Alkohol függőség
2018.06.05.
Szia!
17 éves lány vagyok, jelenleg 10. osztályos.Azt hiszem eléggé kicsúsztak a dolgok a kezemből mostanság..a szüleim 4 éve váltak el ( nem bánom, mert sokat veszekedtek, jobb így) így most négyen élünk együtt..anya, én és a két húgom, akik 14 és 15 évesek. Úgy három éve anya elkezdett iszogatni..először csak egy pohár bor esténként, aztán ez a mennyiség egyre nőtt, és most ott tartunk, hogy heti 2l-t simán megiszik..ahogy reggel fölkel és megitta a kávéját, és ahogy munkából hazaér rögtön tölti is ki a pohárba..néha éjszaka is felkel inni..ha elfogyott a bor és nem tud inni, azonnal ingerült lesz. Rengetegszer vannak hangulatingadozásai, és elég megbízhatatlan..és ami a legrosszabb egyre többet iszik. Utálom mikor beszél és tömény vörösbor szagú a lehelete..próbál nem feltűnően inni, mindig elrejti a piásüvegeket..de nem vagyunk hülyék.. néhányszor le is ültünk vele erről komolyan beszélgetni a húgaimmal..akkor azt mondta mindig, hogy tudja hol a határ..de már nem merünk neki szólni..mindig felkapja a vizet ha megemlítjük..apához nem fordulhatunk..teljesen padlón van , totál depis (és nem kizárt, hogy ő is iszik) és a családból úgy kb senkihez..a suliban sem kérhetek segítséget, mert oda járt anyukám és őt ott elég jól ismerik..amikor annyi idős volt mint én, a szülei kemény alkoholisták voltak, így neki kellett felnevelnie az öccsét egyedül (a szülei 19 éves korában anyukámnak meg is haltak) és hát a suliban nyilván ott és abban támogatták őt ahol és amiben csak tudták..nem alázhatom meg anyukámat azzal, hogy szólok valakinek..még tudom, hogy nem olyan durva a helyzet..jár terapeutához a múltja miatt, nagyjából sikerült kikeverednie a múltja miatti depresszióból..de egyre csak rosszabb lesz a helyzet..anya láthatóan épül le..és nem tudom mit tehetnék érte..a húgaim most kamaszodnak..eddig nagyon jó kapcsolatunk volt, de mostanság elég bunkók, és lekezelőek mind velem szemben,mind anyuval szemben..én meg egyre lehangoltabb leszek..elkezdtem feketében járni, mert abban érzem jól magam..folyton sírásrohamok jönnek rám, és néha ha bekattanok elkezdem teljes erőből ütni magam, ahol csak érem..múltkor nagyon megijedtem mikor sikerült magamnak összehozni egy monoklit a szemem alá..folyton takargattam, de páran így is kiszúrták..nekik azt mondtam, hogy beütöttem a szekrénybe..a jegyeimet is lerontottam..az egykor kitűnő bizonyítványomban most van pár négyes..tudom nem hangzik olyan drasztikusak ez a lerontás, de nekem az..maximalista vagyok, és orvosira készülök..nem tudom, hogy így mi lesz velem..barátaim persze vannak, de ők sem a toppon vannak mostanság, jobbjára egymásra támaszkodunk..de nincs egy biztos hátterem, nincs kire támaszkodom úgy igazán..iszonyat magányosnak érzem magam..eléggé szorongó típus is vagyok..ráadásul mostanában olyasmiken gondolkodom, hogy az életnek semmi értelme..hiszen egyszer úgyis meghalunk..akkor minek törjük magunkat..ha úgysem ér semmit se..ez az egész nagyon ijesztő..és fogalmam sincs mit kezdjek ezzel az egésszel..remélem tud segíteni..mert ha nem..fogalmam sincs mi legyen..de legalább most kiírtam magamból az érzéseim egy részét..ez most jól esett..már azt hittem felrobbanok a sok dologtól ami bennem van..
