Testi és lélektani kérdés egy meleg sráccal
2018.02.10.
Tisztelt válaszadó!
A kérdés címét nehezebb megfogalmazni, mint magát a kérdés lényegét leírni.
58 éves vagyok. 6 vér szerinti és 1 nevelt gyermekem van. Hetük közül a legkisebb 17. évét idén nyáron fogja betölteni. Nem vagyunk sem primitív, sem pedig sznob szülők, vagyis teret engedünk a gyereknek a kötelezettségek mellett szórakozásra is. Szombatonként (nagy ritkaságban /főleg tanszünetben/ péntekenként vagy vasárnaponként is) elmehet diszkóba. A szülinapi partik teljesen mások. A diszkós esetekben megállapodtunk abba, hogy legkésőbb este 11 óráig kell hazaérjen. Mivel a diszkó nem a lakhelyünkön (vagyis azon a településen) van, így busszal kell oda menni ill. onnan hazajönni, így annyit mondtunk neki, hogyha éjfélig nem ér haza, akkor csörögjön ránk, hogy mi van. Ha ezt negyed 1-ig nem teszi meg, akkor mi hívjuk. Amennyiben a diszkós zajt halljuk még akkor is a háttérben, akkor a következő hétvégén nincs kimenő. Ez alól a szilveszter kivétel volt, mert akkor reggel 6-ig volt kimenője. (Az is tény, hogy nem délután 2 vagy 3 órakor ment el, hanem este 6 után)
Érdemes tudni, hogy 2015. év vége és 2017. kora ősze között a jobb bokája háromszor, míg a bal bokája egyszer volt kificamodva. Minden alkalommal max. 2-3 nap pihentetés után magától rendbe jött. Bár az is igaz, hogy emiatt mi is valamivel jobban féltjük, hogy mi lesz, hogyha esetleg bulizás közben valami komolyabb sérülést szenved. Ugyanis hallottam és olvastam is arról, hogy léteznek olyan -főleg fáradásos- törések, amik bekövetkeztekor nem rögtön jelentkeznek jelek (fájdalom, duzzanat). Ráadásul általában is igaz, hogy a fájdalomérzet később jelentkezik, hogyha valaki alkoholt fogyaszt. Szerencsére Máté eddig egyetlen egy alkalommal ivott annyit, hogy alig tudott hazajönni a részegségtől, még pedig éppen a legutóbbi szilveszteri buliba.
Január 1-jén késő délután így is átment a legjobb haverjához, Nándihoz. Ott is aludt. Másnap hazafele jövet viszont itt az utcánk végén megint "szerencsésen" félrelépett és kiment a jobb bokája. Egész héten nem ment iskolába, így rendbe jött. Ez idő alatt Nándi mindennap itt volt (és ez nem csak szerdától péntekig volt így, hanem hétvégén is). Vasárnap valamikor délelőtt jött a srác. Itt is ebédelt, majd utána visszavonultak a fiam szobájába. Már úgy du. 5 körül járt az idő, amikor én valamiért (már nem is emlékszem, hogy pontosan miért), de benyitottam a fiamhoz. Ugyan semmi inkriminálót nem láttam. De mindketten iszonyúan lesápadtak (velem együtt) és mindnyájunknak nagyon-nagyon kellemetlen volt. A fiú rögtön felkapta cuccait, és amilyen gyorsan csak tudott elszaladt. A fiam és én is próbáltunk utána menni, de lehetetlen volt őt utolérni. A feleségem sem értett semmit belőle.
Ezt követően Máté és én visszamentünk a srácom szobájába és elbeszélgettünk. Eleinte láttam, hogy a fiamnak kellemetlen erről beszélnie. Ezért úgy döntöttem, hogy ideje feloldanom azt a titkomat, amit a nejem és a testvérei jól tudnak már. Arról van szó, hogy nekem is volt kapcsolatom fiúval is. Nem is egyszer. Én ugyanis biszex vagyok.
