem az én gondolataimmal foglalkoznék,így nem is gondolnám túl a dolgokat. :D
Kérem segítsen,mit tegyek? Hogy ismerkedjek? Mi van akkor,ha személyesen elutasítanak,beoltanak? Ezer meg egy dolgon kattog az agyam. Mert amúgy,én nagyon szívesen ismerkednék élőben,sokkal jobb,megvan az a feelingje,de olyan szörnyen nehéz kezdeményezni. Minden nap próbálom összeszedni magam,önbizalmat önteni magamba,hogy nem vagyok kevesebb a többi embernél,érek annyit,nézek ki valahogy. Férfias dolgokat csinálok,edzek,fát vágok,hogy ezek is pumpálják az önbizalmam,és hogy amikor ott a pillanat,akkor nyakon tudjam csípni. De sajnos,olyankor csak térdre rogyok. Egyébként,ezeket is jól esett leírni,már könnyebb a szívem,de még így is ott van bennem a sok kétely.
Válaszát előre is köszönöm,kedves Doktornő!
További szép estét!
Szakértőnk válasza a Mi lenne a teendő? kérdésre
Kedves Levélíró! Azt gondolom a leírtak alapján, hogy nincs semmi baj veled. Azonkívül, hogy valóban túl sokat gondolkodsz (ami már-már szorongásnak nevezhető), de ennek később, egy párkapcsolat során akár hasznát is veheted majd (ha azon gondolkodsz majd ennyit, hogy hogyan tedd boldoggá a párod és nem azon, hogy van-e valami probléma köztetek). Semmiről nem késtél még le! Javaslom, hogy próbálj minél többet társaságba járni: visszafogottabb bulik, hobbiklubbok, társas sportok...stb., vegyél részt az egyetemen minél több programban és hidd el, idővel össze fogsz találkozni azzal a lánnyal, akivel kölcsönös lesz az érdeklődés. Ha kicsit tudatosítani szeretnéd a pozitív gondolkodást: amikor eszedbe jut valami negatív (pl. ahogy írtad, hogy azért néz rád valaki az órán, mert arra gondol, hogy perverz vagy), olyankor tudatosan fogalmazd át pozitív formába (pl. nem azért néz, mert valami rosszat gondol rólam, hanem biztos azt próbálja kitalálni, hogy hol vettem az ingem, mert tetszik neki). Ez a fajta gondolkodás-átstrukturálás segít más színben látni a világot és csökkentheti a szorongásodat.