17 éves lány vagyok, jelenleg 10. osztályos.Azt hiszem eléggé kicsúsztak a dolgok a kezemből mostanság..a szüleim 4 éve váltak el ( nem bánom, mert sokat veszekedtek, jobb így) így most négyen élünk együtt..anya, én és a két húgom, akik 14 és 15 évesek. Úgy három éve anya elkezdett iszogatni..először csak egy pohár bor esténként, aztán ez a mennyiség egyre nőtt, és most ott tartunk, hogy heti 2l-t simán megiszik..ahogy reggel fölkel és megitta a kávéját, és ahogy munkából hazaér rögtön tölti is ki a pohárba..néha éjszaka is felkel inni..ha elfogyott a bor és nem tud inni, azonnal ingerült lesz. Rengetegszer vannak hangulatingadozásai, és elég megbízhatatlan..és ami a legrosszabb egyre többet iszik. Utálom mikor beszél és tömény vörösbor szagú a lehelete..próbál nem feltűnően inni, mindig elrejti a piásüvegeket..de nem vagyunk hülyék.. néhányszor le is ültünk vele erről komolyan beszélgetni a húgaimmal..akkor azt mondta mindig, hogy tudja hol a határ..de már nem merünk neki szólni..mindig felkapja a vizet ha megemlítjük..apához nem fordulhatunk..teljesen padlón van , totál depis (és nem kizárt, hogy ő is iszik) és a családból úgy kb senkihez..a suliban sem kérhetek segítséget, mert oda járt anyukám és őt ott elég jól ismerik..amikor annyi idős volt mint én, a szülei kemény alkoholisták voltak, így neki kellett felnevelnie az öccsét egyedül (a szülei 19 éves korában anyukámnak meg is haltak) és hát a suliban nyilván ott és abban támogatták őt ahol és amiben csak tudták..nem alázhatom meg anyukámat azzal, hogy szólok valakinek..még tudom, hogy nem olyan durva a helyzet..jár terapeutához a múltja miatt, nagyjából sikerült kikeverednie a múltja miatti depresszióból..de egyre csak rosszabb lesz a helyzet..anya láthatóan épül le..és nem tudom mit tehetnék érte..a húgaim most kamaszodnak..eddig nagyon jó kapcsolatunk volt, de mostanság elég bunkók, és lekezelőek mind velem szemben,mind anyuval szemben..én meg egyre lehangoltabb leszek..elkezdtem feketében járni, mert abban érzem jól magam..folyton sírásrohamok jönnek rám, és néha ha bekattanok elkezdem teljes erőből ütni magam, ahol csak érem..múltkor nagyon megijedtem mikor sikerült magamnak összehozni egy monoklit a szemem alá..folyton takargattam, de páran így is kiszúrták..nekik azt mondtam, hogy beütöttem a szekrénybe..a jegyeimet is lerontottam..az egykor kitűnő bizonyítványomban most van pár négyes..tudom nem hangzik olyan drasztikusak ez a lerontás, de nekem az..maximalista vagyok, és orvosira készülök..nem tudom, hogy így mi lesz velem..barátaim persze vannak, de ők sem a toppon vannak mostanság, jobbjára egymásra támaszkodunk..de nincs egy biztos hátterem, nincs kire támaszkodom úgy igazán..iszonyat magányosnak érzem magam..eléggé szorongó típus is vagyok..ráadásul mostanában olyasmiken gondolkodom, hogy az életnek semmi értelme..hiszen egyszer úgyis meghalunk..akkor minek törjük magunkat..ha úgysem ér semmit se..ez az egész nagyon ijesztő..és fogalmam sincs mit kezdjek ezzel az egésszel..remélem tud segíteni..mert ha nem..fogalmam sincs mi legyen..de legalább most kiírtam magamból az érzéseim egy részét..ez most jól esett..már azt hittem felrobbanok a sok dologtól ami bennem van..
Szakértőnk válasza a Alkohol függőség kérdésre
Kedves Levélíró! Az édesanyád élete nem a tied és megmentened sem neked kell, ez biztos. Ennek a felelősségnek nem szabadna terhelnie egy 17 éves gyereket( bocsánat, de még az vagy). Ha a családban tényleg nem tudsz kihez fordulni, talán megkereshetnéd édesanyád terapeutáját, és neked is nagy szükséged volna egy saját pszichológusra, hogy átvészeld ezt az időszakot. Az élet értelméről való gondolkodás természetes velejárója lehet(ne) a serdülőkornak, de a lehangoltságod és a figyelemfelhívásra tett tudattalan kísérleteid (önsértés, nem tanulás...stb.) miatt mindenképpen azt javaslom, hogy keress fel iskolapszichológust vagy pedagógiai szakszolgálatot, vagy a helyi kórház gyermek- és ifjúsági pszichológusát, hogy ezt a romló tendenciát meg tudd fékezni és a saját életeddel tudj elsődlegesen foglalkozni (továbbtanulás, kapcsolatok...stb.).