Ekkor éreztem, hogy ő is megkönnyebbül. Majdnem 2 percnyi csend után fiam így szólt: "Apám! Az a helyzet, hogy én nem csak haverként tekintek Nándira, hanem többet is érzek iránta!" Nem mondta ki azt a szót, amire számítottam, de ebben a mondatban és közben a szeme csillogásában benne volt. A belépésemkor látott zavartság két dologra utalt. Az egyik az, hogy valami már történt, amit éppen akkor hagytak abba. De azt is jelenthette, hogy éppen megelőztem ennek bekövetkeztét. Én feltettem a fiamnak egy kérdést a jó előbb említett mondatára utalva, ami így hangzott: "Fiam! Erről ő is tud?" Erre valójában nem válaszolt, de a sejtelmes mosolya arra enged(et) engem következtetni, amit már írtam is, hogy vagy megelőztem, hogy már akkor az elmélyülés megtörténjen, vagy már meg is történt ez. (Itt a csók lehetőségére gondolok.)
Én teljes mellszélességgel fiam mellett állok. Január eleje óta már többször beszélgettünk erről a témával a teljes családban. Mindegyik testvére mellette áll. Még a korábbinál is valamivel gyakoribb vendég nálunk a srác. Amikor egymás mellett vannak, akkor olyan mintha egekben szárnyalnának, de amikor nincs itt nálunk Nándi akkor a fiam iszonyú rosszkedvű. Felvidítani is csak nagyon nehezen lehet. Mindkettejüknek látom a csillogást a szemében, amikor egymásra néznek, de hiába kérdezem a fiamat, nem mond semmi konkrétumot, max. csak sejtelmesen mosolyog. Úgy érzem, hogy.....
Na de a kérdések:
1. A bevezetőmben említettem, hogy a fiamnak 2015. vége óta 5 alkalommal ment ki a bokája. Ebből négyszer a jobb. Nem voltunk vele még orvosnál, mert mindegyik alkalommal néhány nap alatt minden rendbe jött. Ön szerint érdemes lenne kivizsgáltatni a dolgot, még mielőtt esetleg súlyosabb sérülés következne be?
2. Egyáltalán valós veszély lehet, hogy ezek a gyakorta előforduló ficamok súlyosabb sérüléshez vezet(het)nek?
3. Önök szerint lehetett az akkori (január eleji) zavartságnak a fiatalok részéről azaz oka, hogy valami olyanba "kavartam be", ami komolyabbra fordította vagy fordíthatta volna már akkor a gyerekek közötti viszonyt?
4. Véleményük szerint lehet, hogy azon sejtésem jó, hogy a két fiú azóta titkon összejött, csak valamiért még titkolják?
5. Amennyiben összejöttek (amire több jel is utal), akkor miért titkolják ezt (annak ellenére, hogy mi mellettük vagyunk és támogatnánk őket -ahogyan egyébként tesszük is-)?
6. Önnek mi arról a véleménye, hogy a szexuális felvilágosítással merjek-e próbálkozni vagy sem? (Azzal tisztában van, hogy nekem is volt aktusom fiúval/férfivel)
A megtisztelő válaszukat előre is köszönöm!
Egy érdeklődő édesapa
A kérdés címét nehezebb megfogalmazni, mint magát a kérdés lényegét leírni.
58 éves vagyok. 6 vér szerinti és 1 nevelt gyermekem van. Hetük közül a legkisebb 17. évét idén nyáron fogja betölteni. Nem vagyunk sem primitív, sem pedig sznob szülők, vagyis teret engedünk a gyereknek a kötelezettségek mellett szórakozásra is. Szombatonként (nagy ritkaságban /főleg tanszünetben/ péntekenként vagy vasárnaponként is) elmehet diszkóba. A szülinapi partik teljesen mások. A diszkós esetekben megállapodtunk abba, hogy legkésőbb este 11 óráig kell hazaérjen. Mivel a diszkó nem a lakhelyünkön (vagyis azon a településen) van, így busszal kell oda menni ill. onnan hazajönni, így annyit mondtunk neki, hogyha éjfélig nem ér haza, akkor csörögjön ránk, hogy mi van. Ha ezt negyed 1-ig nem teszi meg, akkor mi hívjuk. Amennyiben a diszkós zajt halljuk még akkor is a háttérben, akkor a következő hétvégén nincs kimenő. Ez alól a szilveszter kivétel volt, mert akkor reggel 6-ig volt kimenője. (Az is tény, hogy nem délután 2 vagy 3 órakor ment el, hanem este 6 után)
Érdemes tudni, hogy 2015. év vége és 2017. kora ősze között a jobb bokája háromszor, míg a bal bokája egyszer volt kificamodva. Minden alkalommal max. 2-3 nap pihentetés után magától rendbe jött. Bár az is igaz, hogy emiatt mi is valamivel jobban féltjük, hogy mi lesz, hogyha esetleg bulizás közben valami komolyabb sérülést szenved. Ugyanis hallottam és olvastam is arról, hogy léteznek olyan -főleg fáradásos- törések, amik bekövetkeztekor nem rögtön jelentkeznek jelek (fájdalom, duzzanat). Ráadásul általában is igaz, hogy a fájdalomérzet később jelentkezik, hogyha valaki alkoholt fogyaszt. Szerencsére Máté eddig egyetlen egy alkalommal ivott annyit, hogy alig tudott hazajönni a részegségtől, még pedig éppen a legutóbbi szilveszteri buliba.
Január 1-jén késő délután így is átment a legjobb haverjához, Nándihoz. Ott is aludt. Másnap hazafele jövet viszont itt az utcánk végén megint "szerencsésen" félrelépett és kiment a jobb bokája. Egész héten nem ment iskolába, így rendbe jött. Ez idő alatt Nándi mindennap itt volt (és ez nem csak szerdától péntekig volt így, hanem hétvégén is). Vasárnap valamikor délelőtt jött a srác. Itt is ebédelt, majd utána visszavonultak a fiam szobájába. Már úgy du. 5 körül járt az idő, amikor én valamiért (már nem is emlékszem, hogy pontosan miért), de benyitottam a fiamhoz. Ugyan semmi inkriminálót nem láttam. De mindketten iszonyúan lesápadtak (velem együtt) és mindnyájunknak nagyon-nagyon kellemetlen volt. A fiú rögtön felkapta cuccait, és amilyen gyorsan csak tudott elszaladt. A fiam és én is próbáltunk utána menni, de lehetetlen volt őt utolérni. A feleségem sem értett semmit belőle.
Ezt követően Máté és én visszamentünk a srácom szobájába és elbeszélgettünk. Eleinte láttam, hogy a fiamnak kellemetlen erről beszélnie. Ezért úgy döntöttem, hogy ideje feloldanom azt a titkomat, amit a nejem és a testvérei jól tudnak már. Arról van szó, hogy nekem is volt kapcsolatom fiúval is. Nem is egyszer. Én ugyanis biszex vagyok.
Ekkor éreztem, hogy ő is megkönnyebbül. Majdnem 2 percnyi csend után fiam így szólt: "Apám! Az a helyzet, hogy én nem csak haverként tekintek Nándira, hanem többet is érzek iránta!" Nem mondta ki azt a szót, amire számítottam, de ebben a mondatban és közben a szeme csillogásában benne volt. A belépésemkor látott zavartság két dologra utalt. Az egyik az, hogy valami már történt, amit éppen akkor hagytak abba. De azt is jelenthette, hogy éppen megelőztem ennek bekövetkeztét. Én feltettem a fiamnak egy kérdést a jó előbb említett mondatára utalva, ami így hangzott: "Fiam! Erről ő is tud?" Erre valójában nem válaszolt, de a sejtelmes mosolya arra enged(et) engem következtetni, amit már írtam is, hogy vagy megelőztem, hogy már akkor az elmélyülés megtörténjen, vagy már meg is történt ez. (Itt a csók lehetőségére gondolok.)
Én teljes mellszélességgel fiam mellett állok. Január eleje óta már többször beszélgettünk erről a témával a teljes családban. Mindegyik testvére mellette áll. Még a korábbinál is valamivel gyakoribb vendég nálunk a srác. Amikor egymás mellett vannak, akkor olyan mintha egekben szárnyalnának, de amikor nincs itt nálunk Nándi akkor a fiam iszonyú rosszkedvű. Felvidítani is csak nagyon nehezen lehet. Mindkettejüknek látom a csillogást a szemében, amikor egymásra néznek, de hiába kérdezem a fiamat, nem mond semmi konkrétumot, max. csak sejtelmesen mosolyog. Úgy érzem, hogy.....
Na de a kérdések:
1. A bevezetőmben említettem, hogy a fiamnak 2015. vége óta 5 alkalommal ment ki a bokája. Ebből négyszer a jobb. Nem voltunk vele még orvosnál, mert mindegyik alkalommal néhány nap alatt minden rendbe jött. Ön szerint érdemes lenne kivizsgáltatni a dolgot, még mielőtt esetleg súlyosabb sérülés következne be?
2. Egyáltalán valós veszély lehet, hogy ezek a gyakorta előforduló ficamok súlyosabb sérüléshez vezet(het)nek?
3. Önök szerint lehetett az akkori (január eleji) zavartságnak a fiatalok részéről azaz oka, hogy valami olyanba "kavartam be", ami komolyabbra fordította vagy fordíthatta volna már akkor a gyerekek közötti viszonyt?
4. Véleményük szerint lehet, hogy azon sejtésem jó, hogy a két fiú azóta titkon összejött, csak valamiért még titkolják?
5. Amennyiben összejöttek (amire több jel is utal), akkor miért titkolják ezt (annak ellenére, hogy mi mellettük vagyunk és támogatnánk őket -ahogyan egyébként tesszük is-)?
6. Önnek mi arról a véleménye, hogy a szexuális felvilágosítással merjek-e próbálkozni vagy sem? (Azzal tisztában van, hogy nekem is volt aktusom fiúval/férfivel)
A megtisztelő válaszukat előre is köszönöm!
Egy érdeklődő édesapa
Szakértőnk válasza a Testi és lélektani kérdés egy meleg sráccal kérdésre
Kedves Édesapa! Sorba véve a kérdéseit: A sérülékenységgel kapcsolatos kérdései nem pszichológiai jellegűek, de a sorozatosság és a folyamatos terhelés miatt laikusként is azt javasolnám, hogy egy kivizsgálás nem ártana. Ez segítene eldönteni azt a kérdést, hogy a sporttal kapcsolatban hogyan folytassák. Az eredmények és esetleg tanulmányi eredmények függvényében hozhatnak döntést arról közösen, hogy milyen esetben mennyi sport engedhető és vállalható. A buliba járás kérdésére nincs általános recept, hiszen minden család más normák szerint él, más szabályokat hoz. Általánosságban véve talán annyi mondható, hogy megfelelő korlátokkal idővel szükséges egyre nagyobb szabadságot adni a lassan felnőtté váló serdülőnek és ebbe a szórakozás is beletartozik, hiszen a felelősségvállalást ezen a téren is meg kell tanulniuk. Valószínűleg nem függ össze az ízületi sérülékenységgel és nem lesz fokozott veszélynek kitéve ebből a szempontból egy buli által. A fia kapcsolatában egyelőre semmi kirívót nem látok. Talán az önök félelmeit is inkább az táplálja, hogy a homoszexuális kapcsolatok megterhelőek lehetnek azok felvállalása miatt. Ebben viszont tényleg csak úgy tudnak segíteni, ha elfogadással, empátiával fordulnak felé, ha tudja, hogy számíthat a támogatásukra. A szexuális felvilágosítást nehezen fogadják már el ebben a korban, de ha megvan önök közt az összhang és a fia hajlandó beszélgetni a témáról, akkor mindenképpen javasolt lenne a nemi betegségek megelőzéséről...stb. beszélni. A homoszexualitás érzelmi megéléséről, a felvállalásról is érdemes lehet szót ejteni, de nem szükséges irányítani őt ebben.
